Segítség, állatvédelmi hatóság lettem! 6.

Segítség, állatvédelmi hatóság lettem! c. cikksorozatunk elsősorban a hatósági jogalkalmazóknak lesz segítség, azoknak is akik ma kezdik a munkát és azoknak is tartalmaz majd érdekes részinformációkat, akik már évek óta nagy rutinnal végzik munkájukat. A napi posztok tartalmát egy rövidesen megjelenő tanulmányból vettük ki, illetve az érdeklődők rövidesen egy online előadás keretében is meghallgathatják majd az anyagot további csak ott elhangzó ismeretekkel bővítve. A tudás elsősorban jegyzőfókuszú, hiszen nekik van a legtöbb és legáltalánosabb feladatuk az állatvédelmi jog területén, de igény esetén szívesen elkészítjük a többi állatvédelmi hatóságra is rászabva az anyagot. A jogkérdések alapvetően egyik szervnél sem mutatnak nagy eltérést, a szakkérdések azok, illetve a hatóságok által ellenőrzéssel lefedett állatok köre az, ahol nagyobb eltérés tapasztalható.

SPECIÁLIS KÉRDÉSEK: ÁLLATVÉDELEM VAGY BIRTOKVÉDELEM?

Gaál János birtokvédelmi szakember örökbecsű idézetével kell kezdeni a témát: „Az ügyfelek azt hiszik, a birtokvédelmi eljárás olyan mint a kamillatea: mindenre jó.”

Jogalkalmazóként természetesen nagyon jól tudjuk, hogy ez nincs így, sőt az esetek többségében az elérhető közelségben lévő, a perekhez képest olcsóbb, hatékonyabb(nak tűnő) eljárásválasztás vezeti az ügyfelet a jegyző elé és nem az, hogy valóban birtokvédelmi problémáról van szó.

Az állattartással együtt járó zavarások lehetséges megszüntetéseiről általánosságban az tanácsolható, hogy a zavarónak érzett hatások (zaj, szag elsősorban) adódhatnak állattartási hiányosságból ezért a saját lelkiismeret megnyugtatása érdekében mindig célszerű hivatalból egy állatvédelmi eljárást is indítani (vagy legalábbis egy korábban fejtegetett hatósági ellenőrzést megtenni és jegyzőkönyvet felvenni) annak érdekében, hogy kiderüljön, hogy az állat valóságosan nem azért zajong-e, szökik-e, mert napok-hetek óta nem kapott ellátást, vagy nem azért szűrődik-e ki bűz az adott lakásból vagy kertes házból vagy állattartó telepről, mert a még vegetáló állatok a helyet már elpusztult társaik tetemeivel osztják meg.

SZOMSZÉDJOGI SZABÁLY ÁLLATVÉDELMI JOGSZABÁLYBAN? IGEN!

Fontos leszögezni, hogy a 41/2010. (II. 26.) Korm. rend. 14. § (2) bekezdése nem állatvédelmi hanem szomszédjogi szabály, megsértését nem állatvédelmi hatósági eljárásban hanem szomszédjogi perben lehet orvosolni.

A téma kifejtését bővebben itt találhatják meg: https://jegyzo.hu/allatvedelmi-szabaly-e-a-41-2010-ii-26…/, két fontos idézetet emelünk ki két bírósági döntésből.

„Kedvtelésből állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja. A szomszédjogi szabályok megsértésén alapuló birtokvédelmi perben figyelembe kell venni a szerzett jogok védelmének jogelvét is [1959. évi IV. törvény 100. §, 188. §, 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdés, 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdés, 1993. évi CXIV. törvény, 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 14. § (2) bekezdés].”

„A Fővárosi Ítélőtábla felpereseknek alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. június 8. napján kelt 8.P.25.431/2015/14. számú ítélete ellen az alperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezési kérelme folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes a kutyatartás azon módjával sértette meg az I–XIV. rendű felperesek magánlakás zavartalan használatához fűződő személyiségi jogait, hogy nem tett hathatós intézkedést annak érdekében, hogy kutyái napközbeni ugatásának zavaró hatását mérsékelje. Ezt meghaladóan az I–XIV. rendű felperesek keresetét elutasítja. Kötelezi az I–XIV. rendű felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 10 500–10 500 (tízezer-ötszáz – tízezer-ötszáz) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 147 000 (száznegyvenhétezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. A peres felek az első- és másodfokú perköltséget maguk kötelesek viselni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.”