A válaszadáshoz kicsit messzebbről kell indulnunk: a Polgári Törvénykönyv kötelmi része (benne a szerződési joggal) alapvetően diszpozitív szabályok gyűjteménye, vagyis az egymással egyenrangú, mellérendelt szerződő felek eltérhetnek a benne foglaltaktól, és a Ptk-t csak akkor kell alkalmazni, ha a szerződés nem tartalmaz más kitételt.
A Ptk. nem ismeri az örökbefogadási szerződés fogalmat, mint ahogyan az életben még jó pár másfajta, gyakorlatban alkalmazott szerződést sem, ezekre általánosságban azokat a szabályokat kell alkalmazni, amely meglévő és ismert (és Ptk-ban lévő) típushoz legjobban hasonlítanak.
Az örökbefogadási szerződés leginkább az ingyenes átruházáshoz vagy az ajándékozáshoz hasonlít, így elsősorban az ezekre vonatkozó szabályok irányadóak – amennyiben a felek másképpen nem rendelkeztek. Bár elég sok menhely és magánszemély is köt örökbefogadó szerződést, a bírósági joggyakorlata csekély – mivel megszegése esetén nem fordulnak a felek bírósághoz, márpedig egy jogszabályban rögzített szakasz alkalmazása, értelmezése minél több (lehetőleg azonos joggyakorlatra épülő) meghozott ítélet révén épül be a köztudatba.
Mire jó az örökbefogadó szerződés? Mindkét fél jogait és kötelezettségeit tartalmazza azzal, hogy megnevezi a jogkövetkezményt is (amely akár a kutya visszavétele is lehet, HA azt jogszerűen, bíróság előtt polgári perben kezdeményezik, vagy amennyiben a szerződést közjegyzői záradékkal látták el, a pert átugorva máris a végrehajtási szakaszba érkezve bírósági végrehajtó útján kezdeményezik a jogkövetkezmények végrehajtását).
Mindkét fél részéről érthető, ha jogait és kötelességeit szerződésbe akarja foglalni. Egy menhely gyakran kölyökkora óta neveli, gondozza az állatot, akár úgy hogy szopós kölyökként találva valahol, a gondozók lelkiismeretes munkája révén, az első időkben éjjel-nappal három órás tejpótlóval való táplálással ők nevelték fel és nekik köszönheti az életét az állat. Nem elhanyagolandó az a költség, amit egy állatra jellemzően az adományokból és az 1%-ból költöttek, ha mondjuk egy súlyos baleset után szedték össze, a csontműtétek vagy más komoly beavatkozások több százezer forintra is rúghatnak.
Az állat élete, a rá fordított szeretet, idő, költség tiszteletet érdemel és helye van annak, hogy az örökbefogadó ezért cserébe ne csak azt ígérje meg, hogy “jó helye lesz” meg “mindig kap majd enni” meg “szeretni fogják”, hanem ennél kicsit komolyabb vállalásokat tegyen.
Mik lehetnek ezek? Ha a kutya beteg, elveszett, bármilyen szokatlan dolog történt vele, jelezzék a menhelynek. Ha váratlan családi esemény történt a családban (betegség, válás, költözés, külföldi munka stb.) akkor ne adják oda az első “jöttmentnek” hanem jelezzék az életvitelbeli változást a menhelyen és amennyiben annak rövidebb idejű, látható végű kifejlete van, úgy akár azon idő alatt a menhelyen panzióztassák majd amikor megoldódott a családi probléma, ismét hazavigyék (ez a megoldás nyilván egyes menhelyeken működőképes, van ahol elzárkóznak előle).
A menhelytől nyilván alapvetően elvárható vállalás, hogy oltott, chipezett, egészséges kutyát adjon örökbe, amennyiben pedig a kutyának valamilyen kezelendő betegsége van vagy állandó, élethosszig tartó gondozást igényel, úgy arról minél részletesebb tájékoztatást adjon.
Egyes menhelyek talán “túlzásba viszik” a gondosságot, több látogatást követelnek meg, ha már van kutya, akkor több alkalommal történő “ismerkedést” de akár környezettanulmányt is végeznek a leendő gazdánál. Ez talán túlzásnak tűnik, mindenki a maga ízlése szerint döntse el, hogy vállalja-e ezeket, de azt sose feledjük, hogy ezek az emberek szabadidejükben, önkéntesen vállalják ezeknek az állatoknak a megmentését, gondozását, rehabilitálását, és amíg a leendő gazdijelöltek az egész heti megfeszített munka után jólesően zuhannak egy jeges itallal a napozóágyba vagy egy citromos tea mellett könyvet olvasgatnak a meleg szobában, addig a menhelyeken az év 365 napján hóban-fagyban-hőségben hétköznap-hétvégén ellátják és nagyon szeretik az örökbeadandó állatokat.
Becsüljük meg a munkájukat úgy, hogy felelős állattartóként fogadunk örökbe tőlük 
🙂
(A fotón egy rendhagyó menhelylakó: Rozi kecske, aki a kaposvári Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesületnél lakik, a fotót a ő oldalukról vettük).
