Kriminálpszichológia 2.

Elérhető három rendkívül érdekes tartalmú, és bárki által letölthető, friss tankönyv is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oldalán.

Ezekből szemezgetünk jelenleg, hogy tágítsuk a fókuszt, hogy közösen szakadjunk el a „jogszabályokat kell módosítani” görcsös és kizárólagos mentalitástól akkor, amikor alapvetően nem tudjuk, hogy miért kínoz valaki állatokat, mi történik vele a cselekmény alatt, mi a megfelelő büntetés, mi a megfelelő hozzáállás ha valaki egy ilyen cselekmény miatt kapott szabadságvesztés után szabadul stb.

Az alapgondolat természetesen most is az, hogy az „aki állatot kínoz, az emberre készül” kijelentés üres lózung mindaddig, amíg magyar kutatások nem támasztják alá, hiszen kritika nélkül más földrajzi-történelmi-társadalmi sajátosságokkal rendelkező, eltérő jogrendszerekkel rendelkező országok kutatási eredményeit biztosan nem vehetjük át, hiszen eleve az állatkínzás cselekmény törvényi tényállásának megfogalmazása és büntetési tétele eltérő egyes országokban, így magukat a statisztikai adatokat is óvatosan kell kezelnünk, amelyek elkövetőkről, letöltött büntetésekről, látenciáról és másról beszélnek.

De mire is jó a kriminálpszichológia?

1995-ben londoni nyomozókat kérdeztek kutatók, hogy mennyire elégedettek a bűnügyi profilalkotással. A meglepő válaszok szerint bár az esetek feltárását közvetlenül kisebb mértékben segítette ez a szakterület, de a tágabb fókusz megértése, az általános készségek továbbfejlesztése mely összességében segíti a nyomozói munkát, egy hasznos hozadéka. A profilozás a kriminálpszichológia „állatorvosi lova”, és ami igaz erre a részterületre, az igaz magára a tudományterület egészére is.

Aki elmélyed a különböző tudományokat ötvöző, úgynevezett „interdiszciplináris” kriminálpszichológiában, kis eséllyel fog holnaptól konkrét bűnözőket fülön. Mégis fogódzót kap ahhoz, hogy milyen egy bűnöző, hogyan gondolkodik, milyen szándékai és viselkedésformái vannak.

Egy frissebb, 2001-es amerikai tanulmányban a rendőrök kétharmada beszélt arról, hogy a profilalkotás segítette őket a kihallgatástaktikai fogások finomításában, továbbfejlesztésében. Nem véletlenül szerepel a rendészeti képzések tananyagában Európa-szerte a pszichológiai ismeret, kriminálpszichológiával tehát nemcsak érdemes de szükséges is foglalkoznia mindazoknak, akik szeretnék megérteni a bűnözői elmét.

(Az előző szakasz A bűnöző elme c. könyv Bevezető részének segítségével íródott).

Szakirodalom:

Haller József (szerk:): A bűnöző elme

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/15889/831_bunozo_elme.pdf…

Haller József (szerk.): Bűntettek kriminálpszichológiája

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/web_PDF_Buntettek…

Haller József (szerk.): Rendészeti pszichológia

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/834_Rendeszeti…

Kiket tanulmányoz és ír le a kriminálpszichológia?

A bűnelkövetőket alapvetően a jog választja el a nem bűnelkövetőktől. Alapvető felismerés tehát, hogy adott ország jogrendszere határozza meg „a” bűnöző fogalmát, „a” bűncselekmény fogalmát. Ha ez a definíció nem teljesen ugyanaz, sőt jelentősen más tartalommal bír, rögtön felismerhető például a következtetés, hogy értelmetlen statisztikákat, kutatási eredményeket kritika nélkül átvenni és alkalmazni mert egyszerűen nem ugyanazt a helyzetet írják le, nem ugyanazokat a folyamatokat és dinamikákat tárják fel eltérő jogrendszerű vagy eltérő jogszabályokkal rendelkező országokban.

Mi következik még ebből? Egy és ugyanazon ember bűnelkövetőnek minősülhet egy adott országban, míg egy másik országban nem az, következésképpen egyik országban alanya lehet kriminálpszichológiai vizsgálatoknak míg máshol nem.

A különböző jogrendszerek általában hasonlóan ítélik meg az emberöléseket, az erőszakos cselekményeket, de például a szexuális bűncselekmények vagy a homoszexualitás megítélése homlokegyenest ellenkező lehet. A nemi erőszak például minden országban bűncselekménynek minősül, de a svéd szabályozás különösen szigorú. Ennek tulajdonítható, hogy a statisztikákban Svédország a nemi erőszak szempontjából a legveszélyeztetettebb országok közé kerül. Most akkor a kutatási fókusz mi legyen? A legenyhébb vagy a legszigorúbb megítélésű országok szabályozása? Az ilyen dilemmákra egyébként a kriminálpszichológiának nincsen jó megoldása. A jogi finomságokat nem lehet pszichológiai oldalról disztingválni, a probléma ugyanakkor rámutat a bűnelkövetés viszonylagosságára és a megközelítés dilemmáira.

Vegyük például a népszerű állatrendőrség témát. Az USA a wikipédia szerint 50 tagállamból és a fővárosból áll közigazgatási szempontból, államformáját tekintve szövetségi köztársaság, vagyis a legegyszerűbben fogalmazva bizonyos szakterületeknek tagállami és szövetségi rezsimje is kialakult.

Akik Magyarországon állatrendőrséget követelnek, tisztában vannak-e azzal, hogy az 50 tagállam mindegyikében és a fővárosban is működik-e ilyen (mi nem tudjuk, de elkezdtük kutatni), az állatkínzást szövetségi vagy tagállami szinten szabályozzák-e (ezt sem tudjuk, de ezt is kutatjuk), egyáltalán mindenhol azonos common law jogrendszer van-e (Louisiana rögtön kivétel a gyarmati előzmények sajátosságai miatt, ott például vegyes jogrendszer van, a polgári jogi szabályok például a napóleoni kódex alapján alakultak ki) mik a hasonlóságok és különbségek a különböző szervek között, milyen jogrendszerbeli alapokon, milyen jogszabályokhoz tapadva alakították ki ezeket az intézményeket, vagy csak az állatrendőrségekről szóló népszerű ismeretterjesztő műsorok miatt gondolták úgy, hogy itthon ez az intézmény akadálymentesen bevezethető és működtethető?

Ha az USA-ban tehát nem ugyanaz (és miért is lenne) az állatkínzás fogalma, az állatkínzó fogalma, nem ugyanaz a jogrendszer, a büntetések végrehajtásának rendszere, miért is szeretnénk kritika nélkül átvenni intézményeket, vagy olyan kutatásokat amelyek az intézmény amerikai létjogosultságát támasztják alá, mert mondjuk a sorozatgyilkosok előéletében (az amerikai sorozatgyilkosok előéletében!) kimutatható a korai állatkínzások későbbi erőszakos cselekményeket érintő kockázatkiemelő hatása?

(Az előző szakasz A bűnöző elme c. könyv A kriminálpszichológia alanyai fejezet segítségével íródott).

Szakirodalom:

Haller József (szerk:): A bűnöző elme

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/15889/831_bunozo_elme.pdf…

Haller József (szerk.): Bűntettek kriminálpszichológiája

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/web_PDF_Buntettek…

Haller József (szerk.): Rendészeti pszhichológia

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/834_Rendeszeti…

A bűn vonzása

Bár nem szokták ebben a formában rendszerezni, úgy tűnik minden taszítóerőnek megvan az ellenpárja a bűn vonzó tényezői között. A kamasz akit a családja túl szigorúan fog vagy túlságosan szabadon hagy, utcai bandákban találhatja meg azt a közeget amely befogadja, elismeri, szereti. Ilyen hatása, ereje van annak a bántalmazó közösségnek is, amely egy iskolában összefog társaik zaklatására.

De a fiatalkori bandázás biztonsági szelepként is működhet, amelyen keresztül levezethető az elutasításokból adódó frusztráció, és olyan csoportképző jelenség is lehet, amely otthonos közegként működik. Többek között ezért csatlakozik valaki futballdrukkerekhez, vagy radikálisabb akár militánsabb csoportokhoz, ahol sok mindenért és sok minden ellen küzdhetnek az abortusztól az állatkísérletekig bezárólag.

Az ilyen csoportok önmagában való értékét jelentősen ronthatja, ha olyanok csatlakoznak hozzájuk, akik nem törődnek valójában a csoport céljaival, pusztán egy befogadó közeget keresnek, azon keresztül pedig a saját identitásukat.

Vizsgáljuk meg alaposan az utolsó mondatot és helyezzük át felnőtt közegbe. Nagy, közös ellenségünk az állatkínzó. De gondolkodtunk-e már azon, hogy az állatvédők közössége kikből tevődik össze? Hogy egyes csapatok, csoportok jó részét teszik ki azok, akik magasról nem törődnek az állatokkal, pusztán ráleltek befogadó közegükre, ahol hallgatnak rájuk, ahol „hatalmuk” van (jelentsen ez bármit is, a megmondó ember szereptől kezdve konkrétabb cselekményekig bezárólag)? Gondoltunk-e már arra, hogy rengeteg állatkínzó van az állatvédők között?

Adja magát a triviális példa (és erre mindenki tud személy szerint nevesített eseteket hozni) amikor a „régen normálisan csinálta” emberrel történik valami, túlvállalja magát, gyűjtögetővé válik, a sok állat ellátása során apránként elveszíti a való világgal a kapcsolatát, akár munkáját, megélhetését és a 22-es csapdája bezárul, nem tudja abbahagyni az „állatmentést” mert abból él és nem tud kilépi a borzasztó helyzetből, mert amint elveszíti hivatkozási alapját, jóval kevesebben segítenek neki a jövőbe (ne legyünk álszentek, állatvédelemmel foglalkozó szervezet minimális becslések szerint is legalább tízszer több van, és sok esetben egy rászoruló állat – vagy kisgyermek – képe előbb megindít bárkit a segítségnyújtásra mint borzasztó felnőtt emberi sorsok).

A kriminálpszichológiai ismeretek tehát korrekt önkritikára is hajlamosítanak: ismerjük meg a bűnöző elmét, ami azonban nem egy tőlünk teljesen távol álló, külön entitás, hanem a mindennapjaink, az önkéntes közösségünk része is, és elsősorban mi magunknak kellene a megtisztításon-megtisztuláson gondolkodni, nem mástól várni azt.

(Az előző szakasz A bűnöző elme c. könyv A bűnelkövetés társadalmi tényezői fejezet segítségével íródott).

Szakirodalom:

Haller József (szerk:): A bűnöző elme

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/15889/831_bunozo_elme.pdf…

Haller József (szerk.): Bűntettek kriminálpszichológiája

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/web_PDF_Buntettek…

Haller József (szerk.): Rendészeti pszhichológia

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/834_Rendeszeti…

Új csapások, új tudományágak bevonása a bűnüldözésbe

A bűnelkövetés biológiai okainak fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a neurolaw tudománya. A genetika bírósági karrierje bizonyítja, hogy a biológia ma már nem egyszerű magyarázó tényező, hanem a bűnüldözés mindennapi részévé vált.

A neurolaw talán az „idegtudományi törvénykezés” vagy az „idegtörvény” formájában lehetne magyarra átültetni. A neurolaw célja, hogy a jogot összeegyeztesse a neurobiológia felfedezéseivel. A kifejezés először Taylornál jelent meg 1995-ben, aki cikkében a balesetek közben keletkező gerinc- és agysérülések jogi és orvosi következményeit vizsgálta meg annak biztosítása céljából, hogy a baleseti sérültek elszenvedői a lehető legjobb jogi és orvosi ellátásban részesüljenek – egyszerre. Ez a megközelítés alapvetően természetesen a kártérítési igény orvosi megalapozását járta körbe, a tudományág később 2008-2009 körül kapott nagy lendületet, nagyon érdekes témákkal foglalkozva, így például többek között a drogfogyasztás kérdéskörével a bűnelkövetők felelősségre vonása kapcsán. Cusick 2017-es cikke a büntethetőség amerikai jogi alapelvével indul: senki sem bűnös, akinek elméjében nincs bűn (actus non facit reum, nisi mens sit rea). A szerző szerint a drogintoxikáció, vagyis a közvetlen befolyásoltság esetén a bűnös elme megléte nem kérdőjelezhető meg. Azonban a jogi állásponttal szembehelyezett idegtudományi álláspont már megkülönbözteti a drogintoxikáció és a drogaddikció fogalmakat, az addikció ugyanis korlátozhatja az elkövető felelősségét és büntethetőségét is, tekintettel arra, hogy súlyosan károsítja az agyat. Az addikció kapcsán pedig mindenképpen megjegyzendő, hogy drog hatása alatt kevesebben követnek el bűncselekményeket a statisztikák szerint, mint az elvonási tünetektől szenvedve!

Raine 1992-es cikke nagy figyelmet keltett tudományos körökben akkoriban: nem kevesebbet állított, minthogy a gyilkosok homloklebenye rosszabbul működik mint a nem gyilkosoké. Későbbi cikkében 2000-ben már a homloklebeny anatómiai szerkezetét vizsgálva azt is megállapította, hogy a homloklebeny szürkeállományának térfogata gyilkosok esetében 11%-kal kisebb mint a kontrollcsoporté (önként jelentkezők random összetétele).

Mire adhat ez következtetést? A bűnelkövetésnek sokszor organikus (szervi) okai is lehetnek, melyek közül a legfontosabbak az agy neurológiai elváltozásai illetve az agysérülések. Ezek a vizsgálatok az agyi képalkotó eljárások gyakorivá válásával terjedtek el – így segíti a tudomány fejlődése a bűnüldözés hatékonyságát.

(Az előző szakasz A bűnöző elme c. könyv A bűnelkövetés társadalmi tényezői fejezet segítségével íródott).

Szakirodalom

Haller József (szerk:): A bűnöző elme

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/15889/831_bunozo_elme.pdf…

Haller József (szerk.): Bűntettek kriminálpszichológiája

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/web_PDF_Buntettek…

Haller József (szerk.): Rendészeti pszhichológia

https://nkerepo.uni-nke.hu/…/834_Rendeszeti…