Vándorcirkusz

Jumbo az elefánt

A vándorcirkusz egyértelműen amerikai találmány. Az 1800-as években folyt a harc a földért, az ásványkincsekért, az aranyért, a telepesek folyamatosan haladtak a keleti partról a nyugati part felé, városok nőttek ki a semmiből, rengeteg munkaerő áramlott a vasútépítésekhez és más infrastruktúra építéséhez, így a cirkuszok is követték közönségüket a bevétel reményében.

A leghíresebb ilyen cirkuszt Phineas T. Barnum hozta létre, amely 1871-től járta a vidéket „freaky show”-jával, vagyis mindenféle fura emberi és állati „szörnyeteggel” (törpék, óriások, szakállas nők, erőemelők – erős emberek stb.).
Európában a vándorcirkuszok fénykora a két világháború közé esik, ahol az idomított állatok mellett szintén megjelentek a bűvészmutatványok, a pantomim-előadások, később pedig a revü és a varieté elemei is.

Az 1830-as években (korábbi szórványos adatok pl. 1804, 1815, 1822) jött divatba Pesten a cirkuszba járás, 1835-ben már egyidejűleg két társulat is tartott előadást – Gautier és Laura Bach – 1837-ben pedig, részben színpadon, négy cirkuszi jellegű előadás is folyt. Ebből az évtizedből már
vidéki városokból is maradtak fenn cirkuszi műsort hirdető plakátok. A század folyamán színházakban is bemutatkoztak artistaprodukciók (pl. Averino és Bonó akrobaták a Városi
Színházban, 1835; Bűvész-est a Nemzeti Színházban, 1854).

A 19. század második felében Európa nagy cirkuszai is megfordultak Magyarországon: Renz, Fouraux, Carré, Ciniselli, Salamonski stb. Az 1890-es években megszületett a magyar szaksajtó [Oest.-Ung. Universum (1890), majd Internationale Artisten Revue (1891–1914), mely tíznaponként jelent meg], megalakult a Magyar Artisták Egyesülete. A Városligetben üzemelt a Barokaldi (Baroccaldi) Cirkusz (1908-tól Barokaldi Néparéna) és a több mint 2000 nézőt befogadó vasvázas Wulff Cirkusz.

Az I. világháborúig az utazócirkuszok száma állandóan emelkedett: 1892-ben 10, 1901-ben 16, 1906-ban 30, 1911-ben 46, 1913-ban 52 cirkusz fordult meg az ország közel 1000 helységében. Ezek az együttesek természetesen jelentős eltéréseket mutatnak a cirkusz nagyságát, szervezeti-működési feltételeit, felszereltségét, műsorainak színvonalát tekintve. A legnagyobb cirkuszok külföldi vállalkozások voltak. 1901-ben a világ legnagyobb látványossága, a Barnum and Bailey (a későbbi Ringling)
mutatkozott be Budapesten, a Tattersall területén; a 12 000 személyt befogadó, határbocos, nagysátrában egyidejűleg három manézsban artistaprodukciókat, a melléksátrakban pedig emberi furcsaságokat mutogattak. A századfordulón Phineas Barnum (1810–1891) mint a humbug királya vált
híressé-hírhedtté, gigantikus reklámhadjárataiban a leggátlástalanabb hazugságokat is felvonultatta, de ő maga soha nem dolgozott artistaként, a művészeti irányítás James Bailey feladata volt. A katonai fegyelemmel megszervezett hatalmas vállalkozás (1000 fő körüli alkalmazottról, legalább 280 lóról szólnak a híradások) különvonatán, a pesti fellépéssorozat után az ország nagyvárosait is végigjárta, legfeljebb két napot töltve egy-egy helyen. A másik amerikai
vállalkozás, a Buffalo Bill Wild West Show 1906-ban járt hazánkban, de ez a látványosság kevésbé tekinthető igazi cirkusznak, inkább egyfajta élő cowboyfilm előadásának.

(A képen Jumbo, a Barnum Cirkusz elefántja látható 1898-ból, a képet az index.hu cikkéből vettük “A Barnum Cirkusz Magyarországon”).