Személyiségzavarok jogi vonatkozásaival foglalkozó tematikánk utolsó témája a dependens személyiségzavar. Tudományos kalandozásunkban Fekete Mária – Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak című könyve (HVG-ORAC, 2012.) nyújt segítséget.
A dependens személyiségzavarban szenvedők olyan mértékben válnak kritikátlanná az őket irányító személyek magatartásával és cselekményeivel kapcsolatban, hogy súlyos bűncselekmények társtetteseivé és bűnsegédeivé válhatnak. Többnyire nem kriminogén hajlamú személyekről van szó, ők pusztán az imádott-rajongott személy elvesztése miatti félelmükben-szorongásukban csatlakoznak súlyos bűncselekmények elkövetéséhez.
Tragikus példa, amikor a második házasságában élő feleség attól rettegve, hogy elveszti férjét, bár tudott arról de hallgatólagosan beleegyezett, hogy az az előző házasságból származó leánygyermekkel éljen nemi életet, később a feleség is csatlakozott harmadik félként. A férj azzal fenyegette feleségét, hogy ha nem hajlandó részt venni a cselekményben, elhagyja őt. (A megtörtént jogesetben a férj jogerősen 8 év, a feleség 5 év letöltendő szabadságvesztést kapott).
A dependens személyiségek a bontóperekben kizárólag alperesként tűnnek fel és körömszakadtáig harcolnak a házasság megmentéséért, erre nyilván a történések azon szakaszában már minimális esély mutatkozik, ilyenkor viszont ezek a perek borzasztóan elmérgesednek, és akár azzal kapcsolatban is elkövetnek élet vagy testi épség elleni bűncselekményeket.
