Cikksorozatunkban az állatvédelmi rendszer egy nagyon fontos szereplőjének helyét, szerepét, funkcióját járjuk körbe: ők az állatorvosi asszisztensek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az állatorvosok mellett hatalmas szerepük van egy állatorvosi rendelő színvonalas működtetésében, kommunikációjában, az ügyfélkör megtartásában és bővítésében, az egész intézmény megítélésében és aki igazán szívvel-lélekkel végzi ezt a hivatást, az nyilvánvalóan előbb-utóbb érintett lesz valamilyen szempontból az állatvédelmi rendszerben is, akár azzal az egyszerű de nagyszerű segítséggel, hogy megosztja az állatvédő szervezetek posztjait, akár azzal, hogy önkéntes munkával segít nekik, vagy éppen ideiglenes gazdaként befogad maga is mentett állatokat. Sokan pedig úgy vágnak bele az állatorvosi asszisztens képzésbe, hogy van már egyfajta „állatvédős” előéletük.
A feltett kérdések megválaszolásában ma kollégánk, barátunk Márton Attila újságíró, a Kutyás Újságírók Világszövetségének (WDPA) alelnöke, az FCI PR tanácsadója, az FCI Committee for Canine Welfare and Health tagja lesz segítségünkre, aki egyéb tisztségei mellett egy budapesti oktatási központ oktatója.
Mit tanítasz az oktatási központban?
Egy viszonylag összetett előadásom van a kutyák jóllétét érintő témakörökről. Kezdve azzal, hogy mi is az a jóllét, a problémák hátterében milyen folyamatok és okok állnak. Beszélünk a kutyafajtákról, mikor beszélhetünk fajtatisztaságról és kik azok a sokat emlegetett szaporítók. A végén pedig egy kicsit betekintünk a genetikailag öröklött rendellenességek világába.
Véleményed szerint előny vagy hátrány, ha valaki „állatvédős” előélettel vág bele egy ilyen képzésbe? Oktatói munkádban előny vagy hátrány, hogy régebb óta foglalkozol állatvédelemmel, értve ezalatt a rengeteg szakmai cikket, előadást és képzést melyeket az évek során készítettél?
Én mindenképp előnynek tartom azt, hogy kutyás témákban évek óta publikálok. És nagyon bízom abban, hogy ez így is van. 
Eltérő típusú publikációim vannak. Van, amelyik mélyebb kutatást igényel, van olyan is, amin sokszor hetekig agyalok, mire az írás gondolatai megfelelően összeállnak bennem. Ezáltal pedig tovább mélyül az a tudás, amit az évek során megszereztem.
Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy nemzetközi szinten mozgok. Így számos országra rálátok kutyázás és állatjóllét szempontjából. Ezek a tapasztalatok és a tudásanyag bármelyik előadásomban használható, hiszen általában átmegyünk interaktív formába és nagyon sok olyan témát is megvitatunk, amit a hallgatók hoznak fel.
Az állatorvos asszisztensi képzés során abban az esetben lehet hátrány az, ha valaki az állatvédős – mondjuk úgy inkább, hogy állatmentős – közegből érkezik, ha úgy gondolja, hogy csak emiatt már mindent látott, így pedig mindent tud.
Aki nyitott arra, hogy új tudást szívjon magába, az viszont nagyon jól fog járni!
Az oktatási központ vezetőjétől is megkérdeztük, hogy az állatorvosi rendelőkön kívül hol keresett hivatás még, milyen jellemző példák hozhatóak arra, hogy milyen helyeken dolgoznak ilyen végzettséggel, véleményed szerint az állatvédelemben tevékenykedők körében (állatvédő szervezetek tagjai, önkéntesei, állatmentést magánszemélyként vállaló emberek stb.) például hasznos-e egy ilyen képzés elvégzése?
Ez egyértelműen így van!
Egy állatvédő szervezet vagy egy aktivista tevékenysége nagyon összetett és sok mindenhez kell érteni ahhoz, hogy a dolgok jól menjenek. Hosszú lenne azt felsorolni, hogy konkrétan milyen tudásanyag szükséges ahhoz, hogy egy állatot felszedjenek az út széléről, majd a végén új otthont találjanak neki. Szerintem ebbe az emberek nem is szoktak belegondolni.
Nem elég az, hogy valaki nagyon lelkes. Érteni kell az állatokhoz is. Lehet persze azt is, hogy menet közben tanuljuk meg a dolgokat, de ez egy mentett állat esetében nem biztos, hogy szerencsés. Akár az életébe is kerülhet.
Kinek javaslod, hogy vágjon bele és kit beszélnél le inkább róla? Van-e bármilyen „vicces” vagy „elrettentő” történeted, ami segíthet döntést hozni azoknak, akik most gondolnak arra, hogy belevágnának egy ilyenbe?
Mivel soha sem dolgoztam állatorvosi rendelőben, így konkrét példát nem tudok mondani.
Azt viszont látom, hogy az elmúlt években az állatorvosi asszisztens hivatás nagyon komoly és megbecsült szintre lépett. Szükség van jó szakemberekre.
Én úgy gondolom, ha valakiben megvan az érdeklődés, a szükséges alapkészségek, szereti az állatokat, szeret jó dolgokat tenni akkor is, amikor ez nem túl egyszerű, lehet megtalálja önmagát egy ilyen munkakörben.
Kell hozzá megfelelő személyiség is, szívósság, önállóság. Mert azért ez nem könnyű dolog. Ez egy olyan hivatás, ahol az ember ki tud teljesedni abban, hogy segít másokon. És ez jót tesz az ember énképének, önértékelésének. Még akkor is, ha sokszor ez baromi nehéz lesz.
A fotót Attila hivatalos oldaláról vettük:
https://www.facebook.com/attilamarton.official
Olvasásra emellett ajánljuk még blogját ha valaki olyan jellegű komplex látásmóddal érdeklődik az állatvédelmi-állatjóléti aktualitások iránt mint Attila, ezen a linken: https://kutyabajok.blog.hu/ (melyet becsszóra megígért, hogy most már folytatni fog 
) illetve a mind technikailag mind tartalmailag kimagasló színvonalú videósorozatát ahol neves szakemberekkel és híres emberekkel, színészekkel, előadóművészekkel beszélgetnek érdekes témákról: https://www.youtube.com/channel/UCaf-KHGTDBb6BwRokNnE9ng).
