Korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal, hogy mit tehet a települési jegyző haszonállatokkal kapcsolatban (pl. kiszökő lovak) és megállapítottuk, hogy állatvédelmi hatáskörében a jó gazda gondosságának hiányát, a szökés megakadályozásának elmulasztását kérheti számon és például meghatározott építési cselekményeket (pl. kerítés megerősítését) rendelheti el.
Amint azt megállapítottuk, a haszonállatokkal kapcsolatban konkrétabb számonkérési lehetőségei elsősorban a járási hivatalnak – állatvédelmi, valamint élelmiszerlánc-felügyeleti hatáskörben – vannak.
Mi is ez az élelmiszerlánc-felügyelet? Az biztos, hogy az állatvédelmi törvény (Ávtv.) mellett az élelmiszerlánc-felügyeleti törvénynek (Éltv.) is az állatvédelemben tevékenykedők bibliájaként kellene viselkednie, de sajnos ezt a jogszabályt kevesebben ismerik és kevesebben értik is, mint az állatvédelmi törvényt. Nem állatvédelmi fókuszú jogszabály elsősorban, mert a saját állatállományon túl a többit védi, emellett a telepen dolgozókat, a vadon élő állatokat, a járványos betegségek megakadályozását segíti elő (elsősorban a zoonózis betegségek felderítésének szempontjából bír jelentőséggel – de általa is javíthatunk az állatok sorsán).
Az élelmiszerlánc-felügyelet a legegyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a “talajtól az asztalig” végigköveti, felügyeli és védi mindazt, ami az ember elé fogyasztási célból kerülhet, de rengeteg szálon felügyeli és védi a talajtól az asztalig tartó folyamat minden állomását.
Nézzük konkrétabban azt a jogesetet, melynek a vége több mint 4 millió forint állatvédelmi bírság és több mint 20 millió forint élelmiszerlánc-felügyeleti bírság lett.
A járási hivatal váratlan elhullásokról szóló bejelentés alapján érkezett a marhatelepre, ahol az induló létszám a rendelkezésre álló iratok szerint 931 szürkemarha volt. Ebből az elhullási napló szerint rövid időn belül 165 elhullott, az elhullási eseményt az ügyvezető “megbeszélte” az ellátó állatorvossal, aki azonban az érintett időszakban nem járt a telepen, illetve mivel ez az időszak télre esett, az itatók elfagyásával is védekezni próbáltak: “nem vették időben észre”. Az életben maradt állomány lesoványodott, rossz állapotban volt, prognosztizálható volt további várható elhullás is. Az állatok az éhezés alatt megpróbáltak kitörni és táplálékhoz jutni, egy esetben a hivatásos vadásznak kellett kilőni egy példányt, mivel veszélyt jelentett a közbiztonságra.
Állatvédelmi hatáskörében a járási hivatal megállapította, hogy az állattartó elmulasztotta a jó gazda gondosságát (Ávtv. 4. § (1)), elmulasztotta azokat az alapvető kötelességeit, elsősorban a napi egyszeri ellenőrzést melyek létfontosságúak lehetnek, továbbá az elhullás bejelentését, a betegségre gyanús, senyves állatok kivizsgálását, a potenciális betegség továbbvitelének megakadályozását stb. (Ávtv. 18. § (1)), így tekintettel az állomány nagyságára, az állomány több mint 80%-át érintő hiányosságokra több mint 4 millió forintos állatvédelmi bírságot szabtak ki azzal, hogy a jogszabálysértő állapot azonnali megszüntetésére kötelezték az állattartót, az állatok élettani szükségleteinek megfelelő takarmányozásra, megfelelő tartási körülmények kialakítására és folyamatos ellenőrzésre, valamint állatorvosi felügyelet biztosítására kötelezték.
A XXI. században meg kell mondani, le kell írni az állattartónak, hogy az állatokat napi egyszer ellenőrizni, etetni-itatni kell? Szomorú, de igen….
Mit állapított meg élelmiszerlánc-felügyeleti hatáskörében a járási hivatal, amiért több mint 20 millió forintos bírságot szabott ki és szintén a jogszabálysértő gyakorlat azonnal felszámolására kötelezett határozatában?
A nyomon követhetőség érdekében az élelmiszer-termelésre szánt állatokkal kapcsolatban naprakész dokumentációt kell vezetni (Éltv. 16. § (1)), a szarvasmarhákat megjelölve nyilvántartásba kell venni és kísérőokmánnyal ellátni (99/2002. XI. 5.) FVM rendelet – ENAR-rendelet), az állománynyilvántartást naprakészen kell vezetni (ENAR-rendelet 19. §), az ENAR-felelős köteles a ki- és beérkezés-bejelentő szelvénnyel ellátott marhalevelet az országos adatbázisba eljuttatni (ENAR-rendelet 26. §). Ez mind-mind elmaradt.
Érdekessége volt a jogesetnek még, hogy a fülszámok csak részben voltak azonosak a Tenyészetinformációs Rendszerben valamint az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerben (TIR, ENAR) megtalálható fülszámú állatokkal. Voltak ismeretlen helyen tartózkodó állatok (nem is kevés, 65 db), voltak marhalevél nélküli állatok és voltak olyan állatok, melyek a TIR és ENAR rendszer szerint nem lehettek volna az állattartó állományában ugyanis mint elveszett, hullaként megsemmisített vagy másik tartási helyre bejegyzett státuszúként voltak bejegyezve.
Fentiekkel megszegték az Éltv. 18. § (1) a) pontját, mely szerint az állattartó köteles állata rendszeres ellátásáról és felügyeletéről gondoskodni, a b) pontot mely szerint a megbízási szerződés csak rendelkezésre állásról szólt és az állatorvos csak külön felkérésre végzett vizsgálatokat, az e) pontot mivel az állatok mozgása nem követhető nemhogy teljeskörűen de gyakorlatilag sehogy sem, az f) pontot mely szerint a betegség gyanúról azonnal bejelentést kell tenni, az Éltv. 34. § (1) bekezdését mely szerint az idegen állományból származó állatok hatósági engedély nélkül érkeztek (így karanténba sem kerültek).
Az elhullási napló szerint 182 állat pusztult el röpke 3 hónap alatt, melyekből mintát kellett volna venni TSE vizsgálatra (179/2009. (XII. 29.) FVM rendelet 19. § (1) bekezdés).
A XXI. században egy hatósági eljárással és bírsággal kell ráébreszteni az állattartót, hogy saját és mások állatállománya valamint az emberi élet, a vadvilág, a közbiztonság és más fontos dolgok védelme érdekében alapvető kötelességei vannak az állattartó telepén? Szomorú, de igen…
