Hogy írt David Van Reybrouck Állatkertek Párizstól Isztambulig c. művében a fővárosi állakertről?
“Kedd délután, Állat- és Növénykert, Budapest
A budapesti állatkert első pillantásra tökéletesen illik a képbe. 1866-ban nyitották, a korabeli város peremén fekszik két, a Nyugati és a Keleti pályaudvarra vezető vasúti pálya közé ékelődve. De körbejárva mindjárt feltűnik, hogy itt egészen más építészeti stílus uralkodik: orientális vonások helyett valamiféle vidéki építészet, fa tanyaépületekkel, istállókkal, sőt egy kis templommal. Az itt-ott ritkán feltűnő angol nyelvű táblákon olvasom, hogy a kertet 1909 és 1912 között alaposan átalakították. Két építész, Kós Károly és Zrumeczky Dezső a finnugor romantikától ösztönözve a magyar vidék hagyományos népi építészetéből merített inspirációt. A nemzeti építészeti stílus győzedelmeskedett az egzotikus építészet fölött. A végeredmény meglehetősen bizarr, olyan, mintha a bokrijki skanzenben majmokat nézegetnénk.
Igaz, ez ugyancsak multikulturális Bokrijk. Sétám végén teljesen váratlanul egy díszes mecsetbe ütközöm. München után egy csöppet sem lepődöm meg, amikor kiderül, hogy az imaházban itt is elefántok élnek. Noha a 19. században sem az ottomán birodalomban, sem a Nílus partján nem éltek természetes környezetben zsiráfok vagy elefántok, Európában valamiért következetesen arab mecsetekben és egyiptomi templomokban szállásolták el őket. A furcsa asszociáció a nyugati képzelet szüleménye, és remekül példázza, hogy az európaiak miképpen ragasztgatták össze illúzióik darabkáiból a nagy keleti álmot. A magyar elefántház története az európai állatkert-építészet egyik legfigyelemreméltóbb fejezete. 1912-ben tervezte Neuschloss Kornél budapesti építészprofesszor, akit nem ejtettek rabul a tanyaépületek meg a különféle csűrök. Inkább úgy, ahogy volt, lemásolt egy iszlám imaházat, a formás kupolákkal, türkiz csempékkel, patkóívekkel, csipkés boltívekkel, sőt, ami a legszebb, egy komplett minarettel egyetemben. Ez utóbbi azonban nem volt Törökország ínyére, amely tiltakozott a muszlim szimbólum, akárhogy is nézzük, istállóként való alkalmazása ellen. Képzeljük el, mit szólnánk mi, európaiak, ha látnánk, hogy az arab világban struccokat és vízilovakat tartanak román templomokban és gótikus kápolnákban. A békesség kedvéért a minaretet végül lebontották. A második világháborúban az állatkertben komoly károk keletkeztek, éppen a vasúthoz közeli elhelyezkedése miatt. A “mecset” azonban sértetlen maradt, és mivel egyedül ebben az épületben működött a fűtés, a háború után időlegesen az összes életben maradt állatot itt helyezték el. 1997-ben szakszerűen restaurálták, még a minaret is újra kinőtt a földből, ami ezúttal semmilyen tiltakozást nem váltott ki. Sőt, 2000-ben Europa Nostra-díjjal jutalmazták a felújítást. A házban ma újra elefántok laknak.”
(Az idézet innen való: http://epa.oszk.hu/00000/00012/00034/reybrouck.htm, a fotót a zoobudapest.hu oldalról vettük).
