“Anno Domini 1519 Orsolya napján Wilhelm von Hasslingen, Glurns község bírájánál megjelent Simon Fliss stilfsi lakos és bejelentette, hogy Stilfs község lakosai nevében a mezei egerek ellen eljárást akar indítani, amint azt a törvény előírja.
És minthogy előírás szerint ilyen esetben az egereknek védőre van szükségük, kérte, hogy a hatóság rendeljen ki a részükre védőt, nehogy panaszra legyen okuk.
E kérelem alapján a bíró nevezett mezei egerek részére védőként kijelölte Hans Grienebner glurnsi polgárt s őt e tisztében törvény szerint megerősítette.
A védelem a tárgyalás során előadta, hogy köztudomású tény, hogy védenceitől hasznok is származnak (rovarok bábjait pusztítják) így számít rá, hogy a bíróság nem vonja meg tőlük az oltalmat. Amennyiben ez mégis megtörténik, úgy kéri, hogy a bíróság kötelezze a panaszosokat, hogy védencei részére jelöljenek ki másik területet, ahol békességben megélhetnek, továbbá rendeljen ki melléjük karhatalmat, amely elvonulás közben megvédi őket ellenségeiktől (kutyáktól és macskáktól) és amennyiben védencei várandósak lennének, úgy biztosítsanak nekik elegendő kíméleti időt, hogy magzataikat világra hozhassák és magukkal elvihessék.
Az ítélet a következőképpen szólt: A mezei egereknek nevezett kártékony állatok kötelesek Stilfs község szántóföldjeit és rétjeit 14 nap alatt kiüresíteni és onnan elköltözni, a visszatéréstől pedig örök időre eltiltatnak, ha azonban az állatok közül némelyek várandós állapotban lennének avagy zsenge koruk miatt az utazásra képtelenek volnának, úgy további 14 napra oltalom biztosíttatik, mindazonáltal az utazásra képesek tartoznak a 14 nap alatt odábbvonulni.”
(A képet a multkor.hu oldalról vettük, az idézet Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete c. könyvének 139-143. oldaláról való).
