“Mihez kezdesz a saját életeddel? És egy állatéval?” 3. rész

Antal Gábor

TUDATOSAN gondolj arra, és EMLÉKEZZ vissza: eddig már mennyi mindent meg tettél más állatokért; egyébként már hányszor segítettél eredményesen kisebb-nagyobb mértékben konkrét állatok életén/sorsán!

Ők élnek és Neked köszönhetik az életüket.

Nagyon fontos ezekre a valós pozitív eseményekre IS emlékeznünk – ugyanis ezek tények!

És még mennyi állatnak fogsz segíteni a jövőben.

Minden élet, és persze minden halál fontos.

Ám az ÉLET is tény, nem csak a halál.

Sőt. a sorrendben előrébb van…

Nem lehet minden egyes állatot megmenteni, aki elénk kerül….akkor sem ha mi magunk azt minden erőnkkel szeretnénk (súlyos balesetes, traumatizált-megkínzott, agyon éheztetetett, élettanilag végsőkig leromlott állapotúak). Nem reális elvárás ez sem önmagunktól, sem a „helyzettől”.

Ilyen esetekben, ha a bűntudat mélyen kezdene gyötörni, JÓZANUL gondold végig lépésről-lépésre, őszintén: Te okoztad ennek az állatnak ezt a rossz állapotát? Te ütötted el? Te éheztetted? Te viadaloztatod? Te kínoztad?

Nyilvánvalóan nem.

Feltételezhető, ha a fenti állapotban eléd kerül egy ilyen peremhelyzetben lévő állat, úgyis próbálsz az adott időszakban a lehető legjobban eljárni – az aktuális pszichés statusod, anyagi eszközeid, társas kapcsolati háttered, szakmai kompetenciád szerint – vagy még azon túl is!

És amennyiben így teszel, nos valahol itt vannak az emberi határaink.

Az ezen kívül eső területekre már tudsz-e vajon egyfajta Sorsszerűségként tekinteni?

Az Életen vagy a halálon van a figyelmed fókusza?

A saját kompetencia határaidon belülre koncentrálsz vagy az emberi határainkon túli Sorson ruminálsz?

Vélhetően érdemes az előbbiekre helyezni a hangsúlyt, mert az utóbbiak felett nincsen kontrollunk.

Még egy fontos kiegészítés: egyikünk sem mindenható, nem vagyunk mindenhatóak…ám sok mindent tehetünk. Néha többet is, mint gondolnánk önmagunkról.

(A képet a pszichologuskepzo.hu oldalról vettük.)