“Hogyan lesznek az állatkínzókból később emberi gyilkosok? Az azonnali vágykielégítéssel és annak késleltetésével
vannak bajok: 8 éves kor alatt még jó esélye van a nevelői pozícióban lévő felnőtteknek, hogy ezeket a szabályozó funkciókat beépítsék a gyerek személyiségébe, ha ez nem történik meg, hihetetlen sok problémája lesz az illetőnek felnőtt korában, és nemcsak neki, hanem a társadalomnak is.
Milyen felnőtt lesz az ilyenből? Azonnal kell a kívánt tárgy, a pénz, a szex. Ha nem építik be a gyermek személyiségébe ezeket a fékeket, tönkreteszik a saját és a társadalom életét is a későbbi évtizedekre.
Hova vezet ez? “Ha nem adod ide, elveszem.” “Ha nem adod ide, megöllek.” “Pénz kell italra, drogra, kocsira, letépem a nyakadból a nyakláncot, kitépem a füledből a fülbevalót.”
Börtönpszichológusok műveiben gyakori az ilyen kétlépcsős gondolkodás ábrázolása a fiatalkorú cselekményeknél: kell-elveszem. A „normális” embernél ez a folyamat a küzdök, tanulok, dolgozom, és utána jön a kielégülés, ezzel ellentétben, akinél kimarad a kontrollra való nevelés, az
a személy egy végtelenül infantilis, éretlen személyiség marad, mert a pszichoszociális kezdetén elakadt és hiába 30-40 éves a teste, a személyiségfejlődés megállt 4-5 éves gyerek állapotában, az összes őrültségével és nehézségével együtt. Az ilyen személyiségnél, ha ez a működés ott rögzül,
fixálódik, viszi magával a felnőttvilágba és mindig azonnal kell minden, ha legálisan nem megy, illegálisan fogja.
A személyiségzavaron túl a függőségeket is fontos megemlíteni, szintén az azonnali vágykielégítés kapcsán.
Állatkínzó típusok klinikai-lélektani típusok: pszichopata, skizofrén. Utóbbiról keveset beszélünk, mert a statisztikák nagy részét nem a skizofrének adják, bármilyen
üzenetet is sugallnak a hollywoodi filmek.
A bűnözők többsége pszichopata. Egy vegytiszta skizofrén
mind a külsejét, mind az életvezetését elhanyagolja, nem tud mit kezdeni a valósággal, ezért csúszhat át a magatartása állatkínzásra, ami rá van bízva, ingó, ingatlan, családtagok, állatok, elhanyagolásban részesül.
Másfajta motiváció ez, ha egyáltalán az: a skizofrén nem azért nem ad vizet az állatnak vagy hagyja megfagyni mert ez motiválja, netán élvezi, hanem mert egy belső világban létezik, nehéz rajta elvárni és behajtani a normális életvezetés szabályait. Sajnos, ha állatok vannak a környezetükben, akkor azok az állatok szenvedni fognak, mert ezek a típusú
emberek nem tudnak kapcsolódni a napi realitáshoz mert önmagukat is alig látják.
Ez egy teljesen más működés, mint a pszichopatáknál, ahol a motiváció teljesen más. Ők tudatosan, szisztematikusan teszik ezt a hatalom kiélése érdekében. “
(Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány 2017 őszén rendezett az MTA Jogtudományi Intézetével közösen konferenciát Az állatkínzás jogi és pszichológiai háttere címmel, a posztban közölt részlet Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó, pszichológus előadásából való.)
