Jelen bejegyzésben azt az elsőre határozottan hülyeségnek tűnő kérdést boncolgatjuk, hogy mennyiben minősül jogi szempontból élelmiszernek a veszélyessé minősített eb és mennyiben minősül az ilyen eb tartója az élelmiszerlánc szereplőjének. De hogy is merült fel bennünk ezt az igen fura kérdés? Természetesen az április 1-jén hatályba lépő új jogszabály kapcsán.
Kiindulópontunk az, hogy az 578/2020. (XII. 14.) számú kormányrendelet 1. mellékletének 26. pontja szerint a veszélyes eb tartása olyan tevékenység, mely FELIR-azonosító köteles tevékenységnek minősül. Vagyis szerte az országban az ilyen állatot tartó személyek FELIR-regisztrációt kell végezzenek.
Előző bejegyzéseinkben megállapítottuk, hogy a FELIR-nyilvántartás egy közhiteles hatósági nyilvántartás, amelyben az élelmiszerlánc szereplői találhatóak annak érdekében, hogy tevékenységük nyomon követhető legyen. Az élelmiszerlánc a legegyszerűbben fogalmazva az a folyamat, amely átfogja a talajtól az asztalig az összes növényi és állati alapú élelmiszert azokkal a kiegészítő tevékenységekkel, foglalkozásokkal, folyamatokkal amelyek elősegítik ezek előállítását, a legkézenfekvőbb takarmányozástól kezdve például a növényi károsítók elleni védekezésig.
Hogy csatlakozhat ehhez egy veszélyes eb? A kormányrendelet egy végrehajtási szabály, amely az élelmiszerlánc-törvény (Éltv.) általánosabb megállapításait fejti ki annak érdekében, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga. Jelen esetben utóbbival nincs is gond: a veszélyes eb tartójának kötelező a FELIR-azonosítás. Felmerül azonban a teljesen indokolt kérdés: minek? Felmerül továbbá a kérdés, hogy alkalmazható-e egyáltalán az Éltv. hatálya, alkalmazási köre a kedvtelésből tartott állatok tartására? Előre lelőjük a poént: véleményünk szerint nem, illetve ha konkrét esetben – a veszélyes ebek kapcsán – mégis, gyakorlatilag semmi jelentősége nincs a konkrét feladat elősegítése érdekében a regisztrációnak.
Az Éltv. tanulmányozása során látszik, hogy a szabályozás azért nem kizárólag az élelmiszerláncot célozza meg, mert alkalmazási körében olyan érintőleges területeket is említ, mint a kedvtelésből tartott állatok állategészségügyi, járványügyi felügyelete (2. § n) pont) vagy leszögezi például az állat fogalom halmazán belül szűkítő jelleggel, hogy mezőgazdasági haszonállat tartása önkormányzati rendeletben nem korlátozható (6. § (6)). Ebből logikailag következik egyébként, hogy kedvtelésből tartott állatok tartása (kivétel az ebek, ahol a vonatkozó jogszabály m2-ben meghatározott minimum tartási területet ír elő) korlátozható önkormányzati rendeletben. Úgy tűnik tehát, hogy legalábbis egyes rendelkezéseiben az Éltv. olyan dolgokkal is foglalkozik, amelyek nem feltétlenül, hogy úgy mondjuk, a saját profiljába vágnak.
Nem könnyíti meg a dolgunkat az, hogy az Éltv. egymás mellett használja – anélkül, hogy pontosítaná az egyes fogalmakat – az állat, élő állat, mezőgazdasági haszonállat, kedvtelésből tartott állat kifejezéseket. A használatukból logikailag következik, hogy állaton, élő állaton jellemzően haszonállatot ért, hiszen pl. a 2. § e) pontban az Éltv. alkalmazási körét „az állat levágására, leölésére” állapítja meg vagy pl. a 18. § (1) g) pontban az állattartót arra kötelezi, hogy tűrje az állata levágatását, leöletését.Az Éltv. a kedvtelésből tartott állatok állategészségügyi, járványügyi felügyeletén túl más szabályokat rájuk nem tartalmazhat, hiszen az ilyen állatok tartását alapvetően az állatvédelmi törvény (Ávtv.) tartalmazza illetve annak végrehajtási szabálya, a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet határozza meg.
És akkor nézzük a konkrét példát!
A veszélyes eb olyan, fajtától függetlenül hatóság által veszélyesnek minősített eb, amelyet szigorúbb feltételek mellett lehet tartani, mint a nem minősített társait. Az eb (akár veszélyes akár nem) kétséget kizáróan kedvtelésből tartott állat, prémjéért, húsáért fogyasztani nem lehet, nincs kapcsolódási pontja az élelmiszerlánchoz – a szóba jöhető, korábban már említett állategészségügyi, járványügyi felügyeletet kivéve.És akkor most tegyük fel a fejtegetéssel kapcsolatban a legfontosabb kérdést: mennyiben segíti elő a veszélyes ebek állategészségügyi, járványügyi felügyeletét egy FELIR-regisztráció? Miért pont a veszélyes ebek kapcsán merült ez fel fontos, szabályozandó kérdésként, a nem minősített ebek járványügyi felügyelete nem ilyen kiemelt kérdés? Ez is egy példa arra, hogy bár a jogalkotó szándéka örvendetes (mely szerint a legalitás talajára szeretné kényszeríteni más eszközökkel mellett ezzel is a külföldre irányuló kutyaexportokat) de időnként úgy tűnik, mintha valaki kettőt lapozott volna egy oldal helyett a könyvben, vagy elálmosodva ráborult volna a billentyűzetre és mikor felébredt, egy teljesen más dokumentumban folytatta a jogszabály-tervezet kidolgozását.
