Az orvvadászat következtében keletkező veszélyhelyzet kettős: egyrészt fenyegeti magát a vadvilágot, másrészt a titkosan végzett, lebukást elkerülni célzó tevékenység veszélyt jelent az erdőben járó, kiránduló, pihenni vágyó vagy éppen dolgozó emberekre is. Története visszanyúlik az idők kezdetére, nagyon korai források említik. Oka többféle lehet: az egyszerű megélhetési hússzerzéstől, a költségek optimalizálásától, az engedélyek beszerzésének lustaságától kezdve a skála másik végéig terjedő, bűnszervezeti méreteket is öltő, akár nemzetközi szállal is rendelkező fekete vadhús-kereskedelemig. A kiszabott büntetések elsősorban attól függnek, hogy önálló vagy más bűncselekményekkel halmazatban álló cselekményről van-e szó (pl. orgazdasággal, lopással, rongálással, lőfegyverrel való visszaéléssel de akár pénzmosással vagy bűnpártolással is állhat halmazatban) illetve az okozott kár nagyságától is függ. Jellemzően sajnos – ahogyan más esetekben is – elsősorban felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést szoktak kiszabni az elkövetőkre.
(Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány 2018-ban szervezett konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem jogi kara segítségével, a posztot az ott elhangzottak, illetve Elek Balázs: Vadászok, halászok a büntetőjog hálójában (HVG-ORAC 2015.) című könyvének segítségével írtuk.)
