Mi is részt vettünk hallgatóként és előadóként is 2021. szeptemberében, online módon 146 jelentkezőnek megtartott kreditpontos állatorvosi továbbképzésen, amely “Az állatorvos szerepe az állatvédelemben” címet viselte.
A legérdekesebb részekből hozunk egy csokrot, illetve a felmerült kérdések vagy akár vitatémák kerülnek porondra.
Lássuk először annak az állatvédelmi törvénybeli szakasznak a jelentőségét, ami az egyik vesszőparipánk: “mindenki köteles megakadályozni állata szökését”.
A legdurvább kimenetelt mutatjuk ami történhet: az állattartó bár tudta, hogy az állat már korábban is megtámadott embereket, nem tett semmit annak érdekében, hogy az elkóborolt állatot befogja. Ez két ember halálához vezetett.
Nem kell egy ilyen méretű állatnak közvetlenül emberre támadnia egyébként, elég, ha “csak” a kóborolni hagyott kutya, macska átfut egy kocsi előtt, a jószándékú sofőr pedig mert nem akarja elütni, félrerántja a kormányt.
Dr. Tóth-Almási Péter állatorvos, igazságügyi szakértő lenyűgöző előadásából többek között megtudtuk, hogy ilyen esetben milyen részletes vizsgálatot kell lefolytatni, milyen mintavételekre (bőr, szőr, vér, szennyeződések, foglenyomat, patalenyomat stb.) van szükség annak érdekében, hogy kétséget kizáró módon bizonyítani lehessen a bűncselekményt a szakvélemény birtokában.
A vádirat szerint itt a cselekmény halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége minősítést kapott.
https://nuus.hu/…/brutalis-ket-embert-is-megolt-a…/
Jogászunk, dr. Kajó Cecília az állatvédelmi hatóságok munkájáról nyújtott elméleti és gyakorlati áttekintést, hogy hol a helye a hat I. fokú állatvédelmi hatóságnak a rendszerben, és az állatorvos hol csatlakozhat ezekhez az eljárásokhoz és milyen pozíciókban. A diasor melléklete volt egy összehasonlító táblázat, amely az állatkínzás miatt indítható, két teljesen eltérő jogszabályi alappal, eljáró szervekkel, eljárási lépcsőfokokkal és szankciókkal rendelkező eljárást, a büntetőeljárást és a közigazgatási hatósági eljárást hasonlította össze.
A kérdések között felmerült, hogy mi a „szaporító” fogalma, mi a tartalma, hogy ez a mára szitokszóvá váló fogalom mit kell jelentsen egy hatósági állatorvosnak, aki mint jogalkalmazó szeretné megoldani az adott, előtte fekvő ügyet. Mit tegyen egy hatósági állatorvos, ha szaporítóról kap bejelentést, mire kell gondolnia?
A jogrendszer és a jogszabályok nem arra valók, hogy az élet minden területét percre pontosan lefedjék, minden fogalmat és definíciót megadjanak. Ha így tennének, az sem lenne hatékony, hiszen az élet olyan gyorsasággal változik, hogy nem lehetne követni és kijavítani a minden részletkérdést tartalmazó jogszabályokat.
A szaporító fogalmát a tenyésztővel lehet szembeállítani, nyilván nem mindegy milyen állatról beszélünk, az állattenyésztésről szóló törvény, a magyar kutyafajták tenyésztéséről szóló jogszabály sok támpontot adhat a fogalmak elhatárolására.
Ha bárkit sért vagy zavar a szaporító szó, ne használja. Jogászunk véleménye szerint annyira bekerült már a köztudatba, hogy mindenki tudja, érti rögtön, miről is beszélünk. Ha ezt egy állatorvos jogalkalmazó kevésnek érzi, mindig bátran nyúlhat az állatvédelmi törvény „jó gazda gondossága” fogalmához, és ha olyan telepre kell kimennie, ahol istállóban tartanak és olajos kukoricával etetnek több száz fajtajellegű kutyát, vagy éppen egy családi ház csempézett falú helyiségében ahol az ammóniabűztől fulladozik a belépő személy, úgy a „fajnak, fajtának, etológiai sajátosságoknak” stb. megfelelő tartási körülményeket tudja számon kérni az állattartótól.
Ahogyan sok más jogi fogalom, úgy a „jó gazda gondossága” sincs részletesen leírva a jogszabályban. Ezt szakmai tartalommal kitölteni a jogalkalmazó dolga, ilyen értelemben a minimálisan előírt és számon kérhető állatjóléti, állategészségügyi, tartási körülmények hiánya elvezethet a szaporító nem jogi fogalmának szakmai tartalommal való kitöltéséhez.
Természetesen mindenkinek lelke rajta, hogy tetszik vagy nem tetszik neki ez a fogalom, vagy használja-e. Szerencsére ettől függetlenül a minimális tartási körülmények számon kérhetőek minden állattartón és azok hiányában, illetve a megjavításra törekedés teljes hiányában az ilyen telepek felszámolhatóak és kiüríthetőek.
Dr. Teszár László ügyész az ügyészség felépítéséről, helyéről, szerepéről tartott előadást, az állatkínzás bűncselekmény elméleti tudnivalói mellett konkrét jogeseteket elemzett előadásában.
Kérdésként merült fel, hogy miért van szükség több állatkínzás-fogalomra, mi ennek a jelentősége?
Az első indok meglehetősen földhözragadt: az időbeliség. Az állatvédelmi törvény 1998. óta tartalmazza az állatkínzás-fogalmat, amely egészen 2004-ig egyedül vállalta magára, hogy az ilyen cselekményeket szankcionálja. 2004-ben került be a Btk-ba az állatkínzás tényállása (mely azóta jelentős változáson esett át).
A két törvény két fogalma eltérő: más kört fed le (ezt úgy hívjuk, más a tárgyi hatálya), a Btk. csak a gerinces állatok kínzását tilalmazza és szankcionálja, az állatvédelmi törvény állatkínzás-fogalma ennél szélesebb körű.
A Btk. által használt fogalom a legsúlyosabb, legbrutálisabb cselekmények szankcionálását teszi lehetővé, az állatvédelmi törvény jóval szélesebb körben, jóval nagyobb védőhálót képes elméletileg és hála a sok elhivatott szakembernek – mert a kritikák mellett ezt is meg kell említenünk – a gyakorlatban is a védendő alanyok fölé teríteni.
Egyesületünk nemrég egy kis mini-kutatás keretében hasonlított össze 2017 előtti azonos és 2017 utáni hasonló cselekményekért kiszabott büntetőjogi szankciókat és állatvédelmi szankciókat (2017-nek az ún. kettős értékelés tilalmáról szóló alkotmánybírósági döntés miatt van jelentősége, mely több előadásban is megjelent múlt héten) és arra jutottunk, hogy állatkínzás ügyekben az elmúlt években a büntetőjog ultima ratio jellege mintha kezdene elporladni, hiszen az állatvédelmi hatóságok rendre szigorúbb szankciókat (bírságokat) szabnak ki azonos (később pedig hasonló) ügyekben mint a bíróságok.
Bár az elkövetőnek/állattartónak valahol mindegy, hogy ki szabott rá súlyos büntetést, jogászként a jogágak szerepének kvázi felcserélődése aggodalomra adhat okot, hiszen a végletekig leegyszerűsítve „nem a közigazgatási jog dolga”, hogy a legszigorúbb büntetéseket szabja ki, hanem a büntetőjogé.
A tanulmány itt elérhető: https://www.jogiforum.hu/…/zarokobol-alapko-az-ultima…/
Némedi Edina, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány önkéntese Szaporítók és kutyacsempészek címmel tartott előadást, jogeseteket elemezve és azokon keresztül bemutatva, hogy a folyamatok melyik fázisában mivel segíthetnek az állatorvosok megakadályozni hatalmas illegális szaporítótelepek kiépülését, illetve mesélt az ilyen telepek létrejöttében részt vevő hivatalos személyek büntetendő cselekményeiről is.
Az előző nap folyamán már kritikaként is megfogalmazott kérdés ismét visszatért: mi alapján használja valaki a szaporító kifejezést, hogy használja a jogalkalmazó ha nem tartalmazza egyetlen jogszabály sem illetve nem ilyen tartalommal, mit tegyen egy hatósági állatorvos, ha ilyen tartalmú bejelentést kap?
Bár Edina előadását kifejezetten azzal kezdte, hogy részletesen elemezte a legális szaporítás és az illegális szaporítás közötti különbséget, illetve rámutatott a szaporítás-tenyésztés (mennyiség vs. minőség) közötti alapvető különbségekre, részletes válaszában további támpontokkal próbált segíteni a hallgatóságnak.
Azt le kell szögezni, hogy van legális szaporítás. Az állatvédők nyilván nem örülnek neki, hiszen a már valaki pártfogását élvező (menhelyi/ideiglenesi körnél lévő) illetve a mentéssel még nem érintett, kóbor állomány gazdásítási lehetőségeit szűkíti, de állatvédelmi-állatjóléti szempontból kivetnivaló normális tartási körülmények között lévő, oltott, chipezett, forgalmazható kor utáni egészséges állapotú állatok kereskedelmével nem lehet.
Az illegális szaporítás a bevételmaximalizálás érdekében nyilván mindenből a fapados verziót választja: az egyszer kifizetett dokumentumok mögött váltogatott állomány (amennyiben például elpusztul a szállítás alatt), hatalmas állományok borzasztó körülmények között tartása kritikán aluli takarmányozással, több száz állat egy-két fő általi „ellátásával” (ahol rendre elhangzik a helyszíni szemlén, hogy több száz állatot egy-két ember napi szinten becsszó kitakarít, élelmez és még sétálni is elviszi vagy kiveszi tartási helyéről…).
Akinek nem tetszik a szaporító kifejezés, továbbra is biztatjuk, hogy alkalmazza helyette akkor a „jó gazda gondosságát” és a „jó gazdát” és állítsa ezzel párhuzamba azokat a tartási körülményeket, amikor valaki lóistállóban kialakított fakkokban tart több száz kutyát és olajos kukoricával eteti őket. Ez bizonyára nem meríti ki a jó gazda gondosságát – melyről megjegyezzük, hogy jogi fogalomként minimális tartalmi fogódzót ad hozzá a jogszabály, azt szakmai tartalommal kitölteni szintén a jogalkalmazó vagy szakértő feladata….
