„A héten az állatvédelmi rendszer egy nagyon fontos szereplőjének helyét, szerepét, funkcióját járjuk körbe: ők az állatorvosi asszisztensek.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az állatorvosok mellett hatalmas szerepük van egy állatorvosi rendelő színvonalas működtetésében, kommunikációjában, az ügyfélkör megtartásában és bővítésében, az egész intézmény megítélésében és aki igazán szívvel-lélekkel végzi ezt a hivatást, az nyilvánvalóan előbb-utóbb érintett lesz valamilyen szempontból az állatvédelmi rendszerben is, akár azzal az egyszerű de nagyszerű segítséggel, hogy megosztja az állatvédő szervezetek posztjait, akár azzal, hogy önkéntes munkával segít nekik, vagy éppen ideiglenes gazdaként befogad maga is mentett állatokat. Sokan pedig úgy vágnak bele az állatorvosi asszisztens képzésbe, hogy van már egyfajta „állatvédős” előéletük.
A feltett kérdések megválaszolásában ma dr. Kajó Cecília igazgatásszervező, jogász – egyesületünk titkára lesz segítségünkre, aki többek között egy budapesti oktatási központban is oktat.
Mit tanítasz az oktatási központban?
Összefoglaló néven állatvédelmi jogot, ami valójában közigazgatási jogot és büntetőjogot jelent. Megtanuljuk azt, hogy mi az az állatvédelmi hatóság, mi a feladata, milyen eljárásban milyen eszközei vannak és milyen szankciókat tud kiszabni, illetve hogy ehhez képest a legsúlyosabb cselekmények – a bűncselekmények felderítése, bizonyítása és a büntetések kiszabása hogy zajlik. A jogi ismereteket mindenki unalmasnak gondolja, ami részben igaz ha az ember paragrafusokkal zsúfolja tele az oktatási anyagot, másrészről azonban ha sok színes példával támasztja alá a száraz anyagot, hogy megragadjon és később is emlékezzenek rá, illetve nem lexikonnyi anyagot hanem rendszerszemléletet közvetít, akkor nagyon hasznos lehet a későbbiekben is. Sok-sok példát hozok például abból a nyolc évből ami alatt hatósági munkát végeztem és több állatvédő szervezet segített nekem abban, hogy ne csak a papírt tologassam jobbról-balra hanem a rászoruló állatok konkrét sorsát is meg tudjuk együtt javítani. A jogi ismereteken túl az állatvédelmet igyekszünk tágabb perspektívába helyezni az oktatási anyagban, így szó esik például a nemzetközi összefüggésekről is, pl. a CITES-egyezményről is amiről magam is csak a kötelező köröket tudtam mindaddig amíg például meg nem ismerkedtem a Papagájvilág Alapítvánnyal és Krisztáék be nem avattak a fajvédelem és a nemzetközi feketekereskedelem rémisztő tudásanyagába.
Véleményed szerint előny vagy hátrány, ha valaki „állatvédős” előélettel vág bele egy ilyen képzésbe? Oktatói munkádban előny vagy hátrány, hogy állatvédelmi hatósági feladatkörben dolgoztál és sok állatvédőt ismertél meg?
Diákként szerintem csak előny, ha valaki elvégez egy ilyen képzést állatvédős múlttal, még akkor is ha az ismereteket a továbbiakban is “csak” állatvédőként akarja használni. Bár sokan állítják, hogy “ha szeretet van minden van”, de alapvető információk nélkül, amatőr módon belevágni az állatmentésbe csak további ártalmakat okozhat a megmentendő állatoknak – és itt utalok Enikő szavaira például arról, hogy mekkora stressz egy állatnak ha a saját (!) gazdája elviszi az állatorvosi rendelőbe, akkor gondoljunk bele, egy idegen ember jószándékú de hozzá nem értő segítségnyújtása mekkora stresszt jelenthet, és akkor még “csak” kutyában gondolkodtunk, semmilyen egzotikus állatban, madárban, vagy éppen vadállatban…
Nekem csak előny, hogy hatóságként dolgozhattam együtt civil szervezetekkel és erről mesélhetek is a diákoknak, hiszen ennek csak előnye van és hatalmas terhektől szabadul az a hatóság, illetve rengeteg nem létező forrását pótolhatja civilekkel, amiből a rászoruló állatok csak profitálhatnak. Az egy külön cikk témája lehet, hogy miért nincs elég hatósági ügyintéző, miért nincs a kezükben megfelelő eszköz, felszerelés, anyagi forrás, miért nincs olyan állami telephely ahol szakszerűen, megfelelően gondozva el lehet helyezni például a lefoglalt állatokat…
Az oktatási központ vezetőjétől is megkérdeztük, hogy az állatorvosi rendelőkön kívül hol keresett hivatás még, milyen jellemző példák hozhatóak arra, hogy milyen helyeken dolgoznak ilyen végzettséggel?
Volt szerencsém egy rövid ideig a fővárosi állakertben dolgozni, ott több gondozónak van ilyen végzettsége. Hasznos lehet szafarikban, vadasparkokban, magánállatkertekben ha minél több dolgozónak van ilyen végzettsége. Ehhez persze az kell, hogy már az oktatás során elvigyék őket cirkuszba, állatkertbe, medveparkba stb. hogy bepillantást nyerjenek a fogságban tartott vadállatok életébe, vagyis hogy az oktatás se legyen kutya-macska fókuszú. A jövő persze úgy tűnik az, hogy például az unió egyre több tagállamában betiltják például a vadállatos cirkuszokat, ebben feltehetően nekünk is hamar lépni kell, hiszen utolsóként mi leszünk a többi állam lerakata, a betiltott állományok depója, és ahol gondot okoz például egy százas létszámú szaporítótelep felszámolása (tehát ahol konkrétan száz kutyát nem tud elrakni az állam ezért a civilek segítségét kéri) ott nyilván nem fognak a földből hipp-hopp kinőni például nyugdíjas cirkuszi elefántok részére megfelelő színvonalas, tágas mentőközpont, ahol nyugalomban élhetik le a hátralevő életüket. Az pedig, hogy maga a létesítmény megszűnik, nyilván nem azt jelenti, hogy a lakói nem szorulnak továbbra is rendszeres állatorvosi felügyeletre illetve ha kell beavatkozásra, gondozásra, ezért is fontos, hogy a diákok lássanak ilyet is.
Kinek javaslod, hogy vágjon bele és kit beszélnél le inkább róla? Van-e bármilyen „vicces” vagy „elrettentő” történeted, ami segíthet döntést hozni azoknak, akik most gondolnak arra, hogy belevágnának egy ilyenbe?
Én hiszek az élethosszig tartó tanulásban meg abban, hogy sosincs késő semmihez ha a számegyenesen a születés és a halál végpontja között állunk bárhol, akkor bármibe belevághatunk. Sok más emberrel együtt nekem sem adatott meg, hogy kedvem szerint továbbtanuljak érettségi után, mindegyik diplomámat illetve az egyéb végzettségeimet is munka mellett szereztem meg, én mindig mindenkit biztatok a tanulásra, erre sosincs késő.
Vicces történetként azzal zárom a beszélgetést, hogy mint mindenkinek nekem is vannak tipikus szófordulataim, amiket nyilván az oktatás során is használok, már a Bojtárnál hívott fel valaki tanácsért illetve igazából csak azért, hogy X. állatvédő által elmondottakat megerősíttesse úgy, hogy komplett mondatokat idézett – az azóta végzett állatorvosi asszisztens – állatvédőtől, aki viszont a tőlem átvett mondatokat idézte fel teljesen korrekten, a jogi fogalmakat helyesen alkalmazva sűrűn idézve azt, hogy “a sült galamb nem repül magától senki szájába” 
