Tilki Katalin tudományos kutató háromrészes tanulmányának utolsó részéhez érkeztünk, mely az Ügyészségi Szemle 2018/3. számában jelent meg.
“Az egyik sarkalatos pont a gyepmesteri telepek léte és működése. Ezek tulajdonképpen olyan intézmények, amelyek az elkobzott vagy ideiglenes megfigyelés alatt tartott állatok, valamint az önkormányzatok által elrendelt kóborállat-befogás alkalmával befogott állatok, illetve gazda által leadott állatok elhelyezésére szolgálnak, a helyi önkormányzat finanszírozásával. Nemcsak elavult a szabályozás, hanem rideg körülmények között kerül sor az állatok megőrzésére, tartására, nem megfelelő az orvosi ellátás, meghatározott idő elteltével az állatokat leölik. A gyepmesterek tevékenységét nem ellenőrzik. Ez alapján inkább vesztőhelyeknek tekintendők. Új szabályozásra, felszámolásukra vagy átalakításukra lenne szükség. Ezzel szemben az állatmenhelyet civil szervezetek működtetik a gazdátlan állatok ideiglenes vagy állandó, ellenszolgáltatás nélkül történő elhelyezésének céljából. Legfőbb céljuk az állat életben tartása és örökbeadása. Az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha az önkormányzatok a gyepmesteri telepek ellátására a civilekkel kötnének szerződést. Jelenleg a menhelyek száma korlátozott, így a megkezdett büntetőügyek időtartama alatt nehéz megoldani az állatok elhelyezését, tartását. Az állatvédők meglátása szerint a legtöbb hiányosság a megoldatlan finanszírozásból fakad. Ezen a területen teljesen hiányzik az állami támogatás. A szükséges anyagiak előteremtéséhez sokat segítene egy állatvédelmi alap létrehozása.”
