Véleményeztük a NÉBIH Gazdijogsi tananyagának VII. fejezetét, mutatjuk mit tartottunk fontosnak leírni.
1. A kutya a jog szempontjából nem dolog, szerencsétlen ezzel a bevezetővel kezdeni a tananyagot. Később a tananyag maga is kifejti, hogy a Ptk. fogalmazása szerint a dologra vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni – a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével (Ptk. 5:14. § (3)).
Vagyis a dolgokra alkalmazandó szabályok közül jónéhányat állatvédelmi megfontolásból korlátoz vagy tilt is a Ptk., például alapvetően ingó dolog tulajdonával fel lehet hagyni, élő gerinces állatnál ez a Btk-ba ütközik stb.
2. A jó gazda gondosságánál mindenképpen kiemelnénk, hogy ez egy olyan fogalom (sok más mellett) melynek a kitöltése a jogalkalmazó feladata, vagyis esetről esetre, állatról állatra eltérő feltételek, körülmények, tények azok, melyek az állat jó tartását, a jó gazda gondosságát megvalósítják.
Más a jó gazda gondossága egy tacskó és egy leguán esetében, de más egy kölyök tacskó és egy vemhes németjuhász kutya esetében is.
A jogalkalmazónak (jegyzőnek, járásnak, megyei kormányhivatalnak, NÉBIH-nek) tehát saját magának kell ezeket az ismereteket az esettel érintett állat érdekében összegyűjtenie, ha pedig speciális, egzotikus, ritkán tartott fajról van szó, megkeresnie azokat a szakértőket, akik segíteni tudnak az ügy megítélésében.
3. A fogalmak puszta felsorolásánál jó lenne, ha mindegyikhez példa is tapadna, pl. közterület a város utcája de nem közterület a szántó, legelő.
4. A magasabb rendű állatvédelmi jogszabályokkal ellentétes önkormányzati rendeletek alkalmazása kapcsán célszerű lenne röviden leírni, hogy ha valakit ilyen rendelet alapján kötelez a jegyző valamire, hova fordulhat, milyen lépések vannak az egyedi ügy megoldására és a rendelet hatályon kívül helyezésére (például jogszerűtlen akarják a tartható kutyák számát ingatlanonként limitálni, vagy minden kutyára előírják a szájkosár használatát az utcán stb.).
5. Rengeteg remek jegyző, hatósági állatorvos van az országban, de sajnos az ellenkezőjére is van példa. Aki azt állítja, hogy nincs hatásköre, aki azt állítja, hogy a jogszabályok a saját településén úgy alkalmazandóak ahogyan azt ő gondolja, aki hatósági állatorvos létére kimegy egy benőtt nyakörvű, szenvedő kutyához, lealtatja, majd egyetlen papír kitöltése nélkül távozik a helyszínről és később sem indít eljárást – mert szerinte nem volt indokolt, nem volt állatkínzás (hogy akkor az altatást mi indokolta, válasz nincs).
Pár sorban érdemes lenne a felügyeleti szerveket feltüntetni, hogy kinek a mulasztása esetén kihez fordulhatunk akkor, ha nincs a kezünkben egy hatósági döntés amivel bírósághoz mehetünk, hiszen magát az eljárást sem volt hajlandó lefolytatni a hatóság.
6. A Gazdijogsi tananyag elsajátítása és alkalmazása nagyon helyes lépcsőfok a felelős állattartóvá válásban, ugyanakkor elengedhetetlennek tűnik a jogalkalmazók rendszeres továbbképzése is. Amikor nem olyan volumenű kérdésről van szó, hogy a tartási hely pontosan kiadja-e az előírt négyzetméter-nagyságot, hanem például olyan esetről, amikor a veszélyessé minősített ebet tulajdonosa elhagyja, és semmilyen felelősségre vonásban nem részesül, ott felmerül a jogalkalmazók felkészültségének kérdése is.
Maga a Gazdi jogsi Tananyag írja: „A veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettségek megszegése egyrészt bűncselekmény (Btk. 359. §), másrészt a közigazgatási jogban is jogellenes magatartásnak minősül!” Jó lenne, ha a felkiáltójellel ellátott mondat alkalmazása minden hatóság számára evidens lenne és ha szükséges, hivatalból megtennék azokat a lépéseket, melyek a tulajdonos büntetőjogi felelősségre vonásához szükségesek.
