A magyar jog jelenleg két eszközzel lép fel a zoofília ellen: az állatvédelmi törvény szerint állatot a nemi vágy kielégítésére irányuló cselekmény során felhasználni tilos, ennek szankciója elsősorban a közigazgatási hatósági eljárásban kiszabott állatvédelmi bírság, állattartástól való eltiltás lehet.
A büntetőjog az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére alkalmas cselekményt tilalmazza és szankcionálja és akár három évig terjedő szabadságvesztést is kilátásba helyez.
Nehéz a dolga a jogalkalmazónak, amikor a fotón, videón látható vagy a tanúk elmondása szerinti cselekményt osztályoznia kell: puszta nemi vágy kielégítés történt vagy pedig bántalmazásra is alkalmas cselekmény?
Biztos, hogy nem jogkérdés hanem szakkérdés az állat fizikai vagy pszichikai károsodásának (vagy annak lehetőségének!) megítélése, így biztos, hogy jogszerű és szakszerű döntést csak igazságügyi állatorvos szakértő szakvéleményének birtokában lehet mondani.
Mi ehhez képest a joggyakorlat? X. város rendőrkapitánysága szerint a házityúkkal közösülő férfi nem követett el állatkínzást, a bűncselekmény gyanúja hiányzik, mert a tyúk nem pusztult el (!) az aktus következtében. Mindezt a videó puszta megtekintése alapján.
Y. város rendőrkapitánysága szerint a haszonállattal (sertés) közösülő férfi nem követett el állatkínzást, mivel az aktus következtében a sertés nem szenvedett el maradandó egészségkárosodást (ezt ismét pusztán a videó megtekintése alapján állapították meg).
Z. város rendőrkapitánysága szerint sem történt állatkínzás haszonállattal történő közösülés alapján, ők legalább megpróbáltak más tényállást „találni”, de az indokolás szerint sajnos sem a rongálásra, sem a szeméremsértésre, sem a garázdaságra nem találtak kellő információt.
Mire lenne ezekben a büntetőeljárásokban valójában szükség? Egy szakértőre, aki szakvéleményében alátámasztaná (vagy elvetné), hogy a zoofil cselekmény előidézte-e az állat maradandó egészségkárosodást vagy pusztulását, vagy alkalmas lehetett-e volna annak előidézésére.
Mint tudjuk, az állatkínzás nem eredmény-bűncselekmény (csak a minősített esetek egyik fordulata) így az állatnak nem kell elpusztulnia az aktusban ahhoz, hogy az állatkínzást valósítson meg.
