Back to basics – Alapfogalmak c. cikksorozatunkban az állatvédelmi törvényből vizsgálunk meg alapfogalmakat és közkeletű tévedéseket oszlatunk el velük kapcsolatban.
“Jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).” (Állatvédelmi törvény, 3. § 8. pont)
Egyszerre hálás és hálátlan feladat hatósági jogalkalmazóként szakmai tartalommal kitölteni a jó gazda gondosságának fogalmát. Míg triviálisnak tűnik egy vemhes anyaállat és egy idős, beteg állat takarmányozási kérdése (mármint hogy nyilvánvalóan nem etethetjük ugyanúgy őket) addig a manapság egyre divatosabb fajok (kétéltűek, hüllők, egzotikus nagypapagájok, szőrmefarmról vásárolható rókák, karakálok stb.) elég nagy kihívás elé állíthatják a jogalkalmazót akkor, amikor a megfelelő tartási körülményeket kell megállapítania.
Ilyenkor minden esetben tanácsos régebb óta ezzel foglalkozó állatvédő szervezetet, fajvédelemmel foglalkozó szervezetet, egzotikus állatok ellátásával foglalkozó állatorvosokat megkérdezni, hiszen egy terrárium – mint tartási hely megfelelő hőmérséklete, páratartalma, az eleségként kínált rovarok fajbeli, nagyságbeli megfelelősége, az emésztéshez szükséges hő- és komfortérzet biztosítása mind- mind olyan szakismeret, melyhez szakértő személy szükséges.
