Sokak számára az állatvédelem valami XXI. századi marhaságnak tűnik, kiskutyák-kismacskák érzelgős pesztrálásának, amivel jellemzően nők foglalkoznak.
Szerencsére ezzel a “marhasággal” komoly, szakmai szinten már több mint 200 éve foglalkoznak Magyarországon, a kezdetekkor komoly tudósok, országgyűlési képviselők, ügyvédek és a monarchia akkori felső tízezrének további illusztris tagjai álltak olyan ügyek mellé, mint az első állatvédő egylet létrehozása, állatmenedék létesítése, az akkori omnibusz-vállalkozás lótartási szabályainak kidolgozása, a milleneumi ünnepségsorozatra tervezett bikaviadal megakadályozása, vagy az akkori népiskolákban tanulók számára évente ingyenes állatvédelmi kalendárium készítése.
Az első állatkínzás elleni felszólalás 1820-ból való, amikor is a Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat májusi számában megjelent “Az oktalan állatokon való kegyetlenkedés” c. cikk.
1843-ban Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója 12 arany díjazású pályázatot írt ki az állatkínzások felderítéséről és “az állatok iránti szelidebb bánásmód meghonositásáról” szóló pályamunkákra.
1845-ben Almási Balogh Pál orvos és tudós több szakmai lapban toborzott egy állatvédő egylet létrehozásához tagokat, azonban a történelmi környezet nem igazán volt alkalmas a cél megvalósítására.
1870-ben vetette fel ismét az egyesület létrehozásának gondolatát dr. Zlamál Vilmos, az állatorvosi akadémia igazgatója, amely egyesület aztán forráshiány és más problémák miatt elhalt.
Az állatvédelem felkarolása és sikeres, működő szervezet létrehozása és fenntartása Herman Ottó polihisztor tudósnak sikerült, aki az 1881-1883. országgyűlési ciklusban mint képviselő szólalt fel az állatvédelem ügye mellett, majd sikeresen bábáskodott az Országos Állatvédő Egyesület létrehozása mellett, melynek az 1883. évi beszámolója szerint 24 alapító tagján túl 639 (!) rendes tagja volt.
Herman Ottó az egyesület alakuló ülésén a következőképpen fogalmazott: “Nekünk el kell vinnünk a szeretet, az irgalom eszméit a családi tüzhelyhez, így be kell vinnünk oda az állatvédelmet is. A gyermek, aki általunk vezéreltetve felismeri, hogy az állat hasznos, az ember szeretetére és irgalmára is méltó lény, szívében fel fog melegedni, érzelmei nemesbülni fognak s e talajból majd kihajt a virágok virága: a tiszta emberszeretet is.”
A fenti gondolat több mint 100 éves, mondanivalója pedig mit sem változott az elmúlt idők alatt – legyünk hozzá méltóak ma is 
<3
(A fotó főtitkárunk állatvédelmi folyóirat-gyűjteményének egyik darabjáról készült).
