Akinek volt ereje a 2. részben hivatkozott, táblázatba rendezett 78 állatkínzás ügy cselekményeit és büntetéseit végigbogarászni, biztosan feltette a kérdést a hogyantovábbról.
“Az esetek elemzése során a vádlottak számára a legfőbb tanulság, hogy a legjobb védekezési stratégia a megbánás tanúsítása (mellyel kapcsolatban „természetesen” szintén eltérő a joggyakorlat: van, ahol automatikusan kezelik az enyhítő körülmények között, van ahol leszögezik, hogy a formális megbánás nem vehető enyhítő körülményként figyelembe) és a nehéz anyagi körülményekre való hivatkozás. Utóbbival még a felfüggesztett szabadságvesztés is elkerülhető, így a büntetés kiszabását halasztják el meghatározott időtartamra (próbára bocsátás).
Mi az ilyen esetekből a bíróság számára a tanulság? Minden esetben kezdeményezni kell (kellene) az állattartástól eltiltást, hogy legalább a jövőre nézve ne vegetáljanak láncra kötött, elzárt-bezárt,éhező, elfelejtett, direkt pusztulásra ítéltetett stb. állatok az állattartó udvarán arra várva, hogy kéthetente-havonta egyszer talán mégis kapnak enni. Amennyiben az aluliskolázottság és a nehéz szociális helyzet gátolta az elkövetőt annak felismerésében, hogy cselekménye helytelen volt (sok indokolásban megjelenő megállapítás) úgy legalább a jövőre nézve ki kellene küszöbölni az eltiltással az élőlények értelmetlen pusztulását, mert az elkövető ugyanabban az iskolázottsági és szociális helyzetben marad mint volt de újabb állatokat fog beszerezni és tartani, mert ebben semmi nem akadályozza meg.
„Elszaporodtak a hasonló bűncselekmények” – ez az indokolási közhely, indokolási panel sok döntésben visszaköszön anélkül, hogy statisztikai adatokkal támasztaná alá a bíróság. Ha áttekintjük a hivatkozott ENYÜBS és BM statisztikákat, láthatjuk, hogy ráadásul nem is igaz, az állatkínzás bűncselekmények száma évről évre csökken… (a valódi számot a bűncselekményre jellemző magas
látencia nyilván befolyásolja).”
(A teljes tanulmány itt: https://www.jogiforum.hu/publikaciok/1059)
Hogyan lehetne bármilyen frappáns befejezést adni?
Hogyan lehet summázni ennyi borzalmat? Mi a tanulság a jog, a pszichológia és más tudományterületek megállapításaiból? Aki állatot kínoz, emberre készül? Valóban igaz, hogy „ma a kutya, holnap a gyereked”?
Az állatkínzás tanulmányozásánál bizonyos szempontból túl kell lépnünk annak áldozatain, az egészségkárosodást vagy pusztulást szenvedett élőlényeken. Az állatkínzás indítéka, ösztönzője az, ami ellen minden értelmes embernek fel kell lépnie: a XXI. századi társadalomban nem uralkodhatnak ösztönlények felettünk, nem lehet mindennapi életviteli
szabály a gyengébbek, rászorultabbak, a kitaszítottak, a nyomorultak eltaposása, megsemmisítése.
Nem lehet feszültség-levezetési módszer az állatok bántalmazása, nem lehet oda-vissza járható indulatáttételi forma, nem szabad tűrnünk, hogy sok helyen napi forgatókönyv a családtagok között a legkisebb még verhető egység megléte és használata a családban, akár kisgyerekről, akár idősről, betegről, fogyatékos személyről, akár állatokról van szó.
Figyeljünk egymásra, ne menjünk el sem rászoruló állat sem rászoruló ember mellett. Inkább történjen egy fölösleges ellenőrzés a hatóságok részéről, minthogy bárki is áldozatául essen az erőszaknak – együtt erősebbek vagyunk!
