Korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal, hogy mi a rendőr teendője állatkínzás helyszínén, aláhúzva azt, hogy a hatósági állatorvos nem állapít meg bűncselekmény gyanút, pusztán szakmai segítséget nyújthat, a jogkérdést töltheti ki szakmai tartalommal.
Mi az, amiben a megyei kormányhivatalnak van viszont valóban nagyon fontos szerepe a büntetőeljárásokban? Megállapítottuk, hogy állatkínzás esetén az azonosításra szolgáló iratokat bűnjelesítik, az élő állatokat pedig kötelező lefoglalni, azok ugyanakkor – érthető okokból – nem szállíthatóak be a bűnjelkezelőhöz, sorsukról másképp kell dönteni. Ezért a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 66. § (4) a) pontja alapján a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás köteles gondoskodni róluk. Ilyen állomás már nincsen, jogutódja a megyei kormányhivatal, vagyis a megyének határozatot kell hozni, hivatkozva a rendelkező részben a rendőrség által lefoglalt és átadott állatok civil szervezetek őrizetébe és kezelésbe adásáról egyedekre lebontott módon.
Az ilyen határozat jellemzően oldalakon át transzponder-azonosítókat tartalmaz, közléssel véglegessé válik és nem fellebbezhető, megtámadni bíróság előtt van lehetőség.
A korábban említett “azonosítás nélkül állat nem hagyhatja el az állatkínzás helyszínét” állítás itt (is) elnyeri értelmét: azonosítás nélkül a megyei kormányhivatal felelősen nem tud az együttes rendelet értelmében gondoskodni a lefoglalt állatok őrizetbe és kezelésbe adásáról, az eljárás végén amikor az állatok státuszának végleges rendezéséről is dönteni kell, káoszba fullad az egész ügy.
(A fotót az Állatmentő Sereg oldaláról vettük).
