Több kérdést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy lehet-e állatvédő eseti szakértő közigazgatási eljárásban vagy büntetőeljárásban.
A rövid válasz az, hogy lehet.
A hosszabb válaszhoz segítségül hívtuk az eljárási kódexek kommentárjait is, hogy jobban megvilágíthassuk a felvetett kérdést.
Elöljáróban mindenképpen le kell szögezni, hogy a hibás állattartást illetve az állatkínzást vizsgáló hatóság illetve rendőrség jogalkalmazó szerv, elsősorban jogkérdéseket vizsgál, szakkérdésekhez szakértőt vehet igénybe, akiről maga dönti el, hogy szükséges-e a kirendelése vagy sem.
A “minek a hatósági állatorvos mellé másik állatorvos vagy állatvédő vagy más személy szakértelme” típusú kérdések megértése könnyebb, ha megértjük, hogy a hatósági állatorvos a járási hivatal illetve a kormányhivatal kötelékében kormánytisztviselői besorolásban jogalkalmazói feladatokat lát el, és könnyen lehet, hogy olyan esettel szembesül, mellyel korábban még nem találkozott, nem terjed ki a rá a szakértelme.
„A különleges szakértelmet az Ákr. 71. § (1) bekezdése nem határozza meg, nehezen tipizálható és nem sorolható fel a különleges szaktudást igénylő esetek taxatív köre. Egy jogszabály értelmezése jogi szaktudást igényel, a jogi szakkérdések értékelése azonban kizárólagosan a hatóság feladata és nem a szakértőé. A hatóságnak kell észlelnie, hogy e jogi szaktudást és a hatás- és feladatkörébe utalt feladat ellátását meghaladó ténykérdésben kell döntenie, és ehhez nem rendelkezik megfelelő szakemberrel. A hatósági ügyben a hatósági és a szakértői kompetencia ott válik el tehát, hogy a különleges szakértelmet meg kell állapítani, minden olyan kérdésben, amelyhez nem jogi és nem az adott ágazati feladathoz közvetlenül tartozó ismeretre van szükség. A különlegesség megítélésében a hatóságnak indokolt óvatosan eljárnia, és képzelt szakismeret állítása helyett inkább szakértőt igénybe venni. A tényállástisztázás azon elve, hogy nincs túlbizonyítás, itt is irányadó. Az lényeges eljárási szabálysértés, ha a hatóság nem rendel ki akkor sem szakértőt, amikor a speciális kérdés megállapításához nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója. A bírói gyakorlat így például rámutatott, hogy a hatóság szakértő igénybevétele nélkül aláírások hiteltelenségét ránézésre nem állapíthatja meg (Legf. Bír. Kfv.I.35.387/2009/5.).”
(Az idézet az Aszalós-Barabás-Baranyi-Dombi-Forgács-Hoffman-Kovács-Rozsnyai-Szabó-Szegedi-Számadó-Tóth: Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényhez c. könyv 374. oldaláról való.)
Előző idézetünk után egy másik kommentárt hívtunk segítségül annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy kirendelhető-e igazságügyi szakértőn túl eseti szakértő a közigazgatási hatósági eljárásokban?
“Az igazságügyi szakértői tevékenység ellátásra megfelelő szakismerettel rendelkező szakértő is kirendelhető, ha az adott területen nincs bejegyzett igazságügyi szakértő, az adott szakterületen időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatti hiány okán a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek, vagy az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében felsorolt szakterületek között. Eseti szakértőként csak az járhat el, aki az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek aláveti magát, melyről a hatóság részére nyilatkozatot kell tennie.”
(Az idézetet Petrik Ferenc (szerk.): Az általános közigazgatási rendtartás magyarázata, HVG-ORAC 2017. c. kiadvány 165. oldaláról vettük.)
Mi a helyzet a büntetőeljárással?
“A különleges szakértelmet tárgyaló szerzők jelentős része egyébként nem is definíció megalkotásával véli megoldhatónak a különleges szakértelem mibenlétének tisztázását. Ehelyett azt az ismereti szintet tartja meghatározandónak, amely felett már különleges szakértelemnek minősül valamely szakmai, mesterségbeli, tudományos, művészeti és egyéb probléma megoldásához szükséges felkészültség van hozzáértés. A bizonytalanságokat azonban e megközelítés sem tudja elhárítani. Az egyik és korábban legelterjedtebb nézet a különleges szakértelem alsó határát az átlagember ismeretének szintjéhez kötötte, egy másik felfogás az érettségit tett személy műveltségi szintjét vélte alkalmazandónak e határ meghúzására, de voltak az iskolázottság fokát használó más, az előbbiektől eltérő nézetek is. Az alapprobléma mindegyik esetében az, hogy a mérceként megjelölt ismereti szint maga ugyancsak bizonytalan, s egyben talán meghatározhatatlan. Az utóbbi időben legelterjedtebb felfogás lényege, hogy a különleges szakértelem alsó határát a büntetőeljárásban bíróként, ügyészként vagy nyomozóként részt vevő bűnügyi szakemberek általános szakmai ismeretének szintjén kell megvonni, de ebbe nem értendő bele a jogi ismeret. A jog ugyanis az említetteknek kötelező ismereti anyag, bár annak elvárható mélysége természetesen nem azonos.”
Mit is jelent a fenti idézet? Adott nyomozó, ügyész vagy bíró általános szakmai ismerete akként alakulhat, hogy például tart-e otthon egzotikus nagypapagájokat és ismeri-e a tartási feltételeiket, életmódjukat, betegségeiket vagy sem. Vagy jártak-e már életükben helyszíni szemlén szaporítótelepen és láttak-e már közelről – és főként hallottak-e már hangszálvágott kutyákat. Amennyiben általános szakmai ismereteik akár saját állattartási gyakorlatuk akár korábbi munkatapasztalataik alapján tartalmaz ilyen ismereteket is, úgy nem szükséges szakértőt kirendelni adott eljárásban, azonban ha először szembesülnek bizonyos jelenségekkel, feltétlenül érdemes.
(Az idézet Belovics (szerk): A büntetőeljárási törvény magyarázata, HVG-ORAC 2018. c. kiadvány 265. oldaláról való.)
Mit jelent a különleges szakértelem a büntetőeljárás során? Néha a legegyszerűbb megközelítés a legcélravezetőbb: olyan folyamatosan fejlesztett naprakész tudást, melyre a hatóságoknak szüksége van.
“A különleges szakértelem fogalmát jogszabály nem határozza meg, annak jellemzőit a jogalkalmazási gyakorlat alakította ki. Egyet kell érteni azzal az állásponttal, miszerint el kell szakadni a „különleges” szó hétköznapi jelentéstartalmától, a szakértelemnek nem kell valamely „egészen ritka, bonyolult, vagy valamely tudományos szakterület tárgyát alkotó” ismerettel rendelkeznie, csupán a jogi szakismeretektől eltérő ismeretanyagra kell épülnie.”
([Dr. Berkes György (szerk.): Büntetőeljárás jog I-III., HVG-ORAC, 2014., 420. oldal)
“A joggyakorlat egységesnek mondható abban, hogy a középszintű érettségi követelményrendszerének megfelelő
ismeretanyag különleges szakértelem tárgya nem lehet. A Szaktv. 3. § (1) bekezdésében a „tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználására” utalás jelzi, hogy a különleges szakértelem nem egy statikus, változatlan összetételű ismeretanyagot, hanem egy dinamikus, változó, más szakterületek eredményeit felhasználó, ezáltal a szakértőtől naprakész tudást feltételező információhalmazt jelent.”
(Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárásról szóló törvényhez, 350. old.)
A büntetőeljárás során az igazságügyi szakértő és az eseti szakértő mellett még egy fontos pozíció van, ahol hangsúlyos a szakértelem: ez a szaktanácsadó. Egy esetben kötelező, a poligráf alkalmazása során, a többi esetben a hatóságok eldöntik, hogy szükségét érzik-e az igénybevételüknek.
Hangsúlyos szerepük lehet szaktanácsadóként az idézetben jelzett bűnfelderítési feladatok során azoknak a törvénytisztelő állatorvosoknak például, akik segítenek feltárni a bűnszervezeti méreteket öltő szaporítóipar hátterét.
“A szaktanácsadó – a szakértőhöz hasonlóan – egy kérdést illetően különleges szakmai tudással rendelkező személy. Az igazságügyi szakértőktől eltérően azonban nincs olyan jogszabály, amely a szaktanácsadók szakterületeit és kompetenciáit meghatározná, igénybevétele pedig a Be. eltérő rendelkezése hiányában nem kötelező. A Be. 212. §-a szaktanácsadó igénybevételét a terhelt vallomásának műszeres ellenőrzése esetén teszi kötelezővé, mivel az egyértelműen különleges szaktudást igénylő tevékenység, ám amely egyúttal nem tartozik az igazságügyi szakértők kizárólagos kompetenciájába. A szaktanácsadó olyan személy, aki szaktudásával segíti a büntetőeljárás során eljáró szervek tevékenységét, ha a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges. A szaktanácsadó tájékoztató jellegű információkkal pótolja az őt igénybe vevő szervek szakértelmét. Szaktanácsadót az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve vehet igénybe, tehát elsődlegesen a vádemelés előtt alkalmazható. A vádemelés után kizárólag az ügyészség vehet igénybe szaktanácsadót, mégpedig a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz felkutatása és biztosítása érdekében.”
(Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez 492. old.)
