Az általános cél helyeslése – az évente tízezres volumenű, kétes származású, genetikai valamint más betegségekkel terhelt fajtajellegű kutyakölyök-export visszaszorítása és a “kutyagyártás” legalizálása, kifehérítése, a “gyártók” visszakereshetősége – mellett több, az új jogszabály hatálybalépésével FELIR-azonosítóra kötelezett szereplő vette meghökkenéssel tudomásul, hogy bekerült a szabályozásba.
Korábbi posztjaink közül utalunk például arra, amelyben azt elemeztük, hogy mennyiben élelmiszerlánc-szereplő a veszélyes eb tartója és mennyiben segíti elő a kedvtelésből tartott állatok járványügyi felügyeletét a regisztrációja, vagy arra amelyben a már 2017. óta regisztrációra kötelezett állatorvosi rendelők ismételt FELIR-azonosító megszerzésére kötelezését boncolgattuk.
Az 578/2020. (XII. 14.) számú kormányrendelet többek mellett regisztrációra kötelezi az elismert tenyésztőszervezeti tevékenységet. Ahogy a regisztrációra kötelezett szereplők mindegyikétől, úgy a tenyésztők közül is sokaktól kaptunk kérdéseket, amelyeket legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megválaszolni – ezt egyébként nehezíti, hogy a kötelezettség április 1-jétől lép hatályba, a jogalkotó szándéka egyes szereplők beemelésénél egyáltalán nem világos, és mivel egy jövőbeli intézkedés hatásairól kell gondolkodnunk, így kialakult joggyakorlata teljesen érthető módon nincsen.
A tenyésztői megkeresések során jött az ötlet, hogy a közös gondolkodás és az együtt tanulás érdekében kicsit bővebben elemezzük, hogy ki az a tenyésztő, mi határolja el a szaporítótól, mik azok a kézzelfogható, földhözragadt módon kimutatható dolgok, a legkézenfekvőbb kötelezően megszerzendő hivatalos engedélyektől, bejelentésektől, szükséges okiratoktól, szervezeti tagságoktól stb. egészen odáig ami egy adott konkrét tenyésztő sajátja, az a többlet, az a plusz, amit a tapasztalat, a rutin, a gyakorlat, az elkövetett és kijavított hibák elegye, egyfajta “know-how” amibe még bepillantást nyerhetünk valaki jóvoltából.
Ebben az együttgondolkodásban ma Szak Enikő (Smiling Pearls Kennel) lesz segítségünkre, akinek rögtön a poszt elején megköszönjük a segítségét, és nem ígérjük, hogy nem fordulunk hozzá a továbbiakban még bonyolultabb kérdésekkel.
– Hogyan határolná el a tenyésztő és a szaporító közötti különbséget? Van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a különbségtételnek?
A különbségtételnek mindenképpen van létjogosultsága, a határ meghúzása azonban jóval nehezebb. Vagy éppen túl egyszerű. Tenyésztőként sok mindenre vállal az ember kötelezettséget, az egyik ilyen, hogy tagja lesz a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Szövetségének, és ezen belül is valamelyik fajtagondozó Egyesületnek. Hazánkban a kialakult rend szerint minden fajtának 2 MEOESZ-szel szerződött fajtagondozó egyesülete van, így lehet választani. Ezen kívül a tenyésztett kutyák törzskönyvezéséhez kennelnévre is szükség van, amit a nemzetközi kinológiai egyesület az FCI hagy jóvá, és ad hozzá regisztrációs számot. Kötelezettséget vállal a kennelében született almok bejelentésére, aminek során igazolni kell a fedezés tényét, a fedezésben részt vevő kutyákat, a kutyák minden egyedi azonosítójával együtt. Az alom törzskönyvezéséhez a szülők minden egészségügyi eredményét, és teljesítményét (küllem, illetve munkavizsga eredmények) szintén be kell nyújtani. A tenyésztői tevékenység a TEOR szerint a hobbiállat tenyésztés kategória (014903), tehát kötelező az agrárkamarai tagság, az ezzel járó regisztrációval és bevallásokkal. A bevételről számlát adunk, ehhez valamilyen vállalkozási forma kell, saját adószámmal. Könnyen össze lehet adni, hogy egy szabálykövető tenyésztő tevékenysége hányféle módon ellenőrizhető már most is. Azok, akik még ezt sem vállalják, szerintem nem nevezhetők tenyésztőnek, tehát nekik marad a szaporító jelző. Tudom ugyanakkor, hogy pl. a haszonállat tenyésztésben ezek a fogalmak egészen más tevékenységet takarnak, más a fogalomkör, az értelmezés. Szubjektív módon nézve vajon tenyésztőnek nevezhető-e az, akinek csak 1 kutyája van, akinél még nem született alom, vagy akinél még csak egy alom született? Hány kutya, hány alom kell, hogy valaki valódi tenyésztővé váljon? Milyen tapasztalatokra van szükség, hogy valaki a hivatalos forma mellett szakmailag is megállja a helyét? Milyen etikai normák különböztetik meg a jó tenyésztőt az úgynevezett „papíros szaporítótól”?
– Hogyan vágott bele konkrétan Ön a kutyatenyésztés csodálatos világába?
Korábban kutyaiskolán dolgoztam, mindig is érdekelt a kutyák viselkedése, az, hogy ezek hogyan alakíthatók, mik befolyásolják. Az első alomnál pusztán ez a kíváncsiság vezetett. Szerencsére, akitől a szukámat vettem, megengedte, hogy az ő kennelnevük alatt hozzam le az első almomat. Ez mindenképpen nagy biztonságérzetet, komoly hátteret adott. A kölykök megérkezése után azt kell mondjam, már nem volt visszaút. Kiváltottam a saját kennelnevemet, és azóta is igyekszem tanulni, fejlődni.
– Mik azok a kézzelfogható, földhözragadt módon számonkérhető dolgok, amelyekkel minden tenyésztőnek rendelkeznie kell (vagy kellene)? Gondolok itt engedélyekre, bejelentésekre, hivatalos eljárások során hatóságok vagy más szervek részéről beszerzendő okiratokra, kennelklub-tagságra stb.?
Erről a bevezetőben részletesen beszéltem, ugyanazt tudom itt is megismételni.
– Mi az a plusz, ami a földhözragadt dolgokon túl jellemezhet vagy jellemeznie kellene egy tenyésztőt? Hogyan ismerhetjük fel azt “know-howt” amit egy lelkiismeretes szakember hosszú évek vagy évtizedek alatt felépített és ami a sikerének az alapja?
Ez egy nagyon szubjektív kérdés. Talán azt tudnám rá válaszolni, hogy a jó tenyésztő jóban van a vevőivel. Adott esetben visszatérő vevői vannak. Szakmailag megválaszolva azt lehet róla tudni, hogy közel konstans minőségben tenyészt, a kutyái úgymond felismerhetők. Kellő alázattal fordul a fajtához, a kutyához, és a saját kutyáinak ő a legnagyobb kritikusa. A tenyésztés mindig kockázatos dolog, rengeteg helyen tudnak a dolgok elromlani. A biológia, a genetika sosem garancia semmire, és sosem jóbarát. Aki azt hiszi, hogy itt 2+2=4, az nagyot tud csalódni.
– Mire figyeljünk akkor, ha vásárlási szándékkal érkeztünk egy tenyésztőhöz? Mire kell figyelnie a tenyésztőnek, ha vásárlási szándékkal érkeztek hozzá? A puszta üzleti érdek diktálja a kölykök eladását vagy van-e olyan hatodik érzék, amely esetleg időnként azt súgja, hogy ennek a családnak, ebbe a környezetbe inkább nem kellene kutyát adni?
Én minden vevőmnek azt szoktam javasolni, hogy amikor tenyésztőt választ, 2 dologra figyeljen: 1. Tetszenek e a kutyái? Úgy viselkednek, ahogy szeretné, hogy majd az ő kutyája is viselkedjen? Olyan helyen élnek, olyan állapotban, amilyenben ő is majd tartani szeretné a saját kutyáját? 2. Szimpatikus-e a személye? Ezt nem hiszem, hogy jobban ki lehetne fejteni, de a lényeg, hogy nagyjából 10-15 éves kapcsolatban fog állni az illető a tenyésztőjével, jó, ha ez olyan kapcsolat, ahol a tenyésztő hiteles, bizalomgerjesztő, szimpatikus a vevő számára. Az ilyen kapcsolatban a tenyésztő és a gazda között nincsenek tabu témák, a hasmenéstől az ortopédspecialistáig, a megfelelő kutyafekhelytől a jó táplálékkiegészítőig mindenben lehet segítséget kérni. És egy lelkiismeretes tenyésztő az eladott kutyáit életük végéig figyeli, támogatja. Ha kell orvost keres, ha kell kozmetikust, ha kell visszafogadja a kutyát, amíg a gazdák elutaznak. És ha semmi nem jön össze, akkor sem hagyja, hogy a kutya menhelyen kössön ki. Azt, hogy egy tenyésztő mire figyel, nem tudom megmondani, csak azt, hogy én mire figyelek: Nekem elsődleges szempont, hogy minél magasabbra tegyem a lécet a vevők számára. Nincs annál nagyobb csalódás, mint amikor egy gazdáról az derül ki, hogy nem azt nyújtja a kutyának, amire szüksége van. És ez nem pénz kérdése. Sokkal inkább figyelem az életmódjukat, a családi körülményeket, az elfoglaltságukat. Az én fajtám nagyon szociális, extra mozgásigénnyel, és még ráadásul sok időt kell a szőrápolásra is fordítani. Akinek ez nem fér bele az életmódjába, azt inkább lebeszélem. Van, akinél a „belső hang” már előre sugallja, hogy nem tudom elképzelni az illetőt vevőként.
– Vonatkozik-e Önre az új jogszabály, kötelező-e Önnek is regisztrálnia? Tapasztalt-e ezzel kapcsolatban bármilyen értelmezési nehézséget, látja-e a regisztráció pozitív hatását a jövőre nézve?
Még nem néztem utána, hogy vonatkozik-e rám, de hallottam ezt is, azt is. Önmagában a regisztráció, egy újabb kötelezettség. Ha egy szaporító eddig semmilyen kötelezettségnek nem tett eleget, most ez mitől lenne másabb? Amíg a mai napig vannak chip nélküli kutyák, amig hamis oltási könyvvel, hamis útlevéllel lehet túl fiatal, oltatlan kutyákkal kereskedni, akkor miért pont ez lenne az a pont ebben a nagy sikerű bizniszben, ami megállítja ezt a folyamatot? Sokszor hallani, hogy a hazai állatvédelmi törvény az egyik legjobb világszinten. Csak a betartatása, a szankcionálás hiányos. Az újabb regisztrációs szabály azok számára, akik eddig is minden szabályt betartottak, csak újabb teher lesz, miközben a szabálykerülők ezt is megoldják. Ha az alap-gondolat, a tömeges illegális kutyakereskedelem visszaszorítása, akkor úgy érzem, hogy ez a regisztrációs felület leginkább a szállítmányozáshoz kapcsolódik, nem magához a tenyésztési tevékenységhez.
