Egészen röviden és egyszerűen mi is az a CITES-egyezmény?
Ez egy 1973-ban létrejött Egyezmény,(Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora (CITES), amely a vadon élő veszélyeztetett állat, illetve növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozza és amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. Célja, hogy a veszélyeztetett fajok kereskedelmének ellenőrzése által megakadályozza azok kipusztulását. Mára már számos ország csatlakozott az Egyezményhez, ami közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, vagy megóvásuk érdekében már tiltja is.
Veszélyeztetettségük szerint Függelékekben sorolja fel, illetve osztályozza a különböző állat és növényfajokat, amelyek kereskedelmét ha engedélyezi is, azok kizárólag CITES engedély által kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
Véleményed szerint milyen a magyarországi helyzet, a CITES-köteles fajok köztük elsősorban a papagájokat illetően: becsléseid milyen volumenű feketekereskedelemről beszélhetünk akár egyedszám, akár bevétel vagy más szerinted fontos mutatók szintjén? Mennyire kapcsolódik Magyarország a nemzetközi feketekereskedelemhez?
Ismereteink szerint hazánk, elsősorban földrajzi elhelyezkedése okán tranzitországnak számít az egzotikus állatokkal történő feketekereskedelem vonatkozásában. Világviszonylatban az illegális állatkereskedelem a drog és fegyverkereskedelem után az egyik legjövedelmezőbb, egyszersmind állatok millióinak kipusztulásával fenyegető üzletág. Megóvásuk érdekében ezért is nagyon fontos a CITES szabályozás betartása, illetve betartatása.
Eredeti élőhelyükön a papagájokra leselkedő legnagyobb veszélyt maga az ember jelenti, mivel a fakitermelések, a mezőgazdaság térhódítása ellehetetleníti e madarak természetes élő- és költőhelyeit, másfelől pedig az illegális papagájkereskedelem az, ami súlyos csapást mér a vadon élő populációkra.
Az egzotikus állatok, így a papagájok és hüllők tartása iránt hazánkban is egyre nő az igény. Sajnos alapítványunk napi szinten tapasztalja, hogy az emberek többsége még mindig nincs tisztában, illetve nem is érdeklődik a bejelentésköteles fajok CITES által előírt beszerzési és tartási módja iránt, nem érti a CITES szabályozás célját a fajok globális megóvása vonatkozásában, és ez a felelőtlen hozzáállás számos komoly következménnyel jár úgy a kedvtelésből tartott bejelentésköteles papagájok, mint tulajdonosaik számára, (pl. amikor a kedvencként tartott, de egyedi azonosítóval és/vagy eredetigazoló CITES dokumentummal nem rendelkező papagáj megszökik a gazdájától, majd a megtaláló alapítványunknak átadja a madarat, mi pedig, ha nem találunk a madáron egyedi azonosítót, a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően leadjuk az állatot egy állatkertben, ahol ha szintén megállapítást nyer, hogy az állat státusza illegális (nem rendelkezik a származását igazoló egyedi azonosítóval) akkor automatikusan állami tulajdonként elkobzásra kerül és élete végéig az állatkert lakója marad, ami egyes papagájfajok egyedei esetében akár 20-40 évet is jelenthet.
A nemtörődöm hozzáállás másik szomorú példája szintén gyakori, amikor is az illegális státuszú papagájt értékesítik, ami nem szól másról, mint az illegális állatkereskedelem kiszolgálásáról, ezáltal annak sajnálatos életben tartásáról. Szomorú látnunk, hogy a köztudatban szinte egyáltalán nem játszik szerepet a fajvédelem fontossága, hanem sok állattartó, nagyon szűklátókörűen a CITES szabályozásban, illetve az ezt betartató hivatalok és hivatalnokok hozzáállásában látják a fő problémát, hovatovább ellenséget, jóllehet bejelentésköteles állatokat tartani nem szükségszerűség, ellenben ezen állatfajok megóvása érdekében mindenkire nézve kötelező a kereskedelemre és tartásra vonatkozó szabályozás betartása, aminek központi célja a fajok megóvása.
A 2016-ban az Igazságügyi Minisztérium felkérésére az állatvédelmi témájú jogszabályok módosítására javaslatokat kidolgozó, bejegyzett állatvédelmi szervezetek részvételével megalakult munkacsoport tagjaként alapítványunk is kért a CITES Irodától hivatalos adatokat a bejelentésköteles papagájfajok hazai egyedszámát illetően, de mind a mai napig nem kaptunk érdemi válaszokat erre a kérdésünkre.
Szakmai szervezetek (Agrárgazdasági Kutató Intézet, Magyar Állateledel Egyesülés 2009.) becslései láttak korábban napvilágot, melyek akkori adatai szerint több mint 1,5 millió madár és 1,5 millió kistestű emlős, hüllő, kétéltű volt a magyar háztartásokban. Ezek a számok véleményünk szerint napjainkra nyilván jóval magasabbak lehetnek.
Mire kell figyelnünk, ha úgy döntöttünk, hogy vásárolni szeretnénk pl. egy Jákó papagájt a hivatalos dokumentáció oldaláról? Van-e olyan riasztó jel, amire mindenképpen fel kell figyelnünk a vásárlás során, vagy esetleg tapasztalataid szerint jobb ha ilyenkor el is állunk a vásárlási szándékunktól? (Pl. egyáltalán nincs dokumentáció, vagy van de gyanús stb., egyáltalán hol tudunk utánanézni, hogy milyen papírral kell rendelkeznie a példa szerinti Jákónak?)
Amennyiben bejelentésköteles papagájfaj egyedére esik a választásunk, akkor a legfontosabb, hogy minden esetben kizárólag legális úton, (azaz a madár eredetét/származását igazoló CITES dokumentummal, valamint a bejelentésköteles papagáj egyedi azonosítására szolgáló zárt lábgyűrűvel és/vagy mikrochippel megjelölt példányt) szerezzünk be. A beszerzés alkalmával a madarakhoz járó CITES dokumentum azt hivatott igazolni, hogy a madár ellenőrzött körülmények közül származik, tehát nem csempészett egyed. Minden bejelentésköteles állat egyedi jelöléssel kell, hogy rendelkezzen, tartani és eladni is csak ezzel együtt lehet őket. Vásárláskor, az átvételnél javasolt ellenőrizni az egyedi azonosító meglétét, összevetni a dokumentumon található adatokat az állat adataival.
A madarat értékesítő személynek az átadás/átvétel alkalmával minden esetben az új tulajdonos rendelkezésére kell bocsátania a madár eredetét igazoló tenyésztői bizonylatot/származási igazolást, eredet-igazolást, (CITES dokumentumot), majd az átadástól számított 30 napon belül írásban köteles jelentenie a tulajdonosváltást a helyileg illetékes Zöldhatóság (Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály, Természetvédelmi Osztály) felé. Ugyanezt a vevőnek is meg kell tennie és jeleznie kell a tulajdonosváltást, mellékelve a származást igazoló dokumentumot. (A szükséges formanyomtatványok a „Tulajdonos-változás bejelentés formanyomtatvány” elnevezés alatt megtalálható az alábbi linken: http://www.cites.hu/kapcsolat.html , további tájékozódási lehetőség: Agrárminisztérium, Biodiverzitás- és Génmegőrzési Osztály, 1051 Budapest, Apáczai Csere János u. 9. Telefon: (36 1) 795-3816, (36 1) 896-4662 E-mail: cites@am.gov.hu )
Tehát a fentiek értelmében nagyon fontos, hogy mindkét fél (eladó és vevő egyaránt) részt vesz a tulajdonosváltás lejelentésében. A későbbiekben ugyanígy le kell jelenteni az esetleges szaporulatot is, valamint az állatnak az ország területére való behozatalát, kivitelét, elidegenítését, tartási helyének megváltozását, elhullását, (utóbbi esetben az eredetigazoló dokumentumot is vissza kell juttatni a Zöldhatóság részére, mégpedig az elhullást követő 30 napon belül). Mindezek az információk megtalálhatók a CITES dokumentum hátoldalán, illetve a www.cites.hu weboldalon.
Mindenképpen gyanús és a hatályos jogszabályokkal ellentétes, ha az eladó pl. a részletfizetésre hivatkozva „visszatartja” a CITES dokumentumot a tartozás fennálltáig. Ez teljesen jogellenes cselekedet, olyan, mintha egy autót forgalmi engedély nélkül értékesítenének!
Mindenképpen el kell állni a beszerzéstől abban az esetben is, ha az eladásra kínált madarat egyedi azonosító és/vagy CITES dokumentum teljes hiányában ajánlják megvételre, ez esetben általában jóval az aktuális piaci értéke alatt. Aki ilyen (illegális státuszú) madarat megvásárol, túl azon, hogy megszegi a jogszabályban előírtakat, az illegális kereskedelmet kiszolgálva, közvetve ugyan, de aktívan hozzájárul a veszélyeztetett papagájfajok kipusztulásához is. Ilyen esetben a hatóság nem állít(hat) ki új eredetigazoló dokumentumot, mivel teljességgel beazonosíthatatlan az állat származása, ennélfogva a státusza automatikusan illegálisnak minősül a hatóság szemében. Ugyanez a helyzet akkor is, ha eredetigazoló dokumentumot adnak ugyan a madár mellé, azonban az állat nincs megjelölve a hatóság által elfogadott egyedi azonosítóval (mikrochip, zárt lábgyűrű), ugyanis utóbbi hiányában a hatóság nem tudja „hozzárendelni” az állatot az eladótól kapott CITES dokumentumhoz.
Gyakori sajnos az is, hogy sérült (tolltépett, röpképtelen) egyedeket vagy hosszú életük miatt gazdájukat túlélő, megörökölt papagájokat kínálnak fel eladásra, illetve ellenérték nélküli átvételre a jobb élet reményében, vagy a vevő a láthatóan rossz tartási körülmények közül vásárlással kívánja, úgymond „megmenteni” az eleve illegális státuszú papagájt és teljesen figyelmen kívül hagyja a CITES dokumentum, illetve az egyedi azonosító hiányát, mivel számára a „mentés” az elsődleges. Ez szintén nagyon problémás és legkorábban akkor válik kézzelfoghatóan is azzá, amikor a madár bármilyen okból tulajdonost kényszerül váltani és/vagy az új gazdi megkísérli a hatóságoknál legalizálni az állatot.
Problémás az akár több mint 20 évnél idősebb és jelenlegi státuszát tekintve illegális papagájok tartása/értékesítése/elajándékozása/átvétele is, amely példányokat ugyan korábban legálisan szerezték be tulajdonosaik, amikor még nem volt kötelező az eredetigazoló dokumentum mellé az egyedi azonosító megléte. Azonban a jogszabály megváltozását követő türelmi idő leteltével ezek a madarak, – amelyeknek tulajdonosai nem rendezték időben a papagájaik egyedi azonosítóval történő ellátását/lejelentését a Zöldhatóság felé, – szintén illegális státuszúnak minősülnek és utólag már – jelen ismereteink szerint – szintén nem változtatható meg az illegális státuszuk.
A fenti példákban szereplő papagájok mindannyian illegális státuszúak és amennyiben a hatóság látókörébe kerülnek (pl. ha elszöknek, és a megtaláló leadja őket állatmenő szervezetnek, vagy ha tartási helyükön hangoskodni kezdenek és a szomszéd a lárma miatt birtokvédelmet kér, amikor is más mellett a madarak eredetét is ellenőrizni fogja a hatóság, vagy ha pl. bármilyen, az addigi állattulajdonos életében beálló változás – munkahely, lakhatás megszűnése, betegség, elhalálozás stb. – miatt kell megválni a madártól és őt új tulajdonosnak átadni), akkor ezeket a madarakat kivétel nélkül elkobozzák, mivel minden eredetigazolással, illetve egyedi azonosítóval nem rendelkező példány automatikusan állami tulajdonnak minősül és mint ilyen, állatkerti mentőközpontba kerül elhelyezésre, ahol nem is látogatható és onnan soha többé ki sem hozható.
(Kivétel ez alól ha a madárnak van egyedi azonosítója, volt ugyan CITES dokumentuma, de ezt a tulajdonosa elvesztette, ez esetben ugyanis az egyedi azonosító segítségével, a CITES adatbázisban tárolt adatok révén pótolható az elveszett dokumentum és a madár maradhat a tulajdonosánál.)
Mi az, amit a madár élettani-etológiai sajátosságainak megfelelően a tartási helyével kapcsolatosan mindenképpen biztosítanunk kell? Célszerű-e magányosan papagájt tartani, mire készüljünk fel, élettartamot, intelligenciát, foglalkozási igényt stb. illetően egy Jákónál?
Minden, fogságban tartott papagáj esetében a természetközeli tartásra érdemes törekedni.
Fontos tudni, hogy a hullámos és nimfa papagájokat leszámítva, valamennyi papagáj vadállatnak minősül, tehát nem háziasított állatok és ennek megfelelően is érdemes bánni velük, illetve tartani őket.
A jelenkori ismeretek szerint, ezeket a madarakat minimum párban, vagy kellően nagy élettér esetén kisebb-nagyobb csapatokban javasolt tartani, tehát magányos és kizárólag az emberre fixáló tartásuk kerülendő! Rendkívül szociális és mindemellett intelligens, sok esetben 20-40 évig is élő állatok lévén, a papagájoknak ingergazdag életteret szükséges biztosítani, amelyen osztozhatnak fajtársaikkal, de minimum és legalább egy madárpár tartását érdemes megcélozni. Fontos, hogy ezek az állatok -hasonlóan vadon élő társaikhoz – legalább némiképp kontrollt gyakorolhassanak az életterük felett a fogságban tartás során is. Gondoskodni kell számukra rágnivalókról, táplálék kereső játékokról, amivel lefoglalhatják magukat és ami „kicsiben” lemodellezi vadon élő társaik életmódját, elfoglaltságát, és legalább részben lehetővé teszi számukra, hogy ők a fogságban tartás során is kiélhessék természetes ösztöneiket, (pl. rágcsálás, repülés…), társas kapcsolataikat (pl. kölcsönös tollászkodás, szociális interakciók).
Biztosítani szükséges a tartott faj egyedi szükségleteit úgy az élettér, hőmérséklet, páratartalom, mint a változatos táplálás, vonatkozásában, valamint gondoskodni kell a zsákmányállatoknak számító és emiatt gyengeségeiket, betegségeiket akár a végsőkig is titkolni képes papagájok rendszeres állatorvosi ellenőrző vizsgálatáról. A papagájok fogságban tartásánál a folyamatos környezetgazdagítás, a természetközeli és fajtárssal/fajtársakkal közös tartás az irányadó! A kalitkás, magányos tartást el kell felejteni, hiszen az a papagájok számára alkalmatlan tartási mód.
Mi történik akkor, ha akár jó pár évvel később a madár beszerzése után kiderül, hogy egyáltalán nem rendelkezik CITES-dokumentációval?
Lényegében teljesen mindegy hogy ez mikor derül ki, jóllehet ennek következményeit a tulajdonos csak akkor realizálja, ha bármilyen okból kifolyólag kiderül, hogy a madara eredete tisztázatlan, nem bizonyítható, ezáltal a státusza illegális. Az ilyen madarak automatikusan állami tulajdont képeznek, és a hatályos jogszabályok szerint csak mentőközpontban (hazánkban ez állatkerti mentőközpontot jelent) helyezhetők el.
A közelmúlt példája, hogy a külföldről hazatelepült család nemes papagáját a budapesti repülőtéren emelte ki a hatóság, mivel a gazdi nem tudta bemutatni a madár eredetigazoló okmányait. Hosszú bírósági eljárás vette kezdetét, amelynek a végén nem kaphatták vissza a madarat, hiszen annak eredetét nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani.
Tapasztalataink szerint a kisállattartó jellemzően kizárólag érzelmi oldaláról közelíti meg az illegális státuszú madárkérdést, azaz: „Én neveltem fel, én gondoztam a madarat és mégis elveszik tőlem.” vagy: „Csak a rossz körülmények közül akartam menteni, ezért vettem meg illegálisan, ezt miért nem értékeli senki?” Azt, hogy Ő mit tett meg a madara biztonságos és jogilag is helyes tartása érdekében, csak elenyésző számban látjuk egyáltalán csak kérdésként is felmerülni. Ezeknek a madaraknak a megóvása érdekében született meg a CITES szabályozás, és látható, hogy e papagájok magas piaci ára okán a kisállattartó is jellemzően – kevés kivételtől eltekintve – pénzért hajlandó csak megválni szeretett madarától, amikor arra bármilyen okból szükség lesz (pl. költözés, munkahelyi, családi állapotban beállt változás, betegség…) és ha értékesítésre kerül a sor, akkor máris a feketekereskedelem aktív részese a gazdi, aki az imádott jelöletlen madarát dobja épp piacra, kicsit sem gondolva a következményekre.
Jelenleg valós problémát jelent az egyébként korábban legális forrásból beszerzett és tartott papagájok esetében, – amelyeknek azonban nem lett időben rendezve a jogszabályváltoztatást követő státusza és ez jelenleg és utólag már nem is rendezhető- hogy velük mit tudnak kezdeni a gazdik, illetve a Zöldhatóság, mely utóbbi, más választása nem lévén és mert ezen nem is kíván változtatni (!), elkobozza ezeket az állatokat.
Fentiek alapján világosan látható, hogy papagájok vásárlása vagy eladása előtt mindig érdemes érdeklődni az illetékes természetvédelmi hatóságnál, hogy adott papagájfaj esetében milyen engedélyeket szükséges beszerezni, hogy ne csak utólag legyen okos az ember, és nem utolsó sorban a tudatlansága miatt, végül maga juttassa elkobzásra, majd állatkerti mentőközpontba a szeretett madarát.
