Az örökhagyó halála esetén az utána maradt hagyatékba minden ingó és ingatlan dolog beletartozik. A jog szerint az élő állatra a dolgokra vonatkozó polgári jogi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a vonatkozó állatvédelmi szabályokat is együttesen alkalmazzuk. Ha valakinek nem kell a hagyaték mert terhet jelent neki, arról a közjegyző előtt a hagyatéki tárgyaláson lemondhat. Ha nem mondott le, minden az övé, az azzal járó felelősséggel is együtt. Ha valaki az elhunyt után hátrahagyott állatokról nem gondoskodik, akkor az ügy körülményeitől függően állatkínzásért fel lehet jelenteni. Ilyen részletszabályokat sehol sem találunk, ezeket a jogalkalmazóknak (jegyzőknek, közjegyzőknek) kell összeolvasni a hagyatéki törvényből és az állatvédelmi törvényből.
A probléma az és talán állatvédő szervezetek kezdeményezésére célszerű lenne egy olyan hagyatéki törvény-módosítást kezdeményezni, hogy a jegyző amikor hagyatéki leltárt vesz fel az elhunyt után, bizonyos értékhatár alatti ingóknak utána sem kell néznie, hiszen akkor adott esetben fel kellene leltároznia a száz darab kávéscsészétől kezdve minden más apró-cseprő dolgot. A módosítás lényege az lehetne, hogy kötelezően utána kelljen néznie, hogy volt-e az elhunytnak állata, egyrészt nyilvántartásokból (petvet, ENAR stb.) másfelől konkrétan egy helyszíni szemle keretében, hiszen nagyon sokan a mai napig nem chipeztetik például a kutyájukat, úgyhogy egy irodából a petvet megtekintése után még nem biztos, hogy kiderül hogy valaki kutyát tartott. Macskánál eleve nem kötelező a transzponder, és a haszonállatok közül sem mindegyiket kötelező transzponderrel vagy krotáliával ellátni. Amikor 2016 februárjában több mint 120 állatvédő szervezet tüntetett az állatvédelmi reformokért, akkor utána egy munkacsoport kidolgozott egy jogi javaslatcsomagot, melynek ez is része volt. Most, hogy az állatvédelemnek már önálló miniszteri biztosa is van, újra fel lehet rá hívni a figyelmet, hogy ez egy fontos részletkérdés, amely plusz költséggel nem jár, pusztán a hagyatéki ügyintézőknek lesz egy ponttal több a hagyatéki leltár kitöltése során. A hagyatéki törvény mellett természetesen még néhány részletkérdésben jogszabály-módosításra van szükség, hogy a jegyző (illetve a nevében eljáró hagyatéki ügyintéző) betekintést kaphasson a petvetbe illetve más haszonállat-nyilvántartásba, de ez is egy technikai jellegű módosítás, nem bonyolult, nem vesz sok időt igénybe.
Egy adott probléma kapcsán egyébként mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy feltétlenül a jogi szabályozás a leghatékonyabb, leggazdaságosabb, legcélravezetőbb és nincs-e másik jogi vagy akár jogon kívüli eszköz arra, hogy a problémára hatékony megoldást találjunk. Itt feltétlenül meg kell említenünk azt, hogy bár a felvázolt jogszabály-módosítással követhetőbb a hagyatéki állatok sorsa de pusztán jogi eszközökkel nem lehet emberségre, együttérzésre, gondoskodásra tanítani egy társadalmat. Azt a szemléletet, hogy az elhunyt után jólesik a vagyon, az ingatlan, a gépkocsi, a családi porcelán, de a házat hűségesen őrző Buksira nincs szükség, nem lehet pusztán egy jogszabály-módosítással elintézni, nem lehet egy jogszabállyal betömni a lelkiismeretfurdalás teljes hiányának tátongó helyét, ha valakit nem érdekel, hogy az elhunyt szerette kedvenc kutyája vagy a megélhetését biztosító haszonállatai sorsa hogyan alakul.
