Először is tisztáznunk kell, hogy mit értünk a kérdés kapcsán állatkínzáson. Nemcsak az az állatkínzás, amikor autó mögé kötik a kutyát és kilométereken át húzzák vagy ha fejszével ütik agyon vagy ha zacskóba kötve dobják folyóba a fölösleges almot.
Az éveken vagy évtizedeken át minőségi élet helyett vegetálásra kényszerítés is ugyanolyan állatkínzás.
Röpképtelen madarak, amelyek éveket vagy évtizedeket töltenek egy helyben állva-ülve-feküdve egy szűk kalitkában, egzotikus hüllők és kétéltűek, melyek a testméretüknél alig nagyobb hordozókban élik életüket hosszú éveken át ugyanazon az egyfajta takarmányon, a hiánytáplálkozás következtében bőrproblémákkal, belgyógyászati és egyéb problémákkal, angolkóros eltorzult csontokkal meglepően nagy számban fordulnak elő Magyarországon.
A kérdésre nincs jó válasz: az biztos, hogy nem kötelező ilyen esetben feljelentést tenni. Az is biztos, hogy az állatorvos erkölcsi-etikai érzékére van bízva, hogy mennyire avatkozik be egy-egy páciense életébe azzal a reménnyel hogy megmenti őt, vagy azzal a kudarccal, hogy soha többé nem látja sem az állatot sem a tulajdonosát akit “vérig sértett” azzal, hogy megmondta neki, hogy alapvető hiányosságok vannak az akár tizen-huszon éve tartott állat életében. A bosszúálló tulajdonos ilyenkor akár el is híresztelheti, hogy micsoda “attrocitás” érte, amivel az állatorvos vállalkozásának jóhírét rontja.
És ami a legmeglepőbb az ilyen történetekben, hogy szerencsétlen állatok milyen hosszú időt képesek túlélni elvegetálva alapvető tartási körülmények hiányában, csendben, szótlanul tűrve. A legjobb megoldás ilyenkor a büntetőfeljelentés megtétele mellett vagy talán helyett az, ha a jegyzőtől kérünk állattartástól eltiltást egy szakmai véleményt csatolva arról, hogy hogyan tartanak állatot sok-sok éve bizonyos személyek. Ettől nem biztos, sőt egyáltalán nem biztos, hogy az állat sorsán javítani tudtunk, de legalább a lelkiismeretünkkel jóban maradtunk – ez a fogalom az előző poszt, a haláleset után magára hagyott állatok kapcsán is előjött ma már, a társadalom érzékenyítése hogy vegye elő a lelkiismeretét vagy ha már elvesztette fejlessze ki újra, legalább olyan fontos, mint egy halom jogszabály megalkotása vagy módosítása.
