Ne kérjünk számon a pszichopatákon felfokozott emóciót és mentalizációt, hogy majd ő átsétál a túloldalra és beleéli
magát az áldozata életébe, sose ment neki, miért menne most? Rendkívül módon élvezi a helyzetet, hülye lenne a pszichopata beleállni egy terápiába, mert az életvezetés amit folytat, az neki jó.
Szenvedés, betegségtudat, normális önkritikus szálak nincsenek a gondolatában. Ha éppen megállítja egy büntetőeljárás, megáll, de ahogy kijön folytatja, ez a visszaesés pszichológiai háttere, nem „gonoszságból” hanem mert így működik. Ideig-óráig gátolható de véglegesen, és
önmagától nem. A pszichopata fölényre és hatalomra törekszik, például az a hajdani kisgyerek, akit
egy erőskezű apa-anya nem enged kibontakozni ahogy megérkezik a kamaszkorba és a fiatal felnőttkorba, próbálja ezt a kontrolligényt (rendelkezés a saját életem fölött, kibontakozás) ezt a hiányt betölteni másokon. Mivel van egy alap személyiségzavar, ez a fajta betöltési vágy, a
kontrolligény megsokszorozódik, felnagyítódik. Sok eset mutatja, hogy az ilyen gyilkos az ölés pillanatában élvezi azt a lehetőséget, hogy élet és halál ura: ha akar kegyelmet gyakorol de ritkán teszi.
A pszichopata portfolió számtalan civil pályán fellelhető: orvos, jogász, politikus, pszichológus például, ahol hatalom van, ahol koncentrálódik a kontroll igénye ott rajzanak a pszichopaták, akár négy elemivel akár öt diplomával.
Érdekes kérdés, hogy a jelenlegi elkövetők hajdan áldozatok voltak-e. Kutatások szerint a nagy százalékuk igen, tipikusan sértetti oldalon levő gyerekek voltak, de ezek a cselekmények nem voltak felderítve, a látencia részét képezik, a megjelenő bűnesetek csak a jéghegy csúcsa.
Fontos, hogy ez a hajdani áldozati státusz nem felmentés, de magyarázat a tetteikre.
Végső kérdés: felmenthető-e az állatkínzó a cselekedetei alól? Senkit nem kell felmenteni, aki tudatosan szisztematikusan bűncselekményt követ el. Aki beszámítható, azt szankcionálni kell.
Izgalmas kérdés, ami már a skizofréneknél felmerült, hogy visszafejthető-e, hogy egy hete, egy hónapja, egy éve hétfő reggel hétkor valaki milyen érzelmi hangulatban volt, milyen
tudatállapotban volt, mennyire volt pszichotikus, beszűkült, van-e skizofrénia, van-e paraniod személyiségzavar? Nagyon nehéz rekonstruálni egy elmeállapotot visszamenőleg, ez nem egy belgyógyászati kórkép, egy ciszta a vesén.
Az elme megfigyelése komplikált dolog, visszamenni a múltba és arra adni pecsétet, hogy felmenthető-e az egyén rendkívül felelősségteljes feladat. Ha skizofrén volt, akkor is lesz szankció, nem klasszikus szabadságvesztés hanem elkerül az IMEI-be, a pszichopatákat kell szankcionálni, más helyzet, hogy megjavítható-e az egyén.”
(2017 őszén az Állatmentő Szolgálat Alapítvány az MTA Jogtudományi Intézetével közösen konferenciát rendezett Az állatkínzás jogi és pszichológiai oldala címmel, a poszt részletet tartalmaz Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó, pszichológus előadásából.)
