Tisztázni szükséges néhány fogalmat, melyeket sokan – dacára annak, hogy sok-sok évet, akár évtizedet eltöltöttek állatvédelmi munkával – még mindig hibásan használnak.
A büntetőeljárásban a lefoglalás egy tulajdonjog-korlátozó intézkedés, a célja a bizonyítási eszköz illetve a később elkobzás alá eső dolog biztosítása. Korlátozza tehát a tulajdonjogot, de nem szünteti meg. A lefoglalással a lefoglalt dolog nem kerül az állam tulajdonába, ez sajnos téves információ.
Amikor a lefoglalásra tovább már nincs szükség, dönteni kell a lefoglalt dolog sorsáról (vádemelés előtt az ügyészség, vádemelés után a bíróság feladata) ez a dolog jellegétől függően lehet megsemmisítés, az elkövetéskori tulajdonosnak való visszaadás vagy értékesítés.
Néhány bűncselekmény esetében (ilyen pl. a természetkárosítás, az állatkínzás, az orvvadászat, az orvhalászat, a tiltott állatviadal szervezése is) az elkobzástól nem lehet eltekinteni, vagyis az kötelező a Btk. 73. § (1) c) pontja alapján. Állatkínzás esetén tehát súlyosan jogszabálysértő az az ügyészi vagy bírósági döntés, amely visszaadni rendeli az állatkínzással érintett állatokat.
Nem kell mindenkinek jogásznak lenni, nem kell mindenkinek jogszabályokat olvasgatni – nem túl izgalmas olvasmányok, sokan olvassák mégsem értik az abban leírtakat, de mindenkinek aki az állatvédelemben tevékenykedik felelőssége van abban, hogy fals, szakmaiatlan információkat ne terjesszen és ezzel ne tévesszen meg másokat.
