Kisállat-egészségügyről laikusoknak is, humoros formában A Zállatorvostól
Kutyabajok, Youtube-csatorna
Nézegettük a print kiadványokat de sajnos nem tudunk a körükből jelenleg színvonalas terméket ajánlani. A Vizslafotózás nevű oldal vágott bele tavaly a Gazdi Akadémia című kiadványba, de sajnos ők sem folytatták egy idő után. Egyik jogászunk tavaly nyári cikkének rövidített változatával zárjuk a kiadványajánlónkat.
„Kidobta, ledobta, agyonütötte, felkötötte, megfojtotta, megnyúzta, ütlegelte, éheztette” – néhány éve tele a sajtó ilyen hírekkel, ami méltán korbácsolja fel az állatszerető emberek indulatait. Évente átlagosan 10 elkövető kap letöltendő börtönbüntetést az állatkínzás bűncselekményi fokozatáért, jellemzően akkor ha már volt korábban (akár állatkínzás, akár más miatt) büntetve.
A bűncselekményi fokozattól eltérő enyhébb, közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálandó rossz, hibás, hiányos tartásért szerte az országban több 1000 állattartó kap évente – időnként elég komoly összegű – állatvédelmi bírságot.
Mi a két cselekmény közötti jelentős különbség? A súlyos egészségkárosodásra vagy pusztulásra is alkalmas cselekmények akár szabadságvesztéssel is sújthatóak, az ügyben a rendőrség nyomoz, az állat (vagy a tetem) állapotának megítélése igazságügyi szakértői kérdés, az ügyészség vádemelése alapján pedig a bíróság dönt az elkövető sorsáról. A sajtómegjelenések dacára szerencsére ezekből a súlyosabb bűncselekményekből van kevesebb.
A „csak” rossz, hibás, hiányos tartás sajnos még mindig általános gyakorlat az országban, ezzel kapcsolatban a legtöbb intézkedési és eljárási lehetősége a települési jegyzőnek és a megyei kormányhivatalok járási hivatalainak vannak, így határidőhöz tűzött kötelezettségeket írhatnak elő, állatvédelmi bírságot szabhatnak ki, eltilthatnak állattartástól, és ezeket az előírásokat folyamatosan ellenőrizve szoríthatják rá az állattartókat a körülmények és a hozzáállásuk megváltoztatására.
Sem a rendőrség, sem a közigazgatási hatóságok nem tudnak hatékonyan dolgozni, ha nem alakítanak ki szoros együttműködést a civil állatvédő szervezetekkel, mivel állatok (ideiglenes vagy végleges) elhelyezésére alkalmas telepeik nincsenek. Az állatvédő szervezetek alkalmasak arra, hogy állatokat a pártfogásukba vegyenek, gondozzanak, állatorvoshoz vigyék, rehabilitálják őket. Az ilyen rájuk bízott állatok igazolt tartási költségeit az állami szerveknek meg kell téríteniük, aminek egyelőre eléggé vegyes joggyakorlata van az országban. A civil állatvédő szervezeteknek nincsen jogi lehetőségük lefoglalásra, kobzásra, kötelezettségek előírására; megkérhetik az állattartót az együttműködésre, felajánlhatják segítségüket az állatok ellátásában, a hatósági eljárások során partnerei lehetnek a hatóságoknak de önállóan nem intézkedhetnek.
Mit tegyünk ha állatkínzást tapasztalunk? Lehet, hogy rosszul ítéltük meg és nincs baj, de inkább tartson fölöslegesen egy szemlét a hatóság, inkább menjenek ki fölöslegesen állatvédők, minthogy akár egy állat is indokolatlanul szenvedjen. Készítsünk fotót, videót ha lehetőségünk van rá, enyhébbnek ítélt esetben tegyünk bejelentést a települési jegyzőnél, komolyabbnak ítélt esetben tegyünk feljelentést az illetékes rendőrkapitányságon – nem kell bonyolult jogi fejtegetéseket írni egy ilyen levélben, egyszerűen le kell írni, hogy hány darab és milyen fajtájú állattal kapcsolatban mióta, hol és mit tapasztalunk, véleményünk szerint miért tartja rosszul az állattartó az állatát vagy az állatait és csatolni kell a készített fotókat, videókat, az esetleges tanúk elérhetőségét. A jegyző és a rendőrség mellett párhuzamosan keressünk állatvédő szervezeteket és kérjünk tőlük is segítséget, akár kérjük meg őket bejelentés/feljelentés megtételére az általunk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján – amint korábban írtam, a hatósági felelősségre vonással párban kell járnia az állatok körülményei, egészségügyi problémái megoldásának, melyben sokszor civil szervezetek tudnak segíteni.
Ne menjünk el állatok szenvedése mellett, nekik csak mi vagyunk! (A bejegyzés dr. Kajó Cecília: Rossz, hiányos tartás vagy állatkínzás? című, a Gazdi Akadémia című kiadvány tavaly nyári számában megjelent cikkének rövid változata).
