Az állatvédelmi törvény szerint az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak minősül különösen (…) a gyógyíthatatlan betegség. Az állat életének kioltása kizárólag kábítás után történhet.
Az állatorvos felelőssége az eutanázia azon módjának megválasztása, amely a lehető legnagyobb tiszteletet és a legkevesebb szenvedést eredményezi, kívánatos az állat gyors és teljes tudatvesztése, ennek ellenőrzése, ezt követően a szív- és érrendszer, az idegi működést gyorsan és véglegesen megállító gyógyszerek használata.
A tudatvesztésnek mindig meg kell előznie a keringés- és idegi működést véglegesen leállító gyógyszer vagy módszer alkalmazását.
Amennyiben a tulajdonos egyetért az állatorvos szakmai javaslatával az eutanáziát illetően, úgy az első szükséges lépés mindig az írásos meghatalmazás beszerzése (telefonon, élőszóban adott felhatalmazás esetén szükséges annak írásos megerősítése).
A kedvtelésből tartott állatok és gazdáik között gyakran erős érzelmi kötődés áll fenn, így az állatorvosnak az eutanázia kíméletes és emberséges végrehajtása mellett az állattartó érzéseinek és emberi méltóságának tiszteletben tartására is figyelmet kell fordítania. Emellett nem elhanyagolandó, hogy az eutanázia alkalmazása közvetlen veszélyt jelenthet a közreműködők testi épségére is, illetve érzelmi hatást válthat ki, ezért fel kell készíteni a gazdákat arra, hogy váratlan ijesztő jelenségeknek lehetnek tanúi (hangadás, izomrángás, görcsök, vizeletvesztés).
Az érzelmi támogatás része lehet – szerencsére egyre több helyen van – egy olyan külön kegyeleti helyiség kialakítása, ahol a gazda nyugodt körülmények között tud elbúcsúzni állatától, nem sürgeti sem idő sem egyéb körülmények (következő páciens, zsúfolt rendelő stb.).
(A posztot a MÁOK eutanázia szakmai irányelvének segítségével írtuk https://maok.hu/index.php…).
