Végezetül néhány észrevétel még a pszichés egyensúly (érzelmi – gondolati – magatartási egység) megteremtéséhez, akár a nehéz életszakaszokban is.
Erősen vélelmezhető, hogy az ELÉGEDETTSÉG érzése nagyban hozzá járul a lélektani egészség stabilitásához. Mire is gondolok? Nem a passzivitásra. Nem a közönyre.
Amennyiben képes vagy néha arra helyezni a nézőpontodat és azzal is szóba állni, hogy mennyi mindent tettél eddig az állatok jóllétéért és ezt a valóságot valóban képes vagy integrálni önmagadba (ez nem önzés vagy gőg!), ez az elégedettség felé mozdítja el az esetleges elégedetlenséged felől a lelki mérleg nyelvét. És ne félj, ettől nem fogsz rezignálttá válni a segítségre szoruló élőlények felé – cserébe kicsit tehermentesíted a pszichédet.
Legalább ennyire fontos tényező és egyben lehetőség is az erőforrások között a HÁLA érzése, illetve annak gyakorlása. Itt mire gondolok? Esetlegesen arra, hogy tudod-e olyan szemüvegen át nézni a saját segítői talentumaidat/adottságaidat, hogy TE tudsz segíteni a rá szoruló élőlényen, mert Neked van rá szemed, füled, cselekvési potenciálod, lehetőséged… Egyszóval lehetünk-e ezért az adottságunkért hálásak az Élet felé?
Feltöltődés, Eltávolodás, Kikapcsolódás: nem bűn eltávolodni a napi rutin helyszínektől néha, hogy mentálisan feltöltődhess Te is.
Sőt, ha ezt teszed jó esetben újult erővel tudod folytatni a az állatvédelmi feladatokat, amikor vissza térsz. Csak adni nem lehet állandóan. Olykor kapnunk is kell. És tudom persze, az ember kap (hat) „szeretetet” a rábízott élőlényektől, ám valamikor más típusú kikapcsolódásra is alapvető szükségünk lehet. Egyedül vagy társas módon, ahogyan jól esik Neked. Alakítsunk ki erre is tudatosan lehetőségeket.
Meghálálja a lelkünk – is. Tehát nem szégyen pihenni, sőt törekednünk kell erre. A sok-sok nehézség által megbillent érzelmi belső egyensúlyt ily módon is próbálhatjuk vissza állítani.
Átmenetileg szüneteltetni az állatvédelmi tevékenységet vagy végleg befejezni: ez nagyon nehéz, de fontos dilemma. Ez a nagy kérdés is a kiégés állapotának következménye lehet és szokott is lenni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem „kudarc”, ha úgy döntünk, hogy kisebb vagy nagyobb időszakra félre állunk – ez történhet egészségügyi, pénzügyi, más erőforrásbeli tartó mínusz állapotok miatt is.
Próbáljuk meg elhinni és belátni, hogy egyrészt mások is elfáradnak olykor, másrészt mindig lesznek új szereplők az állatmentés területein is.
Nem Te vagy egyedül ezen a hatalmas életterületen. Ez lehet akár egyfajta egyetemleges érzés is…
(A képen Gábor és Tódor 
)
