Ezen témánk aktualitását az ügyvédi szakmai fórumokról hoztuk, ahol mostanában egyre gyakrabban téma az állatkínzás egy érdekes polgári jogi vetülete, nevezetesen hogy a szaporítótelepen lefoglalt (az azonosításukra szolgáló iratok bűnjelesítésével, az elkövetési tárgyak – állatok – civil szervezetekre bízásával) állatállományokból a vemhes anyák még meg nem született kölykei kit illetnek? Mi egyáltalán a megfelelő mód a lefoglalás során a még anyjuk hasában lévő állatkölykök (magzatok) azonosítására, lajstromba szedésére, legalább darabszám szerinti felleltározására? Kell-e egyáltalán ilyen eljárási lépcső? Mi a helyzet akkor, ha később a hatóság a lefoglalást megszünteti és visszaadni rendeli az állományt, és időközben a vemhes anyák már megszültek? A felelős őrzést biztosító állatvédő szervezeteknek az időközben megszületett kölyköket is vissza kell adniuk, vagy csak a lefoglalás időpontjában felnőtt állatokat? Alkérdésként rendszeresen felmerül – van amikor az ügyészség is hibázik, és átsuhan a szabály felett -: kötelező-e egyébként állatkínzás esetén a lefoglalt állatok elkobzása?
A bejegyzés elején feltett kérdések közül a legegyszerűbbre rögtön válaszolunk (“kötelező-e állatkínzás esetén a lefoglalt állatok elkobzása?”): igen. A Btk. 73. § (1) bekezdés c) pontja szerint felsorolt bűncselekmények esetén – így az állatkínzásnál is – a felelősség megállapítása mellett egyidejűleg kötelező az elkobzás. Az a bírósági ítélet, vagy ügyész által meghozott határozat, melyben a felelősség megállapítása mellett (legyen az a legenyhébb “megrovás” akár) nem rendelkeznek a kötelező elkobzásról biztosan jogszabálysértő, így panaszt kell ellene benyújtani.
A feltett kérdések közül jöjjenek a bonyolultabbak. Nem jogászoknál már az az alapvetés kiveri sokszor a biztosítékot, hogy az állat “dolog” (nem dolog egyébként, a Ptk. a dologra vonatkozó szabályok alkalmazását írja elő rá bizonyos kivételekkel) most fel kell készülnünk ennek fényében még meglepőbb fogalmakra.
A vemhes kutya lefoglalásakor a még meg nem született kölyök polgári jogi státusza az elméleti fogalmak szerint “gyümölcs”, “tartozék” vagy “alkatrész” lehet. Ezek a fogalmak a polgári jogban a legegyszerűbben fogalmazva “mellékdolgok” és a “fődolog” (itt az anyaállat) jogi sorsát bizonyos feltételek és körülmények alakulásától osztják.
Életkor- és fejlettségfüggő, hogy mikor melyikbe tartozhat a magzat. Itt olyan szakmai kérdéseket kell feltennünk, minthogy meddig vemhes egy kutya, ismerünk-e náluk is a humán trimeszterhez hasonló korszakoló határokat, van-e a kutyáknál koraszülés így van-e olyan életkor-határ amely előtt nem de utána már nagy biztonsággal emberi kézzel is felnevelhető a koraszülött állat (a szülés mint “elválás” polgári jogi fogalma); illetve mit tesz lehetővé az anyaállat érdeke és a magzat érdeke? A magzat érzékenysége eltér a felnőtt állatétól, rengeteg külső behatás befolyásolhatja, hogy egészségesen megszületik-e, rengeteg külső környezeti feltétel teremti meg az egészséges fejlődést, a magzat szervezetében olyan fejlődés zajlik, ami a felnőtt szervezetet már nem jellemzi, de az alapozza meg aztán az egészséges, fenntartható felnőtt szervezetet (csontok, izmok, egészséges mentális állapot stb.). A magzat egészséges fejlődését az őt hordozó, tápláló anya biztosítja. Aki az anyaállat szervezetét veszélyezteti, az duplán veszélyeztet két (több) életet is.
Az előzőekben fejtegetett hajmeresztő “fődolog-mellékdolog,” vagyis anyaállat-magzatok viszonyt elemezzük tovább.
Az állatra a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a Ptk. 5: 14. § (3) bekezdése szerint (“A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.”)
A magzat az anyaállat alkotórésze, azaz alapvetően arra is kiterjed a tulajdonjog:( Ptk. 5: 15 § “A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.”)
Büntetőeljárás keretében való lefoglalás esetén tehát, amikor a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 66. § (3) bekezdés alapján az azonosításra szolgáló iratok bűnjelesítése mellett az élő állatokat is lefoglalják, a vemhes anya magzata osztja az anyaállaton fennálló tulajdonjogot: az a tulajdonosa, aki az anyának is.
De valóban ilyen egyszerű lenne a kérdés? Azt mondja az alkatrész fogalma, hogy „a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna”.
A kutyák vemhessége 55-65 napig tart, náluk is ismeretes a koraszülés, amikor a megszületett kölykök már nagy biztonsággal emberi kézzel is felnevelhetőek, ebből logikusan következően van egy olyan időbeli határ, amely előtt megszületett kölykök fejletlenségüknél fogva nem élnek túl. A koraszülés nyilván az anyaállatot is megviseli, egészségi kockázatot rejt, melybe akár bele is pusztulhat.
Ez az időbeli-fejlettségbeli határvonal lehet az, amely előtt az “alkatrész” fogalmat használni lehet. Az időbeli-fejlettségbeli határvonal után alkalmazható a “tartozék” fogalma is a magzatokra: (Ptk. 5:16. § [Tartozék] A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti.)
Érdekes elméleti kérdés (mert hogy joggyakorlata megtekintve a jogtár bírósági határozatok menüpontját gyakorlatilag nincsen), hogy a vemhes anyaállatok magzatainak életkori-fejlettségi fokától függően polgári jogi státusza mi lehet: gyümölcs? alkatrész? tartozék?
Megállapíthatjuk, hogy az elválasztással (koraszüléssel) már nem pusztul el a dolog (vagy alkotórésze) ugyanakkor a dolog épségben tartásához (anyaállat) a rendben lezajlott vemhesség és a megfelelő időben meginduló szülés mindenképpen szükséges, az ép állapotot az elősegíti (ellentétben az említett egészségi komplikációkkal). A kérdést még tovább bonyolíthatja, hogy mi van olyan kutyafajták esetében melyek csak orvosi beavatkozással, császármetszéssel képesek szülni. A tenyésztőnél található ilyen kutyafajtákat nyilván a pároztatás után rendszeresen pontosan ellenőrzik, nyomon követik köztes orvosi vizsgálatokkal, ultrahanggal stb., hogy hol tart a magzatok fejlődése. Szaporítónál ez nyilván elmarad, horrornak tűnhet de egyes szaporítók kitanulták már az otthoni császármetszés fortélyait is a konyhaasztalon, állatvédő szervezetekhez rendszeresen kerülnek olyan kizsákmányolt, leharcolt, kidobott anyaállatok (például francia bulldogok) amelyek hasán több műtét nyoma látható, belső szerveik pedig a rendszeres sufnitunning beavatkozások következtében összenőttek.
A magzatok mint alkatrészek (vagy mint tartozékok) az elléssel válnak el a dologtól (anyaállattól) az ellés mint jogi tény pedig azt jelenti, hogy az elváló szaporulaton való tulajdonszerzés szabályait kell alkalmaznunk (Ptk. 5:50. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton] (1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.
(2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nyújtson megtérítést. (3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.)
Összegezzünk végül:
Amennyiben a lefoglalt anyaállatok a büntetőeljárás időtartama alatt megellenek (és erre nagy esély van, tekintettel az állatkínzás bűncselekmény miatt lefolytatott büntetőeljárás átlagos 2-3 éves időtartamára) úgy az elléssel az elváló szaporulaton való tulajdonszerzés szabályai szerint kell eljárni, így elkobzás esetén az időközben megszületett kölykök is az állam tulajdonába kerülnek, elkobzás mellőzése esetén az anyaállatokkal együtt visszaadandóak a szaporítónak. Az az extra bizonyítási nehézség, ami a szaporítón van, hogy mondjuk egy több mint százas állománynál egyenként, beazonosítható módon bizonyítsa, hogy mely anyaállat a vemhesség mely fázisában, milyen egészségi állapotban volt, dokumentált orvosi kórlapokkal, ultrahang-felvételekkel stb. egy Phd. dolgozatot is megér. Az adott időpillanatbeli dokumentáció a továbbiakban komoly szakértői munkát igényel, és nyilvánvalóan csak egy hozzávetőleges becslést adhat, a valószínűség egy fokát jelölheti meg (ha egyáltalán) hogy a dokumentált egészségi állapotú állomány hány életképes kölyköt tudott a világra hozni.
Amennyiben bármilyen okból a büntetőeljárás már akkor megszűnik, amikor a vemhes állatok még nem ellettek meg, úgy életkor- és fejlettségfüggő határvonalhoz képest a magzatokra az alkatrész vagy a tartozék szabályait kell alkalmazni, ilyen módon osztják a fődolog tulajdonjogi sorsát. A tulajdonjoghoz képest ha valaki „csak” birtokosa az anyaállatnak, akkor a vemhes anyaállat ellése után a kölykökön ahhoz képest szerezhet tulajdonjogot, hogy jóhiszemű vagy rosszhiszemű birtokosa volt-e az anyaállatnak.
Az állatvédelmi törvény tárgyi hatálya (állat) illetve a Btk. állatkínzás tényállásának elkövetési tárgya (gerinces állat) így, a Ptk. tulajdonjogi szabályai alkalmazásával együtt (fődolog-mellékdolog, alkatrész, tartozék) értelmezve nyújtanak védelmet a lefoglalás során a még meg nem született állatok részére, a védelem gyakorlatilag azonos az anyaállatra kiterjedő védelemmel.
