“1379 szeptemberében Jussey község legelőjén három disznó megvadult, nekiment a községi kanász kisfiának és halálra marcangolták. Nagy kavarodás támadt, a disznók ide-oda szaladgáltak, míg a zűrzavarban a szomszéd földesúr kondája összevegyült a községi kondával.
A földesúr, hogy lecsillapítsa a lázongó közvéleményt, elrendelte a bűnvádi eljárást, s egyelőre mindkét kondát bezáratta a zálogoló ólba.
Az első felbuzdulás után a földesúr és az elöljáróság is észbe kapott, hogy ebből baj lehet. A legfőbb bíráskodást a burgundi herceg gyakorolta, ha ő bele talál avatkozni a bűnperbe, könnyen lehet, hogy nem elégszik meg a három bűnös disznóval hanem kivégezteti mindkét kondát mind bűnsegédet. Ebben az esetben pedig nagy károsodás következik be, mert a kivégzett állatok húsát tilos volt kimérni.
Fogta magát a földesúr és személyesen jelent meg a burgundi hercegnél, Merész Fülöpnél. A közbenjárás sikerrel zárult, sikerült a hercegnél kieszközölni a legfelsőbb kegyelmet, rendelet ment ezek után a főbíróhoz, hogy érje be a három főbűnös disznó elítélésével, a bűnsegédeket – noha holott mindannyian részt vennek a kanász megölésében, kegyelemből bocsássa szabadon.”
(A képet a multkor.hu oldalról vettük, az idézet Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete c. könyvének 149-150. oldaláról való).
