Adásvételi szerződések a tenyésztők világából
Először talán nem is ez jut mindenki eszébe, de lévén az unió tagállamaként bármikor felmerülhet, hogy külföldre vagy külföldi állampolgárnak adnak el kutyát, így jó ha van egy magyar és egy angol nyelvű szerződés.
Ezt általában vagy az interneten elérhető minták segítségével szabja mindenki a saját kenneljére vagy egyszer beruház egy ügyvédi megbízásba és ott készítik el azt.
Érdekes például a norvég gyakorlat, ahol egy hivatalos, kisállat adásvételre használatos sablont alkalmaznak mindenhez, amihez melléklet egy állatorvosi egészségügyi nyilatkozat a kölyökről.
A következő fontos kérdés amit tisztázni kell, hogy hobbi, tenyésztési vagy fedeztetési célra adnak el kutyát.
Hobbicélú kutyánál általában kikötik az ivartalanítási kötelezettséget egy gondolkodási idővel, vagyis ha a vevő a későbbiekben mégis szeretne tenyésztésbe fogni, úgy azt jeleznie kell a tenyésztőnek, a vételár pedig úgy módosul, hogy a tenyészkutya árának különbségét ki kell fizetni (az eladáskor a törzskönyvre is rákerül, hogy nem tenyészegyed, így hivatalosan a tenyésztő engedélye nélkül nem is hozható le alom – persze a szaporítók ellen ez nem véd).
Mivel a szaporítás és a tenyésztés között a legnagyobb különbség a mennyiség-minőség viszonyában mutatható ki, így egy törzskönyves, drágább kutya nem is éri meg egyébként a beszerzést, hogy szaporításba fogják, hiszen rengeteg fajtajellegű kutyához lehet hozzájutni olcsón vagy ingyen szerte az országban, illetve sajnos ami manapság egyre gyakoribbá válik: egyre nő a kutyalopások száma az országban.
Az eladó részéről általában kikötésre kerül a visszavásárlási jog, jellemzően olyan élethelyzetekre, amikor a vevő nem tudja megoldani a kutya további tartását.
Csalóka az olyan szerződés, ahol sok dologra garanciát vállalnak, hiszen az eladás pillanatában két dolog biztos: a szülők állapota és a kölyök adott időpillanatbeli állapota.
A szerződésben, vagy annak mellékletében mindkettő jól dokumentálható, utóbbi például állatorvosi egészségi igazolással is.
Az állatvédelmi jogszabályok ismerik az ún. jó gazda gondosságát, vagyis az adott állat fajának, fajtájának, etológiai sajátosságainak, nemének, életkorának megfelelő tartást, így elsősorban az adott kutyafajta sajátosságait illetően bele lehet a szerződésbe is foglalni olyan speciális tartási körülményeket, amelyet az átlagtól jóval eltérnek (pl. kínai meztelenkutya esetén a speciális bőrápolást).
A teljesség igénye nélkül vannak olyan hibák, melyek nem károsítják a kutya egészségét vagy nem befolyásolják az életminőségét, ezért a tenyésztő ezekre nem vállal felelősséget a szerződésben: színhiba, foghiány, stb.
