Az állatkínzás közigazgatási jogi fogalmát tehát az I. fokú állatvédelmi hatóságok vizsgálják (köztük egy kijelölő kormányrendelet felosztja az állatvédelmi törvény további szakaszait, lehet tehát, hogy állatvédelmi hatóságként egyaránt eljárhat adott ügyben a jegyző, a járási hivatal, a megyei kormányhivatal vagy a NÉBIH; de az is lehet, hogy a kijelölő kormányrendelet szerint csak az egyik szervnek van hatásköre eljárást lefolytatni).
A közigazgatási hatósági eljárás ügyintézési határideje 2018 óta (amikor hatályba lépett az új eljárási kódex) 60 nap, ez a határidő nem hosszabbítható meg, és nem is azt jelenti, hogy hurrá van 60 napunk vizsgálódni, majd el is kezdünk lépéseket tenni az 59. napon.
A közigazgatási hatósági eljárásban az állatvédelmi hatóság helyszíni szemlét tarthat (akár többször) tanúkat hallgathat meg, más szerveket kereshet meg további bizonyítékok beszerzése érdekében, szakértőt rendelhet ki, majd az eljárás végén egy hatósági határozatban – amennyiben szükséges – megállapítja az állattartó felelősségét és szankciót szab ki.
Fontos, hogy az állatvédelmi törvény maga deklarálja ügyfélnek a bejelentést tevő állatvédő civil szervezetet, míg a magánszemélyek akik bejelentést tesznek az ügyek többségében nem minősülnek ügyfélnek. Mi ennek a jelentősége? Egy hatósági ügy alapvetően az ügyfélre és a hatóságra tartozik, e körön kívül betekintési joga, nyilatkozattételi joga, és ami talán a legfontosabb: a meghozott döntés ellen jogorvoslati joga másnak nincsen. Vagyis ha biztosan értesülni szeretnénk egy közigazgatási ügy lezárásáról, keressünk meg egy civil állatvédő szervezetet és kérjünk segítséget tőlük a bejelentés megtételében (ez sajnos nem jelenti azt, hogy 100%-os garancia van arra, hogy minden hatóság maradéktalanul ismeri a jogszabályokat és a civil szervezet kapni is fog biztosan hatósági határozatot, de törvény adta joga megvan hozzá és a kormányhivatalon – mint a törvényességi felügyeletet ellátó szerven keresztül számon tudja kérni a határozat közlését elmulasztó jegyzőt például).
Örvendetes – de jogászként kicsit ijesztő is – azt tapasztalni, hogy egyre több állatvédelmi hatóság nyúl az állatvédelmi bírság eszközéhez és nem fél akár több milliós bírságot kiszabni az állattartóra. Miért ijesztő ez jogászként? Mert a legsúlyosabb szankciót alapvetően a büntetőjognak kellene alkalmaznia, de a bűncselekményekkel kapcsolatos joggyakorlat egyelőre sajnos néhány százezres nagyságrendű pénzbüntetéseket, jellemzően felfüggesztett szabadságvesztéseket és halmazati büntetés esetén (évi 10-15 esetben) letöltendő szabadságvesztéseket jelent.
Egy büntetésnek pedig nemcsak speciális hanem generális prevenciója is van: vagyis nemcsak az egyén megbüntetése a célja hanem társadalmi üzenetének is lennie kell, hogy aki ilyet tesz az ilyen büntetésre számíthat.
