Minden településen ismerünk olyan állattartókat, akik “mindig haza szokott jönni” alapon nem törődnek kutyáik közterületi kóborlásával, holott például a kerítés kijavításával vagy a kocsival való ki- és beállásnál tanúsított nagyobb figyelemmel meg tudnák előzni azt.
“Természetesen” ha a kutya kárt, személyi sérülést, közlekedési balesetet okoz, másik állatra vagy emberre támad kóborlásai során, a felelősséget (és a költségeket) ritkán viseli önként az állattartó, illetve olyan bagatellnek tűnő dolgok is kiderülnek (erre irányuló ellenőrzés híján jellemzően mindig egy más okból megindult eljárásban), hogy a kutyában nincsen transzponder azonosító, nincs veszettség ellen beoltva és az önkormányzati ebnyilvántartásba sincs bejelentve.
Állatvédelmi hatósági (tehát közigazgatási) vagy szabálysértési eljárás feladata-e a szökés és a kóborolni hagyás szankcionálása? A fő elhatároló pontok az állatvédelmi és a szabálysértési tényállás alkalmazása során elsősorban az előfordulás gyakorisága (alkalomszerűen vagy rendszeresen történik-e) valamint a magatartás jellege és a felróhatóság kérdésköre.
A végletekig leegyszerűsítve a dolgot: a szökés miatt nem lehet párhuzamosan közigazgatási és szabálysértési szankciót is alkalmazni, mert egyrészt a szabálysértési törvény tiltja azt amennyiben más jogszabály is szankcionálandó magatartásként szabályozza, illetve az azonos cselekménynél a kettős értékelés tilalmát a 8/2017. (IV. 18.) AB határozat is kifejti (ebben az állatkínzás miatt indult büntetőeljárás és közigazgatási eljárás viszonyában).
Az állatvédelmi bírság objektív alapú szankció, vagyis kiszabásához nem szükséges felróhatóság, pusztán a jogszabályban előírtak megszegése vagy elmulasztása elegendő. Kiszökött – bírságolható.
A szabálysértési bírsághoz viszont szükségszerűen vizsgálni kell, hogy szándékos cselekmény vagy mulasztás vezetett-e a cselekmény megvalósulásához, vagyis a felügyeletet ellátó személy konkrétan tudott a kóborlásról de azt nem szüntette meg (vagy bízott abban, hogy semmi baj nem fog történni). Kiszökött – hogyan, miért, milyen körülmények között, ha stimmelnek a tényállási elemek, bírságolható (ez tehát nem egy objektív szabályszegésen alapuló automatizmus).
Ha a szökést és következményét el lehet határolni, akkor két párhuzamos szankció is elképzelhető: a szökést nem akadályozta meg és később a kóborlást nem szüntette meg, vagy a szökést követően a későbbiekben az állat közútra jutott ki és ezzel közlekedési veszélyhelyzetet okozott, vagy a szökést követően a későbbiekben emberre támadt (itt már büntetőeljárásban szükséges vizsgálni a gondatlan testi sértés okozásának gyanúját is) ezekben az esetekben kétszeresen lehet szankcionálni.
Sok kritika szokta érni a hatóságokat, nem felmentve senkit sem az alól ha szakszerűtlen vagy jogszerűtlen döntést hoz, de magyarázatként el kell mondani, hogy egy jogszabályt először önmagában kell értelmezni és megérteni, aztán az adott jogágon belül további más, alkalmazást-végrehajtást elősegítő jogszabályokkal együttesen, és nem kerülhető meg, hogy más jogágakkal való kapcsolatokat, szálakat is felismerjünk, ezt semmi mással nem lehet fejleszteni és szinten tartani, mint a folyamatosan érkező sokszínű bejelentések, ügyek megoldásával. A bejelentések és a meghozott döntések sokaságából pedig remélhetőleg nemcsak a hatóságok hanem a bejelentést tevők is fejlesztik tudáshalmazukat, tanulnak a hibákból, és egyre profibb lesz mindegyik oldal az állatok sorsának megjavítása érdekében.
