Az európai fénykor a két világháború közé tehető, azonban nem mehetünk el amellett, hogy mindkét világháború óriási veszteségeket okozott a cirkuszi társadalomnak is. Művészek, artisták, bohócok, idomárok haltak meg a hadszíntereken, az állatállományok nagy része elpusztult a
bombázások vagy a csaták során, és ahogyan az állatkertekben túlélőket úgy az elszökött cirkuszi
állatok közül is sokat elfogyasztott az éhező lakosság szerte az országban (Budapest II. világháborús ostroma például több mint 100 napig tartott, képzelhetjük, hogy az elkeseredett emberek minden ehetőt megpróbáltak felkutatni).
„Voltak azonban olyan állatok is, amelyek egyszerűen azért pusztultak el, mert nem lehetett a számukra szükséges hőmérsékletet, vagy takarmányt biztosítani. A takarmányraktárt már az ostrom kezdetén találat érte, de ha volt is mit adni az állatoknak, a legsúlyosabb harcok idején maga az etetés is életveszélyes volt. Voltak olyan állatgondozók, akik végül az életüket áldozták fel, amikor
az állatok etetésére indultak. A harcokban a fűtés biztosítása is nehézségeket okozott. A betört ablakokon, kiszakadt ajtókon és a falakon ütött réseken keresztül jeges szél fújta át az állatházakat, közben pedig alig volt mivel fűteni, és sok helyen maga a kazán is tönkrement. Így például a Pálmaház északi szárnyában lakó krokodilok a januári jeges hidegben egyszerűen belefagytak a medencéjükbe. A háború zűrzavarában a rend fenntartása és a vagyonvédelem is
teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnt, így a fosztogatók ellen sem lehetett túl sokat tenni. Áldozataik rendszerint a még életben maradt, ehető állatok voltak. Budapest lakossága ugyanis az ostrom végére – a közellátás szétesésével – a szó szoros értelmében éhezett. A környék lakói így késekkel, bárdokkal felszerelkezve rohanták meg az Állatkertet, és mindent elvittek, ami egy kicsit
is ehető volt. Így végezték a racka juhok, a lovak, a szarvasok, az őzek, de még az antilopok és a
kenguruk egy része is. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni.”
(A képet a Fővárosi Állat- és Növénykert oldaláról vettük).
