Sokszor halljuk, hogy “nem lehet mit tenni az önsétáltató kutyákkal” meg hogy “nincs eszköz a hatóság kezében a folyamat megakadályozására”. Amint azt előző posztunkban is írtuk, két jogág jogszabálya (közigazgatási jog: állatvédelmi törvény, szabálysértési jog: szabálysértési törvény) várja epekedve, hogy a jogalkalmazó alkalmazza a megfelelő tényállásokat.
Amint azt egy tavalyi jogeset is mutatja, a hatóság kezében lévő eszköz mindig elsősorban a bírság (az állatvédelmi bírság ráadásul saját bevétel, tehát visszaforgatható a település állatvédelmi rendszerébe!), ezt és az állattartástól eltiltást együttesen alkalmazva (és persze rendszeresen ellenőrizve) nem hisszük, hogy nem lehet szép eredményeket elérni helyben.
A balatonboglári jogeset szerint a jegyző 2.850.000.- Ft állatvédelmi bírságot szabott ki a következő hiányosságok miatt:
– az állat rendszeres ellenőrzésének elmulasztása
– a hatóság által előírt intézkedés nemteljesítése
– ember testi épségének veszélyeztetése
– az állat tulajdonjogával, tartásával való felhagyás
– az állat szökésének megakadályozásáról való nem megfelelő gondoskodás
– az állat állategészségügyi ellátásának elmulasztása.
A döntés szerint az ingatlanon több ízben került sor helyszíni szemlére, első ízben szankció helyett több kötelezettség (pl. kerítés megerősítés, kennel építés) eőírására került sor, azonban ezek határidőre történő önkéntes teljesítése nem történt meg, így a jegyző kezében nem maradt már lehetőség mint a bírság.
A bírság összegével kapcsolatban jogi érdekességként megjegyezzük, hogy a jogtudomány úgy tekint a büntetőjogra mint ultima ratio-ra, a jogrendszer végső zárókövére, vagyis olyan jogágra, amely a legvégső, legsúlyosabb büntetéseket szabja ki olyan magatartások esetén, amellyel a többi jogág nem tud mit kezdeni (többek között főleg azért, mert nem az ő dolga). Az utóbbi években egyre több milliós nagyságrendű állatvédelmi bírságról szerzünk tudomást (gondoljunk csak a söjtöri szaporítótelep több mint 100 egyedből álló állományával kapcsolatos súlyos hiányosságok miatt kiszabott 14 millió forintos állatvédelmi bírságra) míg az állatkínzás bűncselekmények miatt kiszabott pénzbüntetések (az elsőbűncselekményes elkövetőknél jellemzően próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések mellett) százezres nagyságrendek körül mozognak, jellemzően átlagosan 3-400 ezer forintot szoktak kiszabni egy-egy gyanúsítottra.
Izgalmas élőben látni, hogy a jogtudomány által megfogalmazott zárókő ultima ratio-ból lassan primae ratio-vá változik, és gyakran települési jegyzők jóval nagyobb szigorral csapnak le az állattartókra (a téma akár egy szakdolgozat, vagy egy évfolyam-dolgozat tárgykört is megérdemel, ha vannak egyetemi hallgatók a követők között, ajánljuk figyelmükbe szeretettel!).
