“Egy 2009-es amerikai kutatás az állatkínzás és a pszichiátriai zavarok kapcsolatát vizsgálta 43,093 fő bevonásával.
Az életük során állatot bántalmazók (önbevallás alapján) a minta 1,8%-át tették ki (728 fő), az eredményekből látszik, hogy többségük férfi volt (83,78%), valamint alacsonyabb jövedelemmel és iskolázottsággal rendelkezett.
Ezeknek a személyeknek az esetében gyakoribb volt az antiszociális viselkedés, leginkább olyan tevékenységek jelentek melyekért letartóztatás jár.
A legerősebb kapcsolat a rablással, a gyújtogatással, valamint a fenyegetéssel, zaklatással volt.
A pszichiátriai zavarok esetében az alkoholfüggőséggel (63.69%), a családban előforduló antiszociális viselkedéssel (53.87%), az egész életen át tartó nikotinfüggőséggel (36.16%) és az antiszociális személyiségzavarral (35.84%) kapcsolatban találtak erős összefüggést.
A korrigált elemzés által összefüggést találtak továbbá a gyerekkori magatartászavarokkal, az obsszeszív-kompulzív zavarral, a hisztrionikus személyiségzavarral és a játékszenvedéllyel is.
Fontos tehát, hogy egyrészt a gyermekkori állatkínzás valószínűsíti a későbbi maladaptív viselkedést (pl.: szerhasználat, bűnelkövetés), így egyrészt nagyobb figyelmet kellene a jelenségre fordítani, valamint a prevenció lehetőségét is át kellene gondolni, valamint további vizsgálatokat tesz szükségessé a pszichiátriai kórképekkel való kapcsolatának feltárása. Bár a kutatás rendelkezik limitációkkal mégis az eredmények alapján feltételezhetjük, hogy az állatkínzás és az impulzuskontroll zavarok összefonódnak.”
