Az előző bejegyzésekben általánosságban megállapítottuk, hogy akár az évi több száz vagy ezer kutyát külföldre exportáló cégről beszélünk, akár az évi két fölös alommal a piacra kiballagó Józsi bácsiról, a jogszabály nem különböztet, mindkettőnek kell FELIR-azonosítónak lennie, hiszen az 578/2020. (XII. 14.) számú kormányrendelet 1. mellékletének 24. pontja szerint FELIR-azonosító köteles tevékenység a kedvtelésből tartott állatok kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazása.
De valóban kereskedelmi tevékenység-e ha évente néhányszor eladunk állatokat a helyi piacon?
Vagy kereskedelmi tevékenység-e, ha tenyésztőként áruljuk az almokat?
Utóbbi felvetésre könnyebb válaszolni, hiszen a kormányrendelet mellékletének 35. pontja szerint FELIR-azonosító regisztrációjára kötelezett az elismert tenyésztőszervezeti tevékenység (most már csak az elismert tenyésztőszervezetben részt NEM vevő tenyésztővel vagyunk bajban…).
De nézzük Józsi bácsit illetve az ő kiskutyáinak kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazását.
Hogy mi a kereskedelmi tevékenység fogalma, azt egyáltalán nem meglepő módon a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény határozza meg. Ez a 2. § 9. pont szerint nem más, mint a kis- és nagykereskedelmi tevékenység valamint kereskedelmi ügynöki tevékenység. A kiskereskedelmi tevékenység a 11. pont szerint üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek forgalmazása, a nagykereskedelmi tevékenység pedig a 18. pont szerint üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek átalakítás nélküli továbbforgalmazása és az ezzel összefüggő raktározási, szállítási és egyéb kapcsolódó szolgáltatások nyújtása kereskedő, feldolgozó részére. Mivel a termék fogalma a birtokba vehető ingó dolog, így élő állatokra is alkalmazhatjuk.
A fogalmak értelmezése során úgy tűnik, hogy Józsi bácsi alkalmi kutyaeladásai nem minősülnek kiskereskedelmi tevékenységnek (nagykereskedelminek meg pláne nem) hiszen üzletszerűnek alkalmi eladásokat nem lehet minősíteni, az üzletszerűség biztosan egy átgondolt, tervezett folyamat.
Árnyalja a képet, hogy az állatvásár, állatpiac ugyanakkor FELIR-azonosító köteles tevékenység, vagyis Józsi bácsi csak olyan helyen tudja értékesíteni a fölös almot, amely regisztrálva van. Másfelől maga a kereskedelmi törvény mutat rá, hogy külön jogszabály az állatok egészségének és életének védelme érdekében előírhatja, hogy élő állatok forgalmazására irányuló kereskedelmi tevékenység kizárólag meghatározott hatósági engedéllyel folytatható. Ilyen jogszabály jelenleg még nincsen, de elképzelhető, hogy kidolgozás alatt áll.
A kereskedelmi törvény végrehajtására alkotott 210/2009. (IX. 29.) számú kormányrendelet további érdekes korlátozásokat vezet be az élő állat értékesítésével kapcsolatban, a 13. § (1) bekezdés szerint például élő állat nem forgalmazható automatában, a 14. § (1) bekezdés szerint pedig élő állatot mozgóbolt útján sem lehet értékesíteni – vagyis a Family Frost mintájára nem lehet gépjárműből élő állatokat árusítani. Vagyis megnyugodhatunk, Józsi bácsi legalább kiskutya-automatából vagy kimustrált fagyiskocsiból nem fog állatokat kínálni a járókelőknek.
Ahogy az eddigi posztok kapcsán, úgy most is azzal zárhatjuk a közös gondolkodást, hogy örvendetes a jogalkotó célja az új jogszabály megalkotásával, de célszerűbb lett volna szélesebb fókuszban vizsgálni a hatását, a mellékletbe felvett „tevékenységeket” (melyek közül van amely valamilyen létesítmény működtetése (pl. állatmenhely, gyepmesteri telep) van amely vállalkozásalapú ezért nem szerencsés összemosni állatvédelmi létesítményekkel (állatpanzió, állatkozmetika) és van amely pedig valamilyen képzettséghez köthető (pl. állatkísérő) szerencsésebb lett volna jobban átrostálni vagy pontosabban megadni.
