A poszt tartalmát a Borsod Megyei Jegyzők Szakmai Egyesületének 2021. augusztus 30-án megtartott konferenciájának törzsanyagából vettük, ahol volt szerencsénk részt venni és előadást tartani.
BÜNTETŐ ELJÁRÁS ÉS KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS
Készítettünk egy táblázatot, amely a két eljárás jogszabályi hátterét, eljárási részeit, lépcsőfokait tekinti át a kezdettől a lezárásig (a táblázat honlapunkon is elérhető).
Ami fontos, hogy a két eljárás két teljesen elkülönülő dolog, közös pontjuk mindösszesen az ügy legelején és végén lehetséges, egyébként teljesen más anyagi jogi és eljárási jogi jogszabályok mentén, más eljárási lépcsőfokok útján, más felelősségre vonási módok kiszabásával zajlanak. Amikor tehát politikusok (főképp: állatvédelmi szakpolitikusok…) azzal kampányolnak, hogy az állatvédelmi törvény szigorításával több letöltendő börtönbüntetés szabható ki, a megszerzett információk birtokában mi már csak mosolyogni fogunk: hisz tudjuk, hogy az állatvédelmi törvényt az állatvédelmi hatóságok alkalmazzák eljárásaik során, és nem a bíróságok. Szigorításával egy emberrel sem kerül több személy börtönbe…
De lássuk a két közös pontot!
Az egyik rögtön a büntetőeljárás legelején a lefoglaláshoz kötődik: a vonatkozó együttes rendelet szerint a hatósági állatorvos határozatban rendelkezik a lefoglalt élő állatok elhelyezéséről (nem ezt tartalmazza pontosan a jogszabály, hanem egy jogelődöt, az „állategészségügyi állomást” de mivel ilyen már nincs, és tudjuk mi lett a jogutódja, elegánsan túllendülünk ezen a problémán. Elég komoly feladat a dereguláció, nem lehet elvárni az IM-től, hogy minden jogszabály naprakész legyen…).
Ha nincs lefoglalás, a BEAZONOSÍTOTT állatok lefoglalása, akkor bizony az elején kódolva van a kudarc: büntetőeljárás normális lezárása, a felelősségre vonások, a szankciókiszabás és nem utolsósorban a büntetőeljárási költségek érvényesítése (melyek nagy részét az állatok kezelési-tartási költsége adja) lehetetlenné válik…
A másik közös pont az eljárás végén van: egy az ún. kettős értékelés tilalmáról szóló AB-döntés alapján büntetőeljárásban és közigazgatási eljárásban párhuzamosan büntető szankciót nem lehet kiszabni AZONOS cselekmény esetén. Magyarul és érthetően: nem lehet pénzbüntetést és állatvédelmi bírságot egyidejűleg kiszabni, de pl. büntetőjogi szankciót ÉS közigazgatási intézkedést igen. Mi az intézkedés? Például az állattartástól eltiltás.
Hála istennek ennek elég szép joggyakorlata van már az ügyészségen, ahol vagy közérdekű keresetet indítanak (vagy a könnyebb megoldást választva) a büntetőügy iratait elküldve a jegyzőnek, kezdeményezik nála az eltiltást.
Az eltiltás speciális és generális prevenciós hatása eltagadhatatlan: főleg ott ahol az állattartó állattartásból élt. Ha holnaptól nem tarthat állatot, az alapvető beavatkozás (és akármennyire „intézkedés” a besorolása, köznapi értelemben mégiscsak súlyos szankció) a mindennapi életébe és életvitelébe, megélhetésébe. Arról nem beszélve, hogy generális prevenciós hatásként a társadalmi üzenete is elég ütős, főképp egy kisebb lakóközösség életében. „Hallottátok, mi történt a Józsival? Mi? Állatkínzás miatt 8 évre eltiltották az állattartástól!”
ALAPFOGALMAK
Hát ez bizony lerágott csont, de… a mai napig vannak tévhitek és téves információk.
Lássuk hát! (Az alapfogalmak mögött a jogszabály-hely van, ahol megtalálható a pontos definíció vagy tartalom).
Hatáskör (383/2016. (XII. 2.) Korm. rend. 5. §): szemérmeskedhetünk, de fölösleges, őszintének kell lennünk. Amikor 2020 elején mintegy 3 hónapra – egy jogalkotói hibának „köszönhetően” eltűnt a jegyzői hatáskör a kijelölő rendeletből, az ország számos pontján pezsgőt bontottak. Nekik rossz hír, hogy ez idővel visszakerült, ha tehát ma megnyitunk egy hatályos jogszabályt a jogtárban, ott van bizony a jegyző a többi állatvédelmi hatóság között (végtelenül leegyszerűsítve a nevüket: járás, megye, egyes országos kiemelt feladatokra Pest megye, NÉBIH, miniszter). Aki tehát ma, 2021-ben arra hivatkozik, hogy jegyzőként nincs állatvédelmi hatásköre, eléggé cikinek számít…
Feladatkör (383/2016. (XII. 2.) Korm. rend. 6. §): oké, kijelöli nekünk a 6 szóba jöhető hatóságot a jogszabály, de akkor most mikor melyik? Erre a 6. § ad választ úgy, hogy „felszabdalja” az állatvédelmi törvény paragrafusait és minden feladathoz gondoskodik eljáró hatóságról. Ez lehet párhuzamos feladatkör de lehet kizárólag is. Ha párhuzamos, akkor a megelőzés elve érvényesül: ha például eljárhat adott szakasznál a jegyző is meg a járás is, az fog eljárni ahol először bejelentést tettek (tehát nem dobálhatják egymás között ide-oda, mondván, „neked is van hatásköröd”).
Régi állattartási rendeletek: 2010 előtt széleskörű volt az önkormányzatok szabályozási lehetősége az állattartást illetően, utána azonban olyan helyi rendeleteknél magasabb szintű jogszabályokat kell alkalmazni, ahol sok dolognak megfordult a logikája (a legismertebb: 2010 előtt megmondhatta egy önkormányzat rendeletben, hogy hány kutya tartható egy ingatlanon. 2010 után a kormányrendelet mondja meg, hogy az ingatlan nagysága hány kutyát tesz lehetővé, hiszen minimum négyzetméterekről beszél). Megint jelentősen leegyszerűsítve, ha egy helyi rendelet alapján helyben mindenki maga dönthet arról, hogy mi hogyan történik a településén, azt önkormányzati hatósági ügynek hívjuk. Ha az ország egész területén egyforma jogszabályból kell dolgozni, az már államigazgatási hatósági ügy. Az az önkormányzat amelyik ragaszkodik a régi, magasabb jogszabállyal ellentétes helyi rendeletéhez, eléggé cikis szakmailag, mert totálisan rendszertani tévedésben IS van. Sajnos a mai napig kapunk olyan állattartási határozatokat, melyeket a polgármester hoz (!) ellene pedig a fellebbezés a képviselő-testülethez adhat be (!).
Illetékesség (Ákr. 16. § (1) c)): több azonos hatáskörű (tehát közigazgatási hatalommal bíró) hatóság közül melyik jár el? Jellemzően a jogsértés helye szerinti, ez általában az állattartás helye maga.
ALAPFOGALMAK II.
Hát ez bizony lerágott csont, de… a mai napig vannak tévhitek és téves információk.
Lássuk hát! (Az alapfogalmak mögött a jogszabály-hely van, ahol megtalálható a pontos definíció vagy tartalom).
Bejelentő szervezet ügyféli jogállása (állatvédelmi törvény 48. § (1)): magánszemélyként tettem bejelentést és semmilyen visszajelzést nem kaptam, jól van ez így? Jogilag igen. A magánszemély bejelentő nem minősül ügyfélnek az eljárási kódex szerint, bejelentésével szerepe véget is ért az eljárásban. A bejelentő állatvédő szervezet azonban az állatvédelmi törvény erejénél fogva ügyfél. Mit jelent ez? Az ügyfélnek jogai és kötelességei vannak egy eljárásban. Most a jogainál maradva, ha hatósági ellenőrzést folytatnak le, kérelmére hatósági bizonyítványt kell kapnia. Ha hatósági eljárás indul, az eljárást lezáró határozatból is kapnia kell, ha azzal bármilyen okból elégedetlen, azzal bírósághoz fordulhat. Az ügyfélnek joga van az eljárási határidő túllépése miatt kvázi kártérítésként a befizetett illetéket visszakapni (amellett természetesen, hogy az ügyet is meg kell oldani). Mivel a szervezetek illetékmentesek, így rájuk az átalány 10.000.- Ft-os szabály vonatkozik az eljárási kódex szerint. Így alakulhat ki az a szomorú helyzet, hogy egyes hatóságok sorozatos határidő-túllépései miatt az adott bejelentéssel érintett állat sorsán nem sikerül javítani, viszont ezekkel a 10.000.- Ft-okkal más állatok kezelési költségeit lehet kiegészíteni…
Végrehajtható és végrehajthatatlan döntések: a jó döntés a rendelkező részében pontosan megmondja, hogy ki mit mikor hogyan csináljon. Ha állatokról szól a döntés, beazonosítható módon taglalja az állatokat. Ahogyan a lefoglalásnál elkövetett hibák kódolják az eljárás lezárásnak kudarcát, úgy egy hányavetin megfogalmazott rendelkező rész („mintegy 40 barna kutya tartási helyét javítsa ki”) kódolja a végrehajthatatlanságot. Mert mi történik akkor, ha az ellenőrzés során nem mintegy 40 barna kutyát találunk hanem 20 fehéret? Rájuk egyáltalán vonatkozik a döntés hatálya? Vagy indítsunk új eljárást miattuk, a régiben pedig próbáljuk felderíteni, hogy az ügyfél hova rekkentette őket? Az ilyen nyomozások igen ritkán járnak sikerrel… a legjobb ha időben gondoskodunk az állatok és a saját érdekünkben, hogy egy tiszta, világos, végrehajtható döntést produkáljunk.
HATÓSÁGI ELLENŐRZÉS VAGY HATÓSÁGI ELJÁRÁS?
Megint szemérmeskedhetünk, de minek, őszintének kell lennünk. Igen ritka az az áldott állapot, amikor egy jegyző/ügyintéző csak és kizárólag állatvédelmi ügyekkel foglalkozik, és ahol megfelelő eszköztár, költségvetési források és olyan alternatív kiegészítő megoldások állnak rendelkezésére amelyek akkor is mozgósíthatóak, mikor nincs ügyfélfogadás (állatvédelemben tevékenykedők tudják, hogy a baj mindig délután/este/hétvégén érkezik, mikor a hivatalokban nincs ügyfélfogadás). Nem sajnáltatni akarjuk a jegyzőket/ügyintézőket, csak a tényekre szorítkozunk: enélkül nem érthetjük meg, hogy amikor mi az asztalt csapkodva kérjük számon az adott egyedi ügyet ami nekünk a legfontosabb, akkor neki ügyek tömege (és nemcsak állatvédelmi ügyek tömege) fekszik az asztalán.
Megérkezik tehát egy bejelentés, amely optimális esetben tartalmazza az esemény leírását, és bizonyítékokat. A tényállítás nem bizonyíték. Azért mert leírtam, hogy a szomszéd veri a kutyáját vagy rövid láncon tartja, az nem bizonyíték, pusztán leírtam, hogy szerintem ez történt. A hatóságnak objektívnak kell lennie, ha a szomszéd azt állítja, hogy semmi ilyen nem történt amit a bejelentés tartalmaz, azt ugyanúgy kell kezelnünk mint a bejelentés alapszövegét – elfogulatlanul. Ha nincs bizonyíték, nyilván a hatóságnak kell keresnie. Tíz bejelentésből tízet egyszerre nem lehet elintézni: mindeközben ugyanis ügyfélfogadás van, amikor a bejövőknek kell tájékoztatást adni, folyamatban lévő ügyeket menedzselni, telefonokat felvenni, más szervek megkereséseinek eleget tenni. Be kell osztani a hét napjait, hogy melyik nap fogadunk ügyfelet és melyik nap járunk helyszíni szemlékre, és muszáj egy napot legalább arra tartalékolni, hogy az összegyűlt információk alapján idézéseket, határozatokat, végzéseket, megkereséseket írjunk ügyfeleknek, más szerveknek. Az összegyűlt bejelentéseket mindenki – az ügyintézési határidő figyelembe vételével – fontossági sorrendbe állítja: amelyben sok hasznos információ van, előrekerül. Ami csak leíró jelleggel készült, hátrébb kerül. Ami fontosnak látszik, ott kiküldhető a közterület-felügyelő, rendőr, polgárőr.
Mindezekhez hozzájárul (hangsúlyozottan: nem sajnáltatásképpen, puszta ténymegállapításként) a rendelkezésre álló hivatalos nyilvántartások khmm hogy is fogalmazzunk, időnkénti totális alkalmatlansága. A közigazgatásban használt nyilvántartások többségéről egyébként is megállapítható, hogy az alapvetően nem a közigazgatás részére készült, ilyen pl. az ASP rendszer (mely egyben iktató, postázó rendszer és különböző szakrendszerek gyűjtőkerete is) amely érthetetlen hibaüzeneteket küld úgy, hogy előző nap még ugyanazon metódus kifogástalanul működött (ld. még Robotzsaru hibaüzenetei…).
Egyik jogászunk személyes vesszőparipája – sok más mellett – hogy a hivatalok ún. „KRID-azonosítóit” miért nem egy ilyen nevű rovatba kell felvinni, miért partnerkód a neve? (Hagyjuk rá…)
Az ingatlan-nyilvántartás olykor egész délelőtt csak annyit hajlandó közölni, hogy „munkamenet megszűnt”, és tudunk még sorolni ilyen időrabló feltartó helyzeteket.
A bejelentés tartalma alapján tehát a jogalkalmazó döntési helyzetbe kerül: elegendő-e az ott leírt információ bármihez, vagy további lépések szükségesek? Ez a döntési eredmény kétfajta lehet alapvetően.
Vagy hatósági ellenőrzést tart (amely a végletekig leegyszerűsítve egy helyszíni szemle jegyzőkönyv felvétellel) vagy megindítja rögtön a hatósági eljárást. Ha a hatósági ellenőrzés során olyat tapasztal, amely alapján indokolt az eljárás, akkor is meg fog indulni. Ha nem látja indokoltnak, az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvet irattárba teszi, ha az ügyfél kéri, arról hatósági bizonyítványt állít ki, a hatósági eljárás pedig szükségképpen egy határozat meghozatalával zárul.
Könnyen mondjuk azt, hogy a hatóság csak össze-vissza hablatyol arról, hogy mire van hatásköre, meg mire van lehetősége, meg az eljárási kódex így meg az eljárási kódex úgy, ez mind csak kimenekülés a munka elől. Fogjuk ezt fel egy kicsit másképp: ha laikusként kicsit is alaposabban ismernénk az eljárási kódexet például, számon tudnánk kérni azt, ami a hatóságon számon kérhető.
A határidő-túllépés miatti átalány 10.000.- Ft-ot például nagyon kevés állatvédő szervezet érvényesíti a mai napig, PEDIG JÁR NEKIK. Ne a rosszat lássuk a jogszabályokban: lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy a jogalkotó által előírtakat számon tudjuk kérni.
Az eljárási kódex tartalmazza mindazt a minimumot amit a hatóságnak meg kell tennie, ismerjük meg tehát jobban laikusként is!
JOGI FOGALMAK SZAKMAI TARTALOMMAL VALÓ KITÖLTÉSE: JÓ GAZDA GONDOSSÁGA, JEGYZŐKÖNYV KÉSZÍTÉSE
Pénteki zárásként az ismertetett jogesetek közül nem szaporítótelepeset hozunk, hanem madarasat.
Évek óta sokszor sok esetben újságcikkek, híradóbeli beszámolók szóltak arról, hogy Szentendrén valaki egy elhanyagolt ingatlanon papagájok tömegeit tartja télen-nyáron, hóban-fagyban kint az udvaron. Logikailag több év elteltével nyilván nem a nyitó állomány fogadta az arra járókat, az állattartó rendszeresen pótolta őket. Hogy minek tartotta, minek pótolta folyamatosan az állományt, mi célja lehetett az ingatlanon a madarak mellett a felhalmozott egyéb lomokkal, nem tudjuk.
Az ügy végül idén oldódott meg: az előre kiértesített állattartó a helyszíni szemle előtt egy nappal – a szomszédok elmondása szerint éjjel – ismeretlen helyre vitte a madarakat (azóta se tudni, élnek vagy halnak, egyáltalán hányan voltak pontosan, milyen fajtájú papagájokról volt szó stb.).
Rossz példaként egy korábbi szemle jegyzőkönyvét mutattuk be: nem írunk olyat egy szemle jegyzőkönyvébe, hogy „az állatok”. Melós munka, sziszifuszi, de megszámoljuk az ingatlanon tartott állatok darabszámát, beazonosítjuk fajukat, fajtájukat, ha nem értünk hozzá, segítséget hívunk. Megállapítjuk, hogy „az állatok” között (jelen esetben: madarak) vannak-e CITES-köteles példányok, azoknak ellenőrizzük a dokumentációját. Az állatok darabszáma és faja, fajtája mellett leírjuk, hogy felnőtt példányok mellett vannak-e fészkek, benne fiókák.
A részleteknek a későbbiekben van jelentősége, amikor visszamegyünk ellenőrizni vagy például bírság kiszabására kerül sor.
A kiszabásról szóló jogszabály mellékleteiben ugyanis több táblázat van, az egyikből kifejezetten úgy tudunk az alapértékhez szorzószámot rendelni, ha tudjuk, hogy az állomány hány százalékát érintette a hiányosság. Az már csak hab a tortán, hogy az ügy rendkívüli ismertségére (ezáltal a száznál több fotóra, videóra) tekintettel elképzelhetetlen, hogy hacsak az eljáró hatóságnak nem volt birodalmi lépegetője vagy drónja, hogyan látta a felhalmozott rengeteg szemét és lom között az állatok „kitűnő kondícióját”, de ez már örökre titok marad.
Köszönhetően a rengeteg felvételnek, annyi még laikusként is látszódott, hogy többféle papagáj gubbaszt a ketrecekben. Annyit pedig laikusként is tudunk, hogy nem egyforma takarmányozás kell például egy hullámos papagájnak vagy egy jákónak… a bírságkiszabás mellett a “jó gazda gondosságának” szakmai tartalommal való kitöltése is teljesen hiábavaló tehát ha “az állatokra” hivatkozunk végig.
A lényeg a lényeg: nem folytatunk ellenőrzést „az állatokkal” kapcsolatban és nem írunk jegyzőkönyvet „az állatokról”. Ha képtelenek vagyunk egyedül felmérni egy ingatlant, segítséget kérünk, kollegáktól, állatvédő szervezetektől, az ellenőrzés egyik kulcspontja a beazonosított állat, nélküle gyakorlatilag teljesen felesleges bármibe is belekezdeni, az csak látszatintézkedés marad.
(A kismadarakat egyébként akkoriban több állatvédő szervezet kereste – ez hónapokkal ezelőtt történt. Ha valakinek van esetleg információja hova kerültek, keressen minket, az információ forrását bizalmasan kezeljük. Hiszünk a “Döglött Ügyek Osztályában”: az emberi kapcsolatok változnak, amit valaki egy friss ügy kapcsán nem mert/tudott/akart elmondani, arról később megváltozhat a véleménye).
