Kriminálpszichológiai konferencián vettünk részt 2021 szeptemberében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében, elmélet és gyakorlat találkozott rendkívüli tehetséggel válogatott módon a legjobb szakemberek tolmácsolásában.
Ebben a bejegyzésben a legizgalmasabb, legérdekesebb előadások és előadók közül válogatunk és ajánlunk érdekes cikkeket, videókat, háttértudást, hogy velünk együtt mások se váljanak szakbarbárrá, akik csak a jogrendszer kötött labirintusában bóklászva, jogszabályokba kapaszkodva próbálnak hatékonyan tevékenykedni az állatvédelmi rendszerben.
A konferencián szó esett rengeteg mindenről, többek között emberölésről, sorozatelkövetésről, a profilalkotás különböző módszereiről; arról, hogy John Douglas könyvei óta mennyire divatos lett a profilalkotás témájával foglalkozni (megannyi szakdolgozatot készítettek például a témával kapcsolatban a könyvek megjelenése óta olyan hallgatók, akik az egyetemi éveik alatt nyilvánvalóan nem, és legtöbbjük azóta sem dolgozott egy percet sem ezen a területen) egy dologról nem esett szó egyáltalán: az állatkínzásról és annak összefüggéseiről erőszakos cselekményekkel vagy emberölésekkel kapcsolatban, pedig azt gondolhatnánk, hogy ez ma eléggé mainstream téma, hiszen gyakorlatilag már a csapból is az folyik, hogy „aki állatot kínoz, az emberre készül”.
Baj ez? Semmiképpen sem. Ami többször, több megfogalmazásban elhangzott, az, hogy a külföldi kutatásokat nem lehet egy-az-egyben transzformálni hazai viszonyokra, kevés vagy egyenesen nem létező hazai kutatások hiányában szakmaiatlan dolog külföldi elméleteket kritika nélkül átvenni.
Vegyük például John Douglas népszerű könyveit: kritika nélkül átvehetőek-e azok a módszerek, azok a kutatási eredmények, amelyek olyan országból származnak, ahol a lakosságszám, a bűncselekmények száma, azok százezer fős lakosra vetített aránya, a történelmi-földrajzi-társadalmi- államszervezeti sajátosságok eltérőek a hazaiaktól?
(Összehasonlításképpen nézzünk meg például egy több évet átívelő bűnözési helyzetet elemző táblázatot az USA-ról https://ucr.fbi.gov/…/crime…/topic-pages/tables/table-1, és gondoljunk bele abba, hogy Magyarországon hány emberölés történik évente (https://novekedes.hu/…/meg-fog-lepodni-ha-megtudja-hany…).
Biztos, hogy nem vehetőek át tehát a módszerek és az eredmények kritika nélkül. Szakbarbárként a konferencia egyik legnagyobb tanulsága, hogy aki A-t mond, mondjon B-t is. Aki azt állítja, hogy „aki állatot kínoz, az emberre készül” – az bizonyítsa! Éppen itt az ideje megbízható magyar adatokhoz jutni, van is erre a célra állami kutatóhely, mi is belevetjük a magunk szerény eszközeivel magunkat ebbe a munkába.
Először egy olyan hihetetlenül inspiráló, hiteles, lendületes előadó munkáját ajánljuk, aki számunkra is egy ismeretlen szakterületről érkezett, ez nem más, mint a bűnügyi nyelvészet.
Ránki Sára olyan érdekes és – a büntetőeljárás eredményes, felelősségre vonást eredményezhető lezárásához kötődő – hasznos szakmai munkát végez bűnügyi nyelvészként, mint például bűnügyi szótár készítése korrupciós ügyekben (gondoljunk például a Vizoviczki-birodalom bukása után arra, hogy azt a sok-sok ezer órányi lehallgatott anyagot virágnyelvről „dekódolni” kell, hogy a bűncselekmények bizonyíthatóak legyenek) vagy például végső reményként – ha nincs IP-cím, technikai úton nem felderíthető a zaklató vagy a pedofil elkövető, akinek ráadásul több fake profilja is van, a gyanússá váló profilok által posztolt szövegek elemzése. Így ugyanis kimutatható többek között az, hogy egy személytől származnak-e a vizsgálat alá vont szövegek.
Milyen gyakorlati haszna lehet egy ilyen szakembernek és az ő tudományának részünkre mint szakbarbárként gondolkodva az állatvédelmi rendszerben?
Nyilván sokak előtt ismeretes, hogy az évente sok-sok tízezer külföldre exportált forgalmazható kor alatti, papíron oltott, genetikai betegségektől terhelt kölyökkutya akadálytalan áramlása egy jól kialakított bűnszervezet keretében zajlik, ahol mindenkinek megvan a maga dolga, és jó ha tudja a helyét a rendszerben és nem gördít akadályokat a problémamentes üzlet elé, mert maga is megjárhatja: helye van azoknak akik előállítják a kölyköket, helye van azoknak akik összeszedik, felvásárolják őket és helye van azoknak, akik aztán kiszállítják külföldre.
Azok, akik segédkeznek az útleveleket előállításában vagy a TRACES regisztrációban, szintén nem emberbaráti gesztusból teszik hanem pénzért.
Ha nem számítjuk az igazán nagymenőket, akiknek akkora az önbizalmuk, hogy mindenről egészen nyíltan beszélnek elég sok helyen, teljesen nyilvánvaló, hogy az átvételi pontok, a darabszám, a pénzösszeg, a találkozási pontok, a váratlan akadályok olyan dekódolt szövegek alapján történnek, ahol bizony időnként nem érti az egyszeri szaporító, hogy „ismét szükség lesz kamillateára”, amikor korábban más volt megbeszélve, és akkor ez most melyik fajtát vagy fajtajellegű kutyát és milyen darabszámot jelent. Ha az egyszeri szaporító nem érti, honnan értse az, aki lehallgatja őket…
Vagy vegyük például a mostanában elharapózó fake profillal „támadó” megmondóembereket. Amikor Laci, Gizi, Piri úgy dönt, hogy készít magának 5-10-20 fake profilt, amiről elkezdi osztani az észt, az egy ideig vicces, de egy idő után elveszíti természetes báját, főként ha zaklatásba vagy fenyegetésbe csap át, akkor pedig lépni kell.
Ha technikai eszközökkel nem felderíthető bármi okból Laci, Gizi, Piri munkásságának központja, akkor az általuk a sok-sok profilon keresztül közzétett szövegek elemzéséből is megszülethet a következtetés, hogy mely profilok tartoznak egy személyhez és az a személy hol fellelhető, mert tovább göngyölítve például az ismerősi köre, a tevékenységei, az általa kedvelt oldalak egy olyan kapcsolati felhőt képeznek, amiből már azonosítani lehet.
A szakember szerint a hétköznapi ember azt gondolja, hogy nagyon könnyű másnak kiadni magunkat életkor, nem, foglalkozás szerint írásban, de az ember az anyanyelvét rutinszerűen használja, és elsősorban például automatizmusok révén gondolja azt, hogy más személyiséget tud egy szöveg közlésével előállítani. Ilyen például ha gyerekként akar feltűnni egy chatszobában, az automatikus felcserélése az ly és a j betűknek, megbízhatóan ismétlődő helyesírási hibákat generálva ezzel, vagy például ilyen az, ha valaki visszatérően elhagyja a vesszőket vagy áthelyezi a hogy szócskánál vagy direkt kisbetűvel kezd minden mondatot.
A cikkek és a videó sajnos nem adják vissza azt a hitelességet és inspiráló lendületet, ahogy Ránki Sára előadást tud tartani, ezért ajánljuk mindenkinek akinek felkeltettük az érdeklődését a téma iránt, hogy ha van módja rá, hallgassa meg élőben a szakembert valamilyen szakmai programon
Néhány érdekes cikk a szakterülettel kapcsolatban:
https://hvg.hu/…/20191024_ranki_sara_magyartanar…
https://24.hu/…/16/ranki-sara-borton-kinzas-csicskaztatas/
https://hvg.hu/…/20190511_Az_O1G_rettento_kinos_es_nem…
Ajánlott podcast:
https://index.hu/…/tnt_podcast_ranki_sara_bunugyi…/
Ajánlott szakirodalom: Nagy Ferenc – Kriminalisztikai szövegnyelvészet
https://moly.hu/…/nagy-ferenc-kriminalisztikai…
A bűnügyi nyelvészet után egy másik hihetetlenül izgalmas téma és előadó bemutatásával folytatjuk a bejegyzést, Juhász Gyöngyi az ORFK Bűnügyi Elemző-Értékelő Főosztályáról a kriminalisztikai adatgyűjtésről, valamint a modus operandi nyilvántartás jövőjéről és kutatási lehetőségeiről tartott előadást.
Mi is az az elektronikus Modus Operandi nyilvántartás? Bizonyos szándékos bűncselekmények gyanúja miatt kihallgatott személyek adatait, személyleírását, fotóját, tetoválását tartalmazza, célja, funkciója pedig a nyomozások, felderítések eredményességének támogatása. Az arra jogosult felhasználók különféle szempontok szerinti szűrése által például szűkíthető a kör bizonyos bűncselekmények sorozat-elkövetése esetén, vagy abban az esetben, ha valaki ragaszkodik a már bevált módszereihez a cselekménye során – itt nem feltétlenül a konkrét elkövetés módszereire gondoljunk, hanem olyan rutincselekményekre is, minthogy egyes elkövetők esznek-isznak a helyszínen, megfürödnek, elmennek wc-re stb.
Az ezzel kapcsolatos fogalom amivel meg kell ismerkedünk: a perszeverencia, mely eredeti értelmében állhatatosságot, kitartást jelent, kriminalisztikai értelemben pedig beszélhetünk a perszeverencia-elméletről, amely szerint a bűnözők a jól bevált rutinhoz ragaszkodnak a továbbiakban is (bár az elméletet sokan cáfolják, azzal az alapvető cáfolattal például, hogy a bűnözők is folyamatosan fejlesztik tudásukat, tehát a rutin szükségszerűen folyamatosan változó rutint jelent).
Mit adhat nekünk ez a témakör állatvédelemben mozgó szakbarbárként, mivel tágíthatja fókuszpontunkat?
Sajnálatos, hogy egyre többen lelik örömüket országszerte kóbor vagy akár gazdás, udvaron tartott állatok megmérgezésében vagy lelövésében. Aki ennek rákap az ízére akár szomszédkonfliktus legyen az alapja, akár pusztán mert „idegesítik” az élőlények, általában sajnos egy cselekménynél nem áll meg. Egy cselekményt nagyon nehéz felderíteni, de ha sorozat-elkövetésről beszélünk, össze lehet a szálakat úgy fonni, hogy a végén eredményekre jussunk.
Volt már korábban posztunk a crime-mapping témakörben, ahol a mérgezéses és lövöldözéses eseteket – először fővárosi szinten – fel akartuk vezetni egy térképre, aztán közösen együtt gondolkodni fölötte, hogy milyen következtetésekre adhat okot a helyszín-helyszínek. Hol, melyik, milyen módon megközelíthető, van-e köztéri kamera vagy olyan magánházra szerelt kamera amely kissé szabálytalan módon a közterületből is befog egy kisebb sávot, tudnak-e a lakóközösségben más ilyen elkövetésről, szomszédkonfliktusról, előzményekről, „fura bácsiról” vagy „fura néniről” akiről feltételeznék, vagy esetleg tudják-e konkrétan, hogy valakinek fegyvere van és unalmában használni is szokta stb. A crime-mapping szakértő kezekben nyilván segít leszűkíteni a kört a modus operandi nyilvántartással együtt az elkövető felderítése érdekében, főképp ha az elkövető sajátos technikát használ: egy bizonyos szert használ mérgezésre, azonos összetételű falatokba csomagolja, bármilyen nyomot hagy maga után ami megegyezik máshol hagyott nyomokkal (triviális példa, de ugyanolyan szatyorban viszi mondjuk a fagyállóval átitatott falatokat a helyszínekre) vagy éppen mindig azonos lőfegyverrel űzi unalmát.
Szakirodalom: http://real.mtak.hu/…/Sorozatelkovetes_nyomozasa_Glossa…
Népszerű könyv az USA-ban használt, pszichológiai jellegű profilozásról, annak hőskoráról: https://moly.hu/…/john-douglas-mark-olshaker…
A tágabb értelemben vett profilozásról pedig egy népszerű sorozat-ajánló: https://www.netflix.com/hu/title/80114855
Dr. Haller József, az NKE Kriminálpszichológiai Tanszékének tanszékvezetője a profilalkotás kutatási területeiről és azok létjogosultságairól tartott előadást a gyakorlati rendőri munkát érintően. Megtudtuk, hogy a profilalkotás csapatmunka és több tudományterület szakértője részvételével igazán hatékony, célja az elkövetői kör szűkítése, a sorozatba illesztés megkönnyítése, új verziók felállítása a cselekmény kapcsán, segíti a kihallgatás-taktikát, a sajtóval való kommunikációt és nem utolsósorban eredményessége okán megszakíthatja a további elkövetéseket. Mit nem várhatunk a profilalkotástól? Nyilvánvalóan nem fogjuk megkapni az elkövető pontos nevét és címét. A Marti Hill-gyilkosság kapcsán (Kansasban egy nőt brutálisan meggyilkoltak a saját háza pincéjében) előkerült a kérdés, amelyet a tanár úr fel szokott tenni a hallgatóknak az előadásokon: ki volt véleményük szerint a gyilkos? Ehhez támpontot a fotókról olyan információk és következtetések adhatnak, hogy például található-e rongálás az ajtón, záron vagy az elkövetőt maga az áldozat engedte be a házba, milyen napszakban történt a látogatás, az áldozat nappali ruhában vagy esetleg hálóruhában fogadta-e a gyilkost, ha például valakit vendégségbe hívtak, milyen terítékkel terítettek meg, hétköznapival vagy elővették az ünnepi eszcájgot stb. A „látogatás” körülményeiből rengeteg következtetés leszűrhető, és ezzel szűkíthető az elkövetői kör. (A Marti Hill-ügyben az elkövető egyébként egy szerelő volt, aki már korábban is járt a házban. Ismerte a járást, az áldozat önként ment le vele a pincébe megmutatni a munkaterületet, a házban máshol dulakodásra utaló nyom, vérfoltok stb. nem voltak.)
Mit adhat nekünk ez a témakör állatvédelemben mozgó szakbarbárként, mivel tágíthatja fókuszpontunkat?
Ha például biztosak vagyunk benne, hogy kutyánkat ellopták és nem elszökött vagy elcsavargott, de a tolvaj dolga nem lehetett könnyű, mert mondjuk nem egyszerűen csak be kellett hajolni a kerítésen a kutyáért, akkor segíthet a tolvaj felderítésében, hogy látunk-e bármilyen erőszakos behatolást, zár rongálását, jövés-menést, felfordulást az udvaron (például a kistestű divatfajta „nem adta könnyen” magát) vagy ellenkezőleg, a kutya hiányán túl semmilyen más jelet nem látunk sehol (esetleg egyenesen ismerős csalta el a kutyát). Erőltetettnek tűnhet a dolog, de aki épp a kutyáját keresi lélekszakadva, annak van a legtöbb információja adott időpillanatban és lehetséges, hogy eszébe jut valamilyen konfliktus ami miatt például valaki bosszút akar állni rajta, épp úgy, hogy ellopja a szeretett kutyáját (válófélben lévő házastársak sajnos sok esetben törnek egymás orra alá így borsot, de akár zsarolják is így egymást).
Érdekes előadás a témában: https://www.youtube.com/watch?v=0nsSw9Jmqh0
Érdekes cikk az előadótól: https://mindsetpszichologia.hu/amikor-egy-tarsadalom…