Melyek a bíróság által értékelt legfontosabb bizonyítékok egy állatkínzás gyanúja miatt indult büntetőeljárás kapcsán?
A Tilki Katalin tudományos kutató által 2012-2016. között vizsgál 197 jogerős döntéssel lezárt bűnügyben 140 terhelt esetén a tanúvallomások voltak azok, melyek a bűnösség megállapítását eredményezték, 113 terhelt esetén a rendőri intézkedésről szóló jelentésben foglaltak, 95 terhelt esetén a részletes fotódokumentáció, a lefoglalásról készített jegyzőkönyv 48 terhelt esetén valamint a beismerő vallomás 65 terhelt esetében.
39 terhelt esetén az ok-okozati összefüggések szakmai alátámasztásáról szóló igazságügyi szakértői vélemény alapozta meg a bűnösség kimondását.
Milyen súlyosító és enyhítő körülmények jöhetnek szóba a terhelttel szemben? A büntetés kiszabásakor alaposan mérlegelni kell a bűnösségi körülményeket, az elkövetett cselekményt és az enyhítő valamint a súlyosító körülményeket. A 197 vizsgált döntés kapcsán 44 esetben enyhítő körülményként értékelték a beismerő vallomást, 43 esetben a büntetlen előéletet, 26 esetben azt hogy a terhelt kiskorú gyermek(ek)et nevel, 24 esetben az időmúlást, 10 esetben a kár részbeni vagy egészbeni megtérítését.
Érdekes kérdés, hogy súlyosító körülmények körében 29 esetben hivatkoztak a hasonló típusú cselekmények országos illetve helyi szintű elszaporodottságára. Vajon valóban így van ez, vagy az internet segítségével akár az elkövetés után órákkal kiderülő és nyilvánosságra jutó állatkínzások kapcsán érezhetjük úgy, hogy minden hétre jut egy brutális állatkínzás?
A hatóságok látókörébe kerülő állatkínzások száma mindenesetre az elmúlt néhány év statisztikai adatai szerint nem nőtt drasztikusan. Nyilván a látenciában maradó cselekmények kapcsán csak becslésekre hagyatkozhatunk… nincs tehát megnyugtató válasz arra, hogy egyes bíróságok szerint miért tűnik úgy, hogy az állatkínzások országosan egyre inkább megszaporodnak (ugyanakkor a speciális és generális prevenciót egyaránt szolgáló szankciók ennek dacára meglehetősen enyhék sok esetben).
A 197 vizsgált döntés esetében az ügyészség 162 személy vonatkozásában felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott, 48 személy esetében végrehajtandó szabadságvesztést, 47 személy esetében közügyektől eltiltást, 23 személy esetében pénzbüntetést, 10 személynél közérdekű munkát.
Az intézkedések körében 20 esetben pártfogó felügyelet elrendelését , 11 személy esetében pedig próbára bocsátást indítványoztak.
A bíróság az indítványok alapján végül jogerős ítéletében 134 személy esetén (ebből 10-en fiatalkorúak) felfüggesztett szabadságvesztést és 29 végrehajtandó szabadságvesztést (ebből 2-en fiatalkorúak) szabott ki.
Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására többségében visszaeső terheltekkel szemben vagy halmazati elkövetés esetén került sor.
(A posztot az Ügyészségi Szemle 2018/2. számában megjelent tanulmányban foglaltak segítségével írtuk).
