Az általános cél helyeslése – az évente tízezres volumenű, kétes származású, genetikai valamint más betegségekkel terhelt fajtajellegű kutyakölyök-export visszaszorítása és a “kutyagyártás” legalizálása, kifehérítése, a “gyártók” visszakereshetősége – mellett több, az új jogszabály hatálybalépésével FELIR-azonosítóra kötelezett szereplő vette meghökkenéssel tudomásul, hogy bekerült a szabályozásba.
Korábbi posztjaink közül utalunk például arra, amelyben azt elemeztük, hogy mennyiben élelmiszerlánc-szereplő a veszélyes eb tartója és mennyiben segíti elő a kedvtelésből tartott állatok járványügyi felügyeletét a regisztrációja, vagy arra amelyben a már 2017. óta regisztrációra kötelezett állatorvosi rendelők ismételt FELIR-azonosító megszerzésére kötelezését boncolgattuk.
Az 578/2020. (XII. 14.) számú kormányrendelet többek mellett regisztrációra kötelezi az elismert tenyésztőszervezeti tevékenységet. Ahogy a regisztrációra kötelezett szereplők mindegyikétől, úgy a tenyésztők közül is sokaktól kaptunk kérdéseket, amelyeket legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megválaszolni – ezt egyébként nehezíti, hogy a kötelezettség április 1-jétől lép hatályba, a jogalkotó szándéka egyes szereplők beemelésénél egyáltalán nem világos, és mivel egy jövőbeli intézkedés hatásairól kell gondolkodnunk, így kialakult joggyakorlata teljesen érthető módon nincsen.
A tenyésztői megkeresések során jött az ötlet, hogy a közös gondolkodás és az együtt tanulás érdekében kicsit bővebben elemezzük, hogy ki az a tenyésztő, mi határolja el a szaporítótól, mik azok a kézzelfogható, földhözragadt módon kimutatható dolgok, a legkézenfekvőbb kötelezően megszerzendő hivatalos engedélyektől, bejelentésektől, szükséges okiratoktól, szervezeti tagságoktól stb. egészen odáig ami egy adott konkrét tenyésztő sajátja, az a többlet, az a plusz, amit a tapasztalat, a rutin, a gyakorlat, az elkövetett és kijavított hibák elegye, egyfajta “know-how” amibe még bepillantást nyerhetünk valaki jóvoltából.
Ebben az együttgondolkodásban ma Ziegler Gábor (https://jacksandbears.hu/) lesz segítségünkre, akinek rögtön a poszt elején megköszönjük a segítségét, és nem ígérjük, hogy nem fordulunk hozzá a továbbiakban még bonyolultabb kérdésekkel.
– Hogyan határolná el a tenyésztő és a szaporító közötti különbséget? Van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a különbségtételnek?
Igen, van. Ez állandóan jelen lévő kérdés, sokszor nehéz meghúzni a határvonalat a jó fiúk és a rossz fiúk között. A tenyésztők a MEOESZ / FCI és a fajtaklubok által meghatározott keretrendszerben, az ő támogatásukkal, szabályaikat betartva dolgoznak. Ez a háttér biztosít egy szintet, amit a szaporítók jellemzően nem tudnak vagy nem akarnak teljesíteni, ezért aki tenyésztőtől vásárol kutyát az nagy biztonsággal egészségesebb, a fajta jellegének megfelelő kutyát visz haza a családjához. Kivételek persze mindig előfordulnak, de általánosságban ez a helyzet. A MEOESZ vagy a fajtaklubok által előírt, elvárt egészségügyi szűrések például amik egy tenyésztő esetében az elvárt minimumot jelentik, egy szaporító esetében a legritkább esetben állnak rendelkezésre, pedig ezek meghatározók egy kölyök életkilátásai kapcsán. Jellemző különbség még, hogy egy tenyésztőnek van egy tenyésztési koncepciója, tenyésztési célja, generációkban gondolkozik, a tenyészetéből kikerülő kölykök életét figyelemmel kíséri, a gazdikat támogatja, nem pedig az adott alomból elérhető haszon motiválja.
– Hogyan vágott bele konkrétan Ön a kutyatenyésztés csodálatos világába?
Feleségemmel együtt tenyésztünk, számunkra ez egy sok munkát és örömet jelentő életforma. Sosem terveztük hogy valaha egynél több kutyánk lesz. Aztán azt se hogy kettő, vagy három, vagy még több. Az, hogy kutyát tenyésszünk még most is valószínűtlennek tűnik. Számunkra a kutyatartásban a velük való foglalkozás, a közös munka, a játék és az a szeretet a fontos, amit a kutyáinknak adunk és amit kapunk tőlük. Azt az örömöt amit naponta megélünk a kutyázás kapcsán, illetve az általunk tenyésztett fajták szépségeit szeretnénk másokhoz is eljuttatni kutyáink utódain keresztül. Egy út elején járunk, aminek következő lépései évekre előre meg vannak tervezve.
– Mik azok a kézzelfogható, földhözragadt módon számonkérhető dolgok, amelyekkel minden tenyésztőnek rendelkeznie kell (vagy kellene)? Gondolok itt engedélyekre, bejelentésekre, hivatalos eljárások során hatóságok vagy más szervek részéről beszerzendő okiratokra, kennelklub-tagságra stb.?
Egy tenyésztő esetében a szabályok követése az elvárható minimum, ennél jellemzően jóval többet tesznek egy-egy alomba, egy kölyökbe. A tenyésztő kennelje regisztrálva van a MEOESZ-nél, illetve a világszervezetnél az FCI-nél, így névvel és regisztrációs számmal rendelkezik. A kutyák természetesen az FCI által elismert származási lappal, törzskönyvvel rendelkeznek. A tenyésztésbe vont kutyáknak tenyészszemlén kell tenyészengedélyt szerezni, aminek feltétele a fajtánál megkövetelt egészségügyi szűrések megléte és a fajtasztenderdnek való megfelelés. Ugyanakkor egy tenyésztő jellemzően ennél többet tesz az objektíven megítélhető dolgok terén is. Mi például a kötelezőnél érdemben több egészségügyi szűrést végzünk el a kutyáinknál, vagy például tagja vagyunk a tenyésztett fajták fajtaklubjainak is.
– Mi az a plusz, ami a földhözragadt dolgokon túl jellemezhet vagy jellemeznie kellene egy tenyésztőt? Hogyan ismerhetjük fel azt “know-howt” amit egy lelkiismeretes szakember hosszú évek vagy évtizedek alatt felépített és ami a sikerének az alapja?
Egy tenyésztő esetében fontos a kennelből származó kutyák életének utánkövetése, a gazdik támogatása, az állat jólétének lehetőség szerinti ellenőrzése. Ha ez a kapcsolat látható, megfigyelhető, az egy megnyugtató jele a lelkiismeretes tenyésztői munkának. Ezen kívül egy tenyésztő rendszeresen megmutatja a kutyáit kiállításokon, a kvalitásaira így a tenyészszemlén túl további objektív visszajelzés is elérhető a jövendő gazdik számára. A tenyésztő ismeri a fajtán belüli trendeket, nehézségeket, a fajta jellemző egészségügyi problémáit, amiknek az elkerülése érdekében koncepcióval rendelkezik.
– Mire figyeljünk akkor, ha vásárlási szándékkal érkeztünk egy tenyésztőhöz? Mire kell figyelnie a tenyésztőnek, ha vásárlási szándékkal érkeztek hozzá? A puszta üzleti érdek diktálja a kölykök eladását vagy van-e olyan hatodik érzék, amely esetleg időnként azt súgja, hogy ennek a családnak, ebbe a környezetbe inkább nem kellene kutyát adni?
Fontos, hogy a tenyésztő megfelelő transzparenciát adjon munkájáról és kutyáiról a jövendő gazdik felé, azonban a „vásárlási szándékkal érkezés” nem feltétlenül a több helyen divatos kennel látogatást jelenti, hiszen ezek nem állatkertek. A kutyák törzskönyve, egészségügyi szűrései, a kenneltől származó kutyával rendelkező gazdik tapasztalatai mind olyan információk, amivel ideális esetben a vásárlási szándékkal érkező gazdijelölt már a találkozás előtt rendelkezik. A személyes találkozáskor fontos szempont a kutyák és a kennel tisztasága, rendezettsége, az állatok látható jóléte. Ha bármi furcsa, akkor arra rá kell kérdezni. Inkább legyen két buta kérdés, mint egy később rengeteg költséget jelentő, nem elég körültekintő választás. Tenyésztőként ugyanakkor egyik legnehezebb feladat a megfelelő gazdik kiválasztása. Előzetesen a tenyésztő ideálisan meggyőződik a jövendő gazdi kutyás ismereteiről, hátteréről, igyekszik megismerni a környezetet ahova a kutya kerülni fog. Személyes találkozáskor is figyeli hogyan viszonyulnak a kutyákhoz, de persze kialakul egy komplex kép is a gazdi jelöltről. A mi esetünkben mindig vannak olyan jelentkezők akiknek valami miatt nem javasoljuk az adott fajtát, vagy egyszerűen nem adunk el nekik kutyát, mert nem gondoljuk hogy hosszú éveken keresztül jó helye lenne náluk egy állatnak. Teljesen mindegy, adott gazdi jelölt mennyit fizetne a kölyökért.Nem lehet sajnos mindig jól dönteni, de törekedni kell rá. A kutya jóléte az első.
– Vonatkozik-e Önre az új jogszabály, kötelező-e Önnek is regisztrálnia? Tapasztalt-e ezzel kapcsolatban bármilyen értelmezési nehézséget, látja-e a regisztráció pozitív hatását a jövőre nézve?
Igen, tenyésztőknek kötelező regisztrálni. Azt gondolom minden törekvés ami növeli a terület átláthatóságát, szabályozottságát jó lépés. Nyilván keresni fogják sokan a kiskapukat, de a regisztráció bevezetésével ezekből több becsukódik. Egy rendelet magában nem old meg semmit, viszont egy fontos lépés afelé, hogy a kutyaállomány általános egészségi állapota jobb legyen, tartási körülményeik javuljanak.
