“Jog és pszichológia kapcsolata” c. bejegyzéseinkben a személyiségzavarok lehetséges jogi vonatkozásaival foglalkoztunk, melyben segítséget Fekete Mária – Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak című könyve (HVG-ORAC, 2012.) nyújtott.
Ezúttal a hangulatzavarok lehetséges jogi következményeivel foglalkozunk, elsőként a depresszióval.
A depresszióban szenvedők elsősorban önveszélyesek, bűncselekményt a betegségükkel kapcsolatban ritkán követnek el, ezek a ritka esetek azonban jellemzően olyanok, amikor például a depressziós személy nem éri be önmaga elpusztításával, de a halálba magával viszi családja, környezete tagjait is. Kiemelten veszélyes időszak a szülés utáni hetek, illetve a gyermeküket egyedül otthon nevelő anyák élete.
Polgári perekben jellemzően válóperekben jelenik meg a depressziós fél – a másik oldalon, amikor házastársa már sok-sok év után elveszti türelmét és ki akar lépni a házasságból.
A mániás depressziós a kórosan felhangolt időszakában gátlástalansága, felhangoltsága, kritikátlansága, türelmetlensége miatt jóval nagyobb valószínűséggel követ el bűncselekményt. Ezek lehetnek erőszakosak de köznyugalom elleniek is (pl. garázdaság, önbíráskodás) vagy szexuális jellegűek. Az esetek többségében a büntetőjogi értelemben vett beszámítási képesség hiányzik, az egyén sokszor teljesen én-idegen cselekményeket követ el.
A polgári jogi következmények a váratlan fellángolásból kötött szerződések, ilyen állapotban tett vállalások miatt merülnek fel. Gyakran kötnek olyan hajmeresztő ügyleteket, melyekből utólag nyilvánvaló, hogy az a szerződés csakis semmis lehet.
A pszichotikus zavarok közül a skizofrénia rendelkezik a leggazdagabb tünettípussal, melyek általában annyira bizarrak, hogy a hétköznapi embernek is rögtön feltűnnek. Van aki hallucinál, van akinek rögeszméi vannak, vannak akit sugaraznak a szomszédból vagy megfigyelnek az idegenek, vannak akiknek valamely titokzatos istenség előtt kell áldozatot bemutatniuk.
Az általuk elkövetett bűncselekmények jellemzően feltűnően durva élet elleni bűncselekmények, a hazai ítélkezési gyakorlatban pedig igen magas számban állapítják meg a cselekvőképesség hiányát, ami azt jelenti, hogy büntetőjogi elmarasztalás helyett kényszergyógykezelés elrendelésére szokott sor kerülni. A szakemberek szerint évtizedes tünetmentesség sem garancia a bűnismétlés elkerülésére, erre szomorú példa az az eset, amikor az intézetben igen hosszú időn át rendkívül békés magatartást tanúsító terheltet egy hétvégére adaptációs szabadságra kiengedték a családjához, ő pedig a teljes családját kiirtotta.
A perzekutoros téboly egyik sajátos variánsa az a jogászok életét leginkább megkeserítő paranoia-forma, amelyet perlekedési (kverulátoros) tébolynak nevezünk. Itt a pszichózis kibomlása mindig egy vélt vagy valós jogsérelemre vezethető vissza. Általában elveszített hétköznapi tyúkperek (nagyon jellemzően birtokvédelmi vagy szomszédjogi viták például) apróbb büntetések indítják el. A beteg meg van róla győződve, hogy a hatóság előítéletesen, elfogultan, rosszindulatúan járt el vele szemben. A vélt igazság keresése, a jogorvoslat, a jóvátétel iránti igény indítja el a végeláthatatlan beadványok, levelezések, feljelentések során, melyek során mindenkit megvádol aki ügyével összefüggésbe került – adott esetben azt az ügyintézőt, eljáró személyt is akivel elégedetlen volt felettese elé citálja, az alapügy mellett a szervet is saját felettes szervei elé viszi.
A mérhetetlen mennyiségű beadvány és számtalan per hívhatja fel figyelmünket leginkább arra, hogy olyan beteg emberrel van dolgunk, akinek a problémáját nem jogi úton, hanem pszichiátriai kezeléssel kell megoldani.
A téma zárásaként nézzük az állatkínzás lehetséges pszichológiai hátterét.
2018 őszén az Állatmentő Szolgálat Alapítvány az MTA Jogtudományi Intézetével közösen konferenciát szervezett az állatkínzás jogi és pszichológiai aspektusairól, ahol Antal Gábor klinikai szakpszichológus, krízisintervenciós tanácsadó tartott remek előadást arról, hogy lélektani szempontból hogyan válik valaki állatkínzóvá, egy 50 centis csecsemőtől milyen folyamatok vezetnek oda hogy felnőttként erőszakos bűncselekményeket kövessen el, az állatkínzás valóban a kriminológiai karrier elé az előszoba, az első állomás? Olvassunk két fontos részletet az előbb hivatkozott előadásból!
“A pszichopaták MINDIG gyengébb áldozatokat választanak, gyermekek, asszonyok, nők, idősek, állatok. Viktimológiai szempontból nem meglepő, hogy soha nem egysúlyú, vagy nagyobb képességű ellenfelet keresnek: az áldozatok mindig alulra vannak pozicionálva. Egyébként pedig milyen IQ-juk van? Miféle „primitív” emberek ezek? Egyáltalán nem primitívek! Rengeteg elkövetőt találunk a pszichopaták között, akik rendezett életvitellel rendelkeznek, nemcsak a faluszéli putrisoron találhatunk erőszakot, jól szituált, tiszteletben álló emberek is lehetnek pszichopaták, sőt egyes bűncselekmény-típusok kifejezetten a tehetős családok sajátjai (pl. speciális, „tiszta” étrenden tartott gyermekek súlyos betegségei, halála, amikor a jómód miatt sokáig távol tartható az állami kontroll, a védőnő, a gyermekorvos, amikor a látszat miatt senki nem gondolja, hogy súlyosan elhanyagolnak egy gyermeket). Aki nem tudja a saját agresszióját kezelni, amint megvan a céltárgy amiben manifeszálódhat az agresszió, máris kiélheti. Az állatkínzók primitív emberek és pont.” NEM! Mindig gondoljunk erre!” (…)
“Egy vegytiszta skizofrén mind a külsejét, mind az életvezetését elhanyagolja, nem tud mit kezdeni a valósággal, ezért csúszhat át a magatartása állatkínzásra, ami rá van bízva, ingó, ingatlan, családtagok, állatok, elhanyagolásban részesül. Másfajta motiváció ez, ha egyáltalán annak tekinthetjük: a skizofrén nem azért nem ad vizet az állatnak vagy hagyja megfagyni mert ez motiválja, netán élvezi, hanem mert egy belső világban létezik, nehéz rajta elvárni és behajtani a normális életvezetés szabályait. Sajnos, ha állatok vannak a környezetükben, akkor azok az állatok szenvedni fognak, mert ezek a típusú emberek nem tudnak kapcsolódni a napi realitáshoz mert önmagukat is alig látják. Ez egy teljesen más működés, mint a pszichopatáknál, ahol a motiváció teljesen más.”
