Jog és pszichológia kapcsolata, különös tekintettel a személyiségzavarok és a szorongásos zavarok jogi vonatkozásaira.Tudományos kalandozásunkban Fekete Mária – Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak c. könyve nyújt segítséget (HVG-ORAC, 2012.)
Elsőként nézzük azt a személyiségzavart, amellyel gyakorlatilag mindenki találkozhatott már legalább egyszer életében – jogászok bizonyosan.
A személyiségzavarok közül a paranoid személyiségzavar igen nagy mértékben hajlamosítja az egyént arra, hogy különféle jogi eljárások alanyává váljék… Ezek a legkülönfélébbek lehetnek: közigazgatási, szabálysértési ügyek, polgári, büntető, munkaügyi perek egyaránt.
Minthogy az ilyen zavarban szenvedő igen nagy késztetést érez vélt igazának bármi áron történő érvényesítésére, gátlástalanul kezdeményez jogi eljárásokat. Kritikátlansága következtében ugyanakkor képtelen ezek várható kimenetelét akár csak hozzávetőlegesen is objektíven felmérni, ezért sorozatosan kudarcot vall. E balsikereit betegségéből eredően nem képes elfogadni, hanem jobbik esetben az igazságszolgáltatás hibáinak, rosszabb esetben egy ellene kibontakozó összeesküvés részének tekinti.
Gyakorló jogászok rendszeresen találkoznak ilyen személyekkel. Míg a legtöbb épelméjű ember az őt ért apró sérelmekre csak legyint, és úgy véli, hogy igazának még esetleges jogi úton való érvényesítése sem érné meg az azzal járó hercehurcát, addig a paranoid személyiségzavarban szenvedőknek semmi sem tűnik túlzott árnak vélt vagy valós igazuk érvényesítése érdekében.
Ők azok, akik képesek 10 forint különbségért rovancsot követelni a pénztárnál, feljelenteni a szomszédjukat amiért nincs járdafoglalási engedélye az építőanyag tárolására az ingatlan előtt, beperelni a vasúttársaságot egy vonatkésés miatt stb.
Rendszerint alaposan áttanulmányozzák az ügyükkel kapcsolatos jogszabályokat, jogi jártasság és objektivitás híján azonban csak azt olvassák ki, ami rájuk kedvezően hatna.
Ha jogászként, ügyintézőként, valamilyen pártfogó személyként gyanús, hogy ügyfelünk ilyen személyiségzavarban szenved, nem szabad megsajnálnunk, a legmagasabb szakmai színvonal és a legsterilebb objektivitás mellett kell ügyében eljárnunk, mert ha megértést tanúsítunk ügyében, a későbbiekben a legkilátástalanabb ügyekben is hozzánk fog fordulni, eredménytelenség esetén pedig ugyanúgy bepanaszol feletteseinknél vagy más szerveknél hogy “semmit sem tettünk érte” mintha ez valóban így is történt volna.
